„Az a jogszabály, amiért behívtak meghallgatásra, soha nem lépett életbe, semmilyen jogkövetkezményei nem voltak. Teljesen értelmetlennek tartom a mai meghallgatást, nem értem, miért kellett ide eljönnöm” – mondta az MNB-botránnyal foglalkozó parlamenti vizsgálóbizottság csütörtöki ülésén Bánki Erik volt fideszes parlamenti képviselő, a 2016-os „elvesztette közpénzjellegét” törvényjavaslatnak a benyújtója. Ez volt az a törvény, ami kimondta, hogy az MNB alapítványaiba szervezett több száz milliárd forintnyi vagyon nem közvagyon.

Bár a törvényjavaslatát a parlament elfogadta, miután azt Áder János akkori államfő elküldte az Alkotmánybíróságra, az Ab módosításokat javasolt, és a módosított javaslat lépett hatályba, nem az övé, érvelt Bánki. A volt fideszes képviselő szerint így az ő előterjesztésének nem volt köze ahhoz, hogy végül az övéhez nagyon hasonlító törvényre hivatkozva lapátoltak ki több száz milliárd forintot az MNB Pallas Athéné alapítványaiba, majd tüntettek el egy bonyolult hálózaton keresztül Matolcsy György jegybankelnöksége idején.

Bánki ezután a törvényjavaslata hatályba nem lépésére hivatkozva azt mondta, nem akar részletesen beszélni, jöjjenek a kérdések. A hattagú bizottság öt tagja tett fel neki kérdéseket (a KDNP-s Hargitai János csöndben ülte végig szinte a teljes meghallgatást, csak azért szólalt meg egyszer, hogy elmondja: azért hallgat, mert ő ezt parlamenti képviselőként végigélte), többek között arról, ki kezdeményezte a törvényjavaslatot, ki segítette az előkészítését, kikkel működtek együtt a kidolgozáskor.

A volt fideszes képviselő válaszok helyett elkezdte felolvasni a vizsgálóbizottsággal kapcsolatos országgyűlési határozatot, Csőszi Attila elnök ekkor félbeszakította, ekkor a fideszes Tuzson Bence a vizsgálóbizottsági elnököt szakította félbe. Bánki ezután folytatta az országgyűlési határozat felolvasását, majd azzal folytatta: szerinte az abban felsorolt pontok között egyetlen olyan sincs, ami volt képviselők munkáját érintené. Ezután visszatért arra, hogy a törvény nem az általa benyújtott formában lépett hatályba.

Utána viszont Apáti István (Mi Hazánk) és Weigand István (Tisza) kérdéseire elismerte, hogy az általa benyújtott törvényjavaslatot a Magyar Nemzeti Bank munkatársai készítették el. Azt mondta, hogy ez természetes volt. Azt viszont tagadta, hogy akár Orbán Viktor, akár Matolcsy György akkori jegybankelnök arra utasította volna őt: azért fogadják el a törvényt, hogy azzal titkosítsák az alapítványokba kihelyezett pénzek útját. Sopov Ildikó (Tisza) kérdésére azt mondta, az MNB a törvényjavaslat indokolásában azt is leírta, miért kérte a gazdálkodással kapcsolatos információk korlátozott kezelését.

„Azt, hogy az alapítványokat miért tették ebbe a körbe, nem tudom, a javaslatot a Magyar Nemzeti Bank dolgozta ki” – ismételte meg. Az ikonikus „elvesztette közpénzjellegét” szöveg is a jegybank által elkészített anyagban volt, mondta egy kérdésre válaszolva. Hogy ennek volt-e bármi közjogi alapja? „Lehet, hogy a nemzeti bankban is vitatott volt, a frakcióban is volt jogértelmezési vita, voltak, akik így ítélték meg a helyzetet, mások máshogy. Az volt a frakció döntése, hogy nyújtsuk be így, és meglátjuk, Áder János köztársasági elnök hogy dönt, szerintem nagyon bölcs döntés volt, hogy az Alkotmánybírósághoz fordult” – felelte.

Hogy ki volt Bánkinak a személyes kapcsolattartója az MNB-ben, akitől a kész törvényjavaslatot megkapták?

„Fogalmam sincs… Az biztos, hogy én nem kaptam senkitől kézbe.”

Azt mondta, tíz év után nem emlékszik, hogy ezt biztosan nem személyesen, kézbe kapta, de hogy a frakció vagy a bizottság titkárságára küldte-e elektronikus úton az MNB, és hogy ki küldte, azt nem tudja. Néha már azt sem tudja, három hónapja mi történt. Később azt megjegyezte, hogy Matolcsyval személyes egyeztetést sem folytatott a törvényjavaslatról. Fideszes politikusokkal sem tárgyalt a javaslatról, pontosabban Kósa Lajos frakcióvezetővel igen, de „a kormány részéről nem egyeztettem senkivel” – felelte arra a kérdésre, hogy Rogán Antallal, Kósával vagy más, akkor fajsúlyos fideszes politikussal egyeztetett-e a törvényjavaslatról.

Weigand István azt is felvetette, hogy a Bánki-féle törvényjavaslat benyújtásakor már folytak adatigényléses perek, a bíróságok egyes ügyekben már állást is foglaltak. Tudott-e erről Bánki, és ha nem, mi indokolta, hogy a törvényjavaslat visszamenőleg is megakadályozta volna, hogy a milliárdok útja nyomon követhető legyen? – kérdezte. „Nem követtem napi szinten az MNB működését, nem is az a feladatom. Ebben a formában érkezett, mi így nyújtottuk be a parlament elé, nem tudom, miért tartották fontosnak” – felelte erre.

Csőszi Attila kérdésére kijelentette: sem az MNB-ben, sem annak bármilyen cégében, alapítványában nem dolgozik rokona, családtagja. Szintén Csőszi kérdésére, hogy érez-e bármilyen, személyes, szakmai vagy politikai felelősséget, azt felelte:

„Semmilyen felelősséget nem érzek.”

Ezt részben azzal indokolta, amit már korábban is mondott, hogy a törvény az általa benyújtott formában nem lépett hatályba, „ezért ma a semmiről beszélünk”. Ahhoz, hogy az alapítványok hogyan gazdálkodtak, a jogalkotónak semmi köze, azzal a kuratóriumoknak kell elszámolniuk.

Szerinte neki gazdasági bizottsági elnökként sem kellett volna Matolcsyt arról kérdezgetnie, hol a pénz, hiszen ott volt az Állami Számvevőszék, ami ellenőrzött, utána pedig, amikor a botrány kirobbant, nyomozások indultak. Weigand István felvetette, hogy az ÁSZ élén a volt fideszes képviselő Domokos László állt, az ügyészség élén a volt fideszes Polt Péter állt. Bánki erre kikérte magának, hogy bárkit a pártpolitikai hozzáállás alapján ítéljenek meg. Majd arra a felvetésre, hogy a független újságírók már a 2010-es évek közepén írtak a Pallas Athéné alapítványok körüli problémákról, azzal válaszolt:

„Dumálni, szövegelni bárkinek lehet”

de szerinte feljelentést kellett volna tenni már akkor, ha valaki valami gyanúsat tudott. Az MNB beszámolói alapján bennük, személyesen benne sohasem merült fel, hogy valamilyen probléma lenne. Azt, hogy ki találhatta ki a bonyolult céghálót, ami az alapítványi vagyont kiszipkázta? Elképzelése sincs. A sajtóból tájékozódott-e az alapítványok körül felbukkanó emberek fantasztikus meggazdagodásáról?

„A sajtó egy része részéről szándékos nem akarom minősíteni a hozzáállást, hangulatkeltés folyt az ügyben” – mondta, és ismét a visszaélésekről beszámoló újságírókat hibáztatta, hogy miért nem tettek feljelentést.

Kósa Lajos: Nem teljesen világos

A volt frakcióvezető azzal kezdte, hogy nem teljesen világos, miről is kellene beszélnie. Végül azzal kezdte, 1990 óta visszatérő gyakorlat volt, hogy mivel az MNB maga nem tud törvényjavaslatot benyújtani, ezt képviselők útján kezdeményezi. Ezután röviden, technikai jellegű információkkal és kellő távolságtartással mutatta be a törvényjavaslat elfogadásának, majd Alkotmánybíróságra kerülésének útját.

A volt képviselőhöz intézett kérdések első körében Kósa legendás 2016-os sajtótájékoztatója állt, amiben azt magyarázta valószínűleg soha felül nem múlható performansszal, hogy a közpénz elveszíti a közpénzjellegét, és miért veszíti el. Egyetlen mondat az okfejtésből, vagyis kettő: „Az alapítványi pénz helyesen egyetlen módon értelmezhető: az alapítványi pénz alapítványi pénz. Pont.”

Weigand István őt is megkérdezte, hogy Matolcsy György megkérte-e, Orbán Viktor utasította-e arról, hogy tegyék lehetővé a közpénzek eltüntetését, azt felelt:

„Nem, nem. Nem is beszéltem velük erről a kérdésről.”

Tőle is megkérdezték, hogy ki küldte az anyagot hozzájuk, erre ezt felelte: „Ezt mindenképpen a Matolcsytól kell megkérdezni. A titkárságra kapott email, telefon, sms, levelek stb. útját én nem követtem nyomon. Csak azt ellenőriztük, hogy az előterjesztés formája stimmel-e.” Arra már nem emlékszik tíz év távlatában, hogy a frakció melyik munkatársa ellenőrizte az MNB-nél az előterjesztés hitelességét, és hogy az a munkatárs a jegybanknál kit hívott fel.

A két fideszes exképviselő érvelése tehát párhuzamosan futott azon az íven, hogy

• nem is volt igazából az ügynek őket érintő szála, nem értik, miért kell itt lenniük, miről kell beszélniük,
• régen volt, sok mindenre nem emlékeznek,
• de egyébként is az MNB-ből származott a törvény tervezete, sőt, még az elhíresült „elvesztette közpénzjellegét” is az MNB törvényjavaslatának indokolásában szerepelt,
• semmilyen okuk nem volt arra, hogy bármit gyanítsanak,
• nekik semmi közük semmihez.

Tévedett a törvényjavaslat megfogalmazója, értelmezte utólag az eseményeket Kósa Lajos, akinek a válaszát néha nehéz volt a jogfilozófia mélyebb ismeretei nélkül értelmezni. Példaként idézném ezt a mondatát: „Érdekes az egész olvasata, mert innentől kezdve minden ilyen alapítvány esetében azok a működési szabályok lépnek életbe, amik akkor irányadóak, amikor egy alapítvány közpénzt kezel.”

Később a vizsgálóbizottság, illetve általában a parlamenti vizsgálóbizottságok intézményét is beárazta volt a képviselő:

„A vízgereblyézésen kívül és politikai viták lefolytatásán kívül sok értelme nincs egy parlamenti vizsgálóbizottságnak.”

Szerinte az ennek a testületnek adott december 31-i határidő is nagyívű vállalás, aminek a vége az lehet, hogy „leteszik a semmit az asztalra”.

Kósa arról is beszélt, hogy ha a konyhában „strukturális rendetlenség van”, akkor ezt azután szokta szóvá tenni, hogy ha már elkészült az ebéd. Szerinte az MNB-ügyben is óvakodnikell a kapkodástól, vagy éppen attól, hogy az Európai Központi Banknál rombolják az MNB hitelességét, „pláne, amikor azt látjuk, hogy a következetesség az EKB-nál megbicsaklik” – itt szólt közben Csőszi Attila, hogy Bánki Erik lassan elszundikál Kósa mögött, szóval térjen a tárgyra. Folytatta az EKB hitelességi problémáival, és azzal, hogy minden segítséget megad. Sopov Ildikó szerint is jobb, ha elkészül a leves, de mondjuk csak szólni kell, ha kimarad belőle a víz.

Arra, hogy mi volt neki gyanús, azt mondta: az alapítványokat direkt úgy nevezték el, hogy ne lehessen megkülönböztetni őket, ráadásul egy görög istennőről, pedig valami magyar tudósról is elnevezhették volna őket! Egyébként Kósa szerint nem volt más okuk gyanakodni, aztán amikor a Számvevőszék 2025 márciusában megtette a jelentését, elindult a nyomozás, ahogyan annak egy normális Magyarországon történnie kellett.

„Hogy a nemzeti bankból mennyi pénz tűnt el, azt majd a bíróság meg fogja állapítani” – mondta Kósa, aki szerint most bárki bármilyen számot mondhat, az csak egy szám, ami elszáll a levegőbe. Csak annyit lehet tudni, hogy az MNB-nél történtek furcsa dolgok. Az viszont elgondolkodtató Kósa szerint, hogy 75 ezer forint árú két palack borért vittek el embert (Sára Botond volt főispánt), a nemzeti bankból viszont senkit. Szerinte fontos, hogy ebben az ügyben is a bűnösök bűnhődjenek, és emlékeztette a tiszás politikusokat, hogy már ők vannak kormányon, igaz, a kormányt egy Fidesz-pártkatona vezeti (mert ha Domokos ÁSZ-elnök Fidesz-pártkatona, akkor Magyar Péter is).

Az előzmények

Az ügyet feltárni hivatott parlamenti vizsgálóbizottság augusztus végén alakult, majd szeptember elején döntötték el, hogy Bánki Erik és a Fidesz akkori frakcióvezetője, Kósa Lajos legyen az első két meghallgatott.

A vizsgálóbizottság tiszás elnöke, Csőszi Attila ezt azzal indokolta, hogy Bánki a törvényjavaslat benyújtójaként felelős, míg Kósa egykori frakcióvezetőként azért felelt, hogy ezt a törvényt az akkor kétharmados parlamenti többség elfogadja. Ráadásul ő volt az, aki Bánki mellé kiállva az évezred magyarázatát adta arról, miért kell – az akkor tudottak szerint – 266 milliárdot kivenni az adófizetők zsebéből, és átlapátolni nem átláthatóan működő szervezetekbe.

A vizsgálóbizottság korábbi ülésein felmerült Matolcsy György és fia, Ádám, illetve Orbán Viktor meghallgatásának ötlete is, de erről eddig nem döntöttek. Arról viszont igen, hogy többek között az alapítványi finanszírozási botrányt egy tavaly márciusi jelentésével kirobbantó Állami Számvevőszéktől, illetve az MNB-től is kérnek ki dokumentumokat az ügyről. Varga Mihály, a jegybank mostani elnöke, Orbán volt pénzügyminisztere – aki 2016-ben fideszes képviselőként maga is a megszavazta a közpénzjelleg-elvesztő törvényt – állt a bizottság szíves rendelkezésére: szeptember közepén 30 000 oldalnyi iratot adott át a testületnek.

Az MNB-botrány tavaly márciusban robbant ki, amikor az Állami Számvevőszék nyilvánosságra hozta a Magyar Nemzeti Bank, valamint a kecskeméti egyetem Neumann alapítványa és a jegybanki PADME Alapítvány - ebbe olvadt össze 2019-ben a 2014-ben gründolt több MNB-alapítvány - gazdálkodásáról szóló, már említett jelentéseit. A számvevőszék szerint az alapítvány és azok vagyonkezelője, az Optima Befektetési Zrt. egy nagyon összetett, valószínűleg szándékosan átláthatatlan és megfelelő kontrollrendszer nélkül működő vagyonkezelői céghálózat közreműködésével eltapsolta az alapításkor kapott 266 milliárd forintot és a Neumann Egyetemet fenntartó alapítvány további 127,5 milliárdját.

A számvevőszék gazdasági bűncselekmények gyanújával feljelentést is tett, a rendőrségtől kedden kapott tájékoztatás szerint hűtlen kezelés gyanúja miatt folyik nyomozás, igaz, az ügyben még nincs gyanúsított, és az eddig nyilvános információk szerint Matolcsy Györgyöt például ki sem hallgatták. Hogy milyen durva hiányosságokat és szabálytalanságokat találtak, arról már pár nappal az ÁSZ-jelentés publikálása előtt megtudott és közölt néhány részletet a Direkt36. Ebben a cikkünkben pedig azt mutattuk meg, hogyan kapcsolódik össze az MNB és a jegybanki alapítványok elveszett pénzeinek története egy emberben, a jegybankelnök fiának, Matolcsy Ádám barátjának, Somlai Bálintnak a személyében.