A független Csehország történelmének legnagyobb demonstrációját rendezték múlt vasárnap Prágában, ahol a szervezők becslése szerint 350-400 ezer ember tüntetett a közszolgálati televíziót és rádió kötelező előfizetési díjának eltörlése ellen. A Letná parkban tartottak már jó pár tömegtüntetést: 1989. november 25-26-án mintegy 7-800 ezren követeltek szabad választásokat (akkor még Csehszlovákiának hívták az államot), de harminc évvel később, 2019 novemberében is legalább negyedmillióan tüntettek az első miniszterelnöki ciklusát töltő Andrej Babiš ellen, és idén márciusban is volt már egy hasonló nagyságrendű megmozdulás, az új Babiš-kormánnyal szemben.
Ez a mostani viszont túltett az eddigi Babiš-ellenes tüntetéseken, amit csak részben magyarázhat a közmédia sorsa feletti aggodalom, sokakat a kormánnyal szemben általánosan érzett düh vitt az utcára. De ettől még igaz, hogy elsősorban a közmédia függetlensége volt a fő téma. Miért áldoznának továbbra is havonta annyi pénzt a közmédiára a tüntetők, ami nagyjából egy átlagos ebédmenü vagy három korsó csapolt sör ára egy prágai kocsmában? Mitől féltik a cseh köztévét és -rádiót, és miért emlegetik az Orbán-rezsim kézi irányítású köztévéjét Csehországban? A kérdés nálunk sem időszerűtlen, hiszen épp most választják a közmédia új vezérigazgatóját.
Csehországban tavaly óta havi 205 korona előfizetési díjat kell fizetni háztartásonként vagy cégenként a közmédia működtetésére: ebből 150 megy a tévének, 55 pedig a rádiónak. Korábban havi 180 korona volt a díj, ez az előző kormány emelte fel 205-re. Ez a díj jelenti sokak szerint a közmédia függetlensége zálogát, hiszen ha a pénz közvetlenül a háztartásoktól jön, a kormány és a parlament nem dönthet évente arról, mennyit kap a közmédia, míg az érvelésük szerint a költségvetésből finanszírozott műsorszolgáltatónál a kormánynak mindig ott a pénzcsap.
Ez nem teljesen igaz minden helyzetben, hiszen vannak olyan európai országok, mint Norvégia és Dánia, ahol ugyan a költségvetésből finanszírozzák a közmédiát, de a szerkesztői függetlenséget védő jogi garanciákkal. Közép-Kelet-Európában azonban már sokkal rosszabb a helyzet, a lengyel, a szlovák és a magyar közmédia sorsát is elrettentő példaként szokás felhozni Csehországban.
Ezt a cikket is elolvashatod, de rengeteg újdonság is vár rád a következő hónapokban előfizetőként.
Már előfizetőnk vagy?
Az új cseh parlament alakuló ülésén megválasztották a házelnököt, Tomio Okamurát, aki rögtön le is vetette az ukrán zászlót a parlament épületéről. Hogyan kerülhetett ilyen magas pozícióba, ha még a saját családja is elhatárolódik tőle? És hogyan lehet egy idegenellenes cseh párt vezetője valaki, akit úgy hívnak, hogy Tomio Okamura?
A kormány megszüntetné a közmédia állampolgárok általi közvetlen támogatását, és az állami költségvetéstől tenné függővé.
Oliver Adámekkel, a Világoš című könyv szerzőjével beszélgettünk arról, miért lett a magyar politika első számú cseh szakértője, hogyan tanult meg ilyen jól magyarul, és mik az alapvető különbségek a magyar és a cseh belpolitika között.
Alig lépett hivatalba az új Babiš-kormány, már két hatalmas tömegtüntetést is tartottak ellene Prágában. Ezeket a tömegtüntetéseket civilek szervezik, politikai pártok részvétele nélkül. Ott voltunk és megpróbáltuk megfejteni, mi viszi ilyen könnyen utcára a cseheket.
Segítünk azoknak, akik fogadást kötnének az eredményre: összeszedtük, mit érdemes tudni a jelentkezőkről, akik benyújtották pályázatukat az MRTV vezérigazgatói pozíciójára, és nem szórták ki őket az első körben.