A francia belügyminiszter felajánlotta a lemondását a hétvégi zavargások miatt, a hatóságok elismerik, hogy súlyosan alábecsülték a tüntetők számát. Miközben a kormány a szélsőbaloldalt hibáztatja, a városvezetők az államot teszik felelőssé a pusztításért.

Válságtanácskozást tart hétfő délelőtt a francia kormány a hétvégi zavargások után. Több francia nagyvárosban a karhatalom teljesen elvesztette szombaton és vasárnap az ellenőrzést az utcák felett. A szombati, eredetileg az oktatás állapota és a megélhetési költségek miatt szervezett tömegtüntetéseken a hatóságok szerint mintegy 550 ezren vettek részt, az erőszakba forduló megmozdulásokon több száz üzletet kifosztottak, középületeket gyújtottak fel. Hétfő reggelre országosan 2331 embert vettek őrizetbe, a sérült rendőrök, csendőrök és tűzoltók száma az ezret közelíti.

A politikai válság súlyát mutatja, hogy Laurent Nuñez belügyminiszter már vasárnap felajánlotta lemondását Emmanuel Macronnak, aki azonban azt nem fogadta el – az Elysée-palota szerint a rendfenntartó erők folyamatos irányítása miatt kell a miniszternek hivatalban maradnia.

Nuñez hétfő reggel a France Internek elismerte, hogy több városban elvesztették az ellenőrzést a helyzet felett, és a rendőrség nem készült fel megfelelően a zavargásokra. „Mindenért felelős vagyok, ami történt” – mondta. A válság miatt Yaël Braun-Pivet, a Nemzetgyűlés elnöke parlamenti vizsgálóbizottság felállítását sürgeti, Macron pedig a rendőrségi és hírszerzési kudarcok feltárását és új intézkedéseket helyezett kilátásba az erőszakos csoportok ellen.

Macron vasárnap esti televíziós beszéde azonban nem sokat segített a helyzetén. Az elnök ugyan elítélte az erőszakot és határozott fellépést ígért, de a tüntetők eredeti követeléseire kevés konkrét választ adott. A rendőrségi szakszervezetek közben azt is felróják neki, hogy néhány nappal a zavargások előtt a rendfenntartók empátiájának hiányát kifogásolta. Mindez különösen rosszkor jön az elnöknek: mandátumából alig több mint fél év van hátra, és az eddigi politikai válságok után a közbiztonság összeomlásának képei fogják meghatározni az elnöksége utolsó hónapjait.

Hogy pontosan hogyan fajulhattak idáig a tüntetések, arról egyelőre több a feltételezés, mint a biztos információ. A szeptember közepén kezdődött diáktüntetésekhez fokozatosan tanárok, szakszervezetek, nyugdíjasok és a sárgamellényes mozgalom tagjai csatlakoztak. Bár a többség francia mércével békésen demonstrált, a kormány szerint a megmozdulásokat szervezett szélsőbaloldali csoportok használták fel az állami intézmények és a rendőrség megtámadására. A káoszhoz aztán a külvárosi lakótelepekről érkező csoportok csatlakoztak, amelyeket már leginkább a fosztogatás érdekelt. Ez a magyarázat összhangban áll több rendőrségi beszámolóval, de a résztvevők összetételéről és az esetleges szervezettségről még nincs átfogó kép.

A kudarchoz az első diagnózisok szerint hozzájárult, hogy a rendőrség és a hírszerzés alábecsülte a várható tömeget. A Le Figaro szerint a területi hírszerzés szerdán még csak 50–100 ezer résztvevővel számolt, és péntekre is csak 150–200 ezer főre emelte az országos becslést. Szombaton végül több mint félmillióan vonultak utcára.

A titkosszolgálatok ugyan előre jelezték, hogy ötezer szélsőbaloldali aktivista erőszakos akciókra is készülhet, de nem számítottak arra, hogy már kora reggel egyszerre több helyen támadások kezdődnek. A kisebb csoportok szétforgácsolták a rendőri erőket, amelyeknek egyszerre kellett volna biztosítaniuk a békés tüntetéseket, védeniük a középületeket és megakadályozniuk az üzletek kifosztását.

