Egy indákkal benőtt narancssárga fal, egy kínosan vigyorgó fiatal férfi bevásárlókocsival, egy munkaruhában cigiző középkorú nő, egy narancssárga virág egy kisboltban, egy fