• A szocializmus összeomlása után Magyarország a közép-európai térség eminense volt, a szerb vezetésű maradék Jugoszlávia pedig páriaállammá vált.
• A kétezres évek mindkét országban, ha más mértékben is, de elég zűrzavarosak voltak, majd szinte párhuzamosan épült ki Aleksandar Vučić és Orbán Viktor rezsimje.
• Az áprilisi magyarországi országgyűlési választásokig sokan azt hitték: a szavazófülkékben az ilyen választási autokráciák megdönthetetlenek.

Szerbia vasárnap választ. A tét óriási: maradhat-e az autokrata Aleksandar Vučić rendszere, vagy átadja a helyét valami teljesen újnak.

A szerbiaiak helyzetébe könnyen beleélhetjük magunkat. Odaát sokaknak ugyanúgy elképzelhetetlen Vučić hatalmának megdőlése, ahogy ideát volt Orbáné 2026. április 12-ig. Párhuzamosan, sőt egymást erősítve épült a két autokrácia.

A két ország rendszerváltás utáni történelme a 2010-es évekig nem sokban hasonlított. Előtte azért nem volt olyan ritka a párhuzamosság, a török ott ötszáz, itt százötven évig volt. A szocializmust is megszenvedte mindkét ország, bár az ottani, szovjet fennhatóság nélküli változata azért más volt az itteninél.

Pragmatikus szocialisták itt is, ott is

A rendszerváltást egészen másképp élte meg Magyarország és az akkor még jugoszláv tagköztársaság Szerbia. Odaát nem is használták ott ezt a szót, nem volt mire használni. Hogy mást ne mondjak, az 1990-es szerbiai elnökválasztást 67 százalékos eredménnyel nyerte a kommunistából nacionalistává lett Slobodan Milošević. Ekkor indult el Szerbia azon az úton, melyen nem sokkal később már a Nyugat szemében Észak-Koreával vagy Irakkal egy szinten emlegetett páriaállammá vált, miközben Magyarország a sok-sok politikai és gazdasági baj ellenére a volt szocialista blokk, ahogy akkoriban mondták, éltanulójává lett.