Nem kis port kavart Hallerné Nagy Anikó Telexnek adott vasárnapi interjúja. A parlament alelnökét az átláthatóság hiányával szembesítették a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) vezetőinek kiválasztásával kapcsolatban. A politikus erre a kérdésre adta azt a meglepő választ, hogy „nem volt ilyen pontokban kifejezhető, objektív rendszer, mert sok szempontot nem lehetett pontrendszerbe rendezni”. Pedig korábban végig pontozásról, pontokról beszéltek a pályázatok kapcsán.

Nagy kérdés, mit tekintünk pontrendszernek, mert egy egyszerű pontozás, derült ki Hantosi Istvánnak, az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság tiszás elnökének szerdai sajtótájékoztatóján, valóban volt, igaz, ez csak a behívásra vonatkozott: „Referenciális véleménynyilvánítás formájában került sor, melynek során minden bizottsági tag 1, 2 vagy 3 ponttal jelölhette meg, mely pályázókat szeretné személyes meghallgatásra behívni; ennek alapján alakult ki a Ligeti Miklós, Unger Anna és Jancsics Dávid hármas lista.”

Bármennyire is egyszerű ez a „pontrendszer”, de, ha akarjuk, valami hasonló olvasható ki a az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság pályázati felhívásából is: „Tisztségenként a legtöbb pontot kapott három pályázó kap meghívást a személyes meghallgatásra.”

Ez persze elég messze van egy olyan pontrendszertől, amit egy fontos állásra jelentkezésnél feltételez az ember. Ezekben a szakirányú végzettséget, a munkatapasztalatot, a nyelvtudást, és még ezernyi szempontot szokás figyelembe venni. Az más kérdés, hogy az NVVH vezetőinek szerepe különleges, egy elszámoltatásért felelős pozícióban a NER idején állami szolgálatban, magas beosztásban töltött idő nem feltétlenül válik egy jelölt hasznára.

Hantosi szerdai nyilatkozata ismeretében már nem is tűnik akkora kamunak augusztus 13-i, Telexnek adott nyilatkozata, amit a napokban Hadházy Ákos dörgölt az orra alá. Akkor azt mondta, a bizottság a három, legtöbb pontot szerző jelöltet hallgatja majd meg. És ez nem minden. Jancsics Dávid visszalépése után Sárvári Nicholast is behívták a meghallgatásra, mint a negyedik legtöbb pontot kapó jelöltet. Az ezt bejelentő közleményükben azt írták: „A nyílt pályázatra jelentkezettek közül a bizottság által kapott értékelések alapján választották ki a három legtöbb pontot kapott pályázót, akiknek a meghallgatását kezdeményezte a bizottság.”

És Ruff Bálint, miniszterelnökséget vezető miniszter sem javította ki a Telex riporterét, amikor az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság pontozásáról kérdezte szeptember elején.

Az igazságügyi bizottság végül Unger Annát javasolta elnöknek, Tasnády Katalint nyomozati elnökhelyettesnek, a parlament meg is választotta mindkettőjüket.

Meglepő bénázás egy szimbolikus ügyben

A döntés után ismét szóba került a pontrendszer. Hadházy Ákos volt parlamenti képviselő bejelentette: közérdekű adatigényléssel fordul a miniszterelnökséget vezető miniszterhez a 94, NVVH-elnöknek jelentkezőt rangsoroló pontrendszer nyilvánosságra hozataláért. Ha megtagadják, perel. Hallerné Nagy Anikó nyilatkozata utáni posztjában Hadházy a szavakat kereste, és azt ígérte, visszatér még az ügyre, csütörtökön pedig azt közölte, hogy eljutott hozzá a vagyonvisszaszerzési hivatal elnöki és elnökhelyettesi pozícióira jelentkezők teljes listája a nevekhez tartozó szakmai önéletrajzi adatokkal együtt. A dolog természeténél fogva ebből semmit nem hozhat nyilvánosságra, a következtetése viszont elég erős: „a megválasztott elnök nem hogy a legjobb háromba, de sajnos a legjobb hatvanba sem kerülhetett volna be”.