Marseille-ben Franciaország második legnagyobb városában már szombat délelőtt megtámadtak egy rendőrőrsöt, majd a városházára is behatoltak, miközben bevásárlóközpontokat és üzleteket fosztottak ki.

A rendőrségi prefektúra szerint a zavargások csúcspontján 30 ezer fosztogató és nyolcezer erőszakos rendbontó volt az utcákon.

A városban kezdetben mindössze egy, Párizsból levezényelt speciális rendfenntartó rendőri egység állt rendelkezésre a helyi erők mellett. A később bejövő erősítés már nem tudta megakadályozni a pusztítást. Benoît Payan polgármester szerint a rendőröket és a tüntető diákokat is veszélybe sodorták a rossz döntésekkel, miközben a rendőrség olyan helyszínekre összpontosított, ahol kisebb volt a veszély. „Miért vonták vissza a CRS-eket, lehetővé téve, hogy a vandálok bejussanak a városházára?” – kérdezte hétfőn. A Macron döntése alapján egyelőre hivatalban maradó belügyminiszter délután személyesen látogat a városba.

Hasonlóan súlyos kudarcot szenvedtek a rendfenntartók Limoges-ban, ahol a zavargásokban felgyújtották a városházát. Guillaume Guérin polgármester szerint 500–600 szélsőbaloldali aktivista támadta meg az állami intézményeket, a rendőrök pedig gyorsan kifogytak a bevethető tömegoszlató eszközökből. A városházát alig tíz perc alatt elfoglalták és felgyújtották a támadók.

Guérin az államot hibáztatja a történtekért, és követeli, hogy a központi kormány teljes egészében térítse meg az újjáépítés költségeit. Ha ez nem történik meg, saját és önkormányzati többsége lemondását is kilátásba helyezte. A jobboldali polgármester a radikális baloldali Mélenchon pártját is a felelősök közé sorolja.

Párizsban a Champs-Élysées és a luxusüzleteiről ismert környező utcák is célponttá váltak. A rendőrség hiába próbálta lezárásokkal védeni a környéket, szombaton és vasárnap is üzleteket támadtak meg, köztük a Dior, a Louis Vuitton és más divatcégek boltjait. A Montaigne sugárúton teljesen kifosztottak egy Celine-üzletet, más luxusboltok betört kirakatait vasárnap már deszkákkal fedték be. A fosztogatások nem korlátozódtak a luxusáruházakra: kisebb boltok, gyógyszertárak és kávézók is áldozatul estek. A boltosok közül többen maguk próbálták védeni az üzletüket, miközben a rendőrség csak késve érkezett meg. A fővárosban vasárnap éjjel is folytatódtak a fosztogatások, Emmanuel Grégoire párizsi polgármester szerint újabb harminc üzletet támadtak meg.

A politikai következmények már hétfő reggel megmutatkoztak. Jordan Bardella, a közvélemény-kutatásokban vezető Nemzeti Tömörülés elnöke Franciaország egyik legsúlyosabb közbiztonsági kudarcának nevezte a hétvégét, keményebb rendőrségi fellépést, valamint a szélsőbaloldali szervezetek feloszlatását sürgette. Gabriel Attal volt miniszterelnök még a hadsereg ideiglenes bevetésének lehetőségét is felvetette. A szocialista Raphaël Glucksmann közben egyszerre támadta a kormány tehetetlenségét és baloldali riválisát, Mélenchont, akiről azt mondta, hogy évek óta a káoszra építi a politikáját, amivel végső soron Marine Le Pennek készíti elő a terepet. A baloldalon attól tartanak, hogy a zavargások képei teljesen háttérbe szorítják az oktatás és a megélhetési válság miatt utcára vonuló százezrek követeléseit.

A rendőrségi kudarc és a társadalmi elégedetlenség együttesen különösen nehéz helyzetbe hozza Macront. A kormánynak egyszerre kellene bizonyítania, hogy képes helyreállítani a közrendet, és politikai választ is adnia a hetek óta tartó tiltakozásokra, miközben a rendőrség elvesztette az ellenőrzést a nagyvárosokban. Az elnökválasztás elvileg jövő májusban lesz, és az már garantálható, hogy a kampányt a közbiztonság és az állam működőképessége fogja meghatározni.