Május 21-23. közt Prágában tartották Európa második legnagyobb biztonsági konferenciáját, a GLOBSECet. Tavaly óta a világ sok szempontból nem lett vidámabb hely: Donald Trump továbbra is kiszámíthatatlan, ennek hatásait az egész világ érzi, a nem teljesen így tervezett iráni háború globális következményei egyre súlyosabbak, Ukrajnában pedig továbbra is háború dúl. Egy kis közép-kelet-európai ország viszont kicsit talán jobb hely lett, az áprilisi választások eredménye pedig az európai szövetségeseinket is bizakodással töltötte el, és ennek hatásai a konferencián végig érezhetők voltak.

A történelemmentes vakáció véget ért

Ha a tavalyi Globsec fő témája az volt, hogy az Amerikai Egyesült Államok hátrébb húzódásával együtt tud-e Európa gondoskodni a saját biztonságáról, akkor az idei konferencián már nem ez volt a kérdés, hogy egyáltalán megvan-e a szándék, hanem hogy elég gyorsan képes-e cselekedni? A diskurzus a kőkemény logisztikai és időbeli realitások felé mozdult el, és a konferencia fő témája is az volt, hogyan tud Európa konstruktív szerepet játszani egy töredezett, nagyhatalmi versengéssel és gyorsuló kockázatokkal teli világban.

Vass Róbert, a Globsec alapító elnöke szerint a konferencia tágabb üzenete az volt, hogy a védelem többé nem pusztán katonai, hanem ipari kérdés is. Szerinte Európában megvan a politikai akarat és a pénz a védelem megerősítésére, továbbra is komoly akadályok állnak az útjába azonban annak, hogy a kiadásokat termelési kapacitássá alakítsák. Az idei fórum éppen ezért gyakorlatiasabb, megoldás-orientáltabb volt.

Ennek ellenére nem maradtunk hangzatos kijelentések nélkül sem: ugyancsak Vass Róbert úgy fogalmazott, hogy három évtizeden át Európa jóléte az oroszországi olcsó energiára, a nyitott globális piacokra és az amerikai biztonsági garanciákra épült. Mindhárom egyszerre tört meg. „A hidegháború utáni történelemmentes vakáció véget ért.” Petr Pavel cseh államfő pedig még nyersebb volt: „A történelem egyszerűen nem fog várni arra, hogy Európa készen álljon.”

Középpontban a sebesség

Természetesen sok megfejtés érkezett a konferencia sztárfellépőitől, mint amilyen például Ivan Krasztev. A neves bolgár politológust több panelben is volt szerencsénk látni, úgyhogy bővebben is ismertettük a gondolatait, de a konferencia egészéhez leginkább talán az a gondolata passzol, ami a sebességre vonatkozott:

„Alkalmazkodni kell ahhoz, hogy jelentős részben Trump miatt lerövidült az az időkeret, amiben korábban működött a világ: Trump hetekben gondolkozik és kommunikál (az iráni kérdést először kettő, majd négy hét alatt akarta „megoldani”, Ukrajnában konkrétan 24 órán belül akart békét teremteni). Ezt a sebességet az uniós intézmények egész egyszerűen nem tudják lekövetni, ott egy hét kell ahhoz is, hogy egy megbeszélést össze lehessen hozni. Azt látjuk, hogy a sebesség dönt mindenről, egy ilyen világban a túlintézményesült EU egész egyszerűen nem veheti fel a versenyt”

– mondta Ivan Krasztev, de nemcsak az uniós döntéshozatal sebességét kritizálták a konferencia résztvevői, sőt: a sebesség problémája elsősorban a védelmi ipart érinti.

Ahogy a Globsec éves harckészségi jelentése megfogalmazta: Európa problémája már nem a politikai akarat vagy a finanszírozás hiánya, hanem a végrehajtás. Ukrajna – amely napok alatt képes drónokat átalakítani, és háborús körülmények között is gyorsan felfuttatta a termelést – olyan mércét állított fel, amelyhez az európai beszerzési kultúra nincs hozzászokva. A fő kérdés az volt, hogyan lehet a politikai és pénzügyi vállalásokat tényleges, kézzelfogható katonai képességgé, kompatibilis hadianyaggá és modern légvédelmi rendszerekké formálni 2030-ig.

Ukrajna: jótékonyság helyett befektetés