Hantosi István az Átlátszónak Unger elnökké választása után arról beszélt, hogy a bizottsági meghallgatás dokumentumai az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (5) bekezdése szerint kezelendők, így nem áll módjában azokat kiadni. A lap rákérdezett arra a sablonra, ami alapján állítólag pontozták a jelölteket, mire Hantosi azt mondta, azokat sem adják ki.

Ezek után jött Hallerné Nagy Anikó hétfői nyilatkozata, miszerint semmiféle pontrendszer nem volt. Az ügy körüli bénázás már csak azért is meglepő, mert éppen az elszámoltatás volt a Tisza legfőbb választási ígérete, ennek sikere – amellett, hogy a jelenben és a jövőben, így a Tisza alatt se lehessen lopni – jórészt az NVVH-n múlik.

Ehhez képest volt egy jelölt, a már említett Sárvári Nicholas, akit előbb a Tisza jelöltjének neveztek, majd visszakoztak. Unger Anna megválasztásával, bár reprezentatív felmérés nem készült, valószínűleg sok Tisza-szimpatizáns sem értette egyet, mondván, bölcsész, nem jogász. A kormánypárti tábor Ligeti Miklóst találhatta alkalmasabbnak, aki a Transparency International Magyarország jogi vezetőjeként több mint tíz éve foglalkozik a NER korrupciógyanús ügyeivel. Egy szavazás előtti, nem reprezentatív facebookos szimpátiafelmérésen amúgy messze Ligeti kapta a legtöbb szavazatot.

Jól jellemzi azoknak a napoknak a hangulatát Ferenczi Gábor makói tiszás országgyűlési képviselő indulatos Facebook-posztja arról: kikéri magának, hogy egy Tisza-szimpatizánstól kapott mocskolódó üzenetet Unger megszavazása miatt.

Nem a Holdról jöttek

A Tisza frakciójának még hétfőn küldtünk kérdéseket az ügyben, választ nem kaptunk. A képviselőkkel folytatott háttérbeszélgetések alapján az a kép bontakozik ki, hogy cizellált, objektív pontrendszer valóban nem volt. Az elszámoltatásért is felelős hivatal vezetőiről ugyanakkor szerintük nehéz objektív pontrendszer alapján dönteni. A papíron legalkalmasabb jelöltek nem a Holdról jöttek, többnyire Magyarországon éltek az elmúlt években is, sok esetben állami hivatalt viseltek. Közülük sokan akarva vagy akaratlanul is érintettjei lehettek necces ügyeknek.

Erre utalt Hallerné Nagy Anikó a már említett interjúban, azzal, hogy „a politikai kockázatokat vagy a már említett összeférhetetlenségi problémákat sem lehetett pontokkal kifejezni”. Vagyis hihetetlen kárt okozna az elszámoltatás ügyének, ha egy ügyészre vagy adónyomozóra NVVH-elnökké vagy -elnökhelyettessé választása után az a gyanú vetülne, hogy ha csak érintőlegesen is, akár csak egy ügy elaltatásával, de érintett a NER-korszak valamelyik korrupciógyanús ügyében.

Tapasztalt ügyész kellett volna?

A parlament plenáris ülése az NVVH-elnökválasztás napján a Tisza frakcióülése miatt jó 10 perc csúszással kezdődött. Az ellenzék szerint azért, mert a tiszás képviselők hosszan vitáztak az elnök személyéről. Annyit valóban lehetett tudni, hogy az alkotmányügyi bizottságban Melléthei-Barna Márton volt az egyetlen tiszás, aki nemmel szavazott Unger Anna jelöltségére. Azon a véleményen volt, hogy egy ilyen posztra egy tapasztalt ügyészt kellett volna jelölni.

Azon a bizonyos frakcióülésen tudták meg a képviselők, hogyan döntöttek az Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottság tiszás tagjai. Az érdemi viták amúgy is a frakcióüléseken zajlanak a tiszás képviselők között. Ezeket a Kossuth téri Szabad György Irodaházban tartják, ott vannak azok a miniszterek is, akik nem tagjai a frakciónak.

Itt azonban nem volt vita, végighallgatták az igazságügyi bizottság nyolc tiszás tagját, és mentek a parlament plenáris ülésére. A vita ezt megelőzően magában a bizottságban zajlott hajnalokig – és most már azt is tudjuk, hogy nem egy pontrendszer alapján felállított sorrendről vitáztak, abban ugyanis nincs sok vitázni való.

Úgy tudjuk, a bizottság tagjait igazán a személyes meghallgatások győzték meg arról, hogy Unger Anna a legjobb választás a NVVH elnöki posztjára. Egy forrásunk azt mondta, Unger egyszerűen jó benyomást tett a bizottsági tagokra, meggyőzőbb volt a többi jelöltnél (legalábbis a többségnek).

A bizottsági munka felértékelődéséről az említett Telex-interjúban maga Ruff Bálint is beszélt. Szerinte 16 év után nehéz megemészteni, hogy fontos ügyek dőlnek el egy parlamenti bizottság nyilvános meghallgatása után.

Forrásaink állítják: senki nem szólt oda felülről, kire kell szavazni, a bizottság döntött így, és Magyar Péter és Ruff Bálint is tudomásul vették a döntést.

Az más kérdés, hogy a parlament titkos szavazásán a tiszás képviselők már nem szavazhattak saját belátásuk szerint. Egyébként erről maga Magyar Péter is beszélt aznapi sajtótájékoztatóján. „Van frakciófegyelem egy ilyen döntésnél” – mondta Magyar, aki szerint ha Ungert nem szavazták volna meg, akkor lehet, hogy végleg lekerült volna a napirendről az NVVH felállításának ügye. Nagyon nehéz lett volna ugyanis ilyen előzmények után ismét olyan jelöltet találni, akit a képviselők kétharmada támogat.

A legutóbbi frakcióülésen szóba került az NVVH elnök megválasztásának visszhangja. Sok képviselő találkozott Tisza Szigetekkel a hétvégén, ilyenkor rendszerint elmondják, mi volt a benyomásuk, hogyan fogadták a legutóbbi döntéseket, milyen a hangulat a támogatók körében. Többen is azt mondták, hogy bár kezdetben kapták a Ligetit sulykoló leveleket a Szigetektől, ez a lelkesedés alábbhagyott, miután Unger Anna több interjúban is beszélt új szerepköréről. „Megismerték jobban, és megnyugodtak” – mondta erről egy forrásunk.

„Minden csoda három napig tart, és ez a felháborodás is alábbhagyott idővel” – magyarázta egy tiszás képviselő. Szerinte meg kellett értetni a Szigetekkel, hogy nem tudnak mindenbe beleszólni, választott képviselőik útján gyakorolják a hatalmat. Ő maga folyamatosan jár Sziget-találkozókra, és igyekszik becsatornázni a parlamenti munkába, amit ott hall, de az NVVH-elnök kiválasztásába neki se volt sok beleszólása, a bizottság javasolt valakit, ő pedig bízott a tiszás tagok ítéletében. Azt viszont ő is elismerte, hogy lehetett volna fegyelmezettebben, jobban kommunikálni az ügyben. Ebben valamennyi tiszás forrásunk egyetértett.

Három NVVH-elnökhelyettesi posztra még keresnek jelölteket. A közpénzügyi, a vádemelési és a fellebbviteli elnökhelyettes tisztségére szeptember 27-ig lehet pályázni. Egyébként ezekben a pályázati felhívásokban is benne van: „Tisztségenként a legtöbb pontot kapott három pályázó kap meghívást a személyes meghallgatásra.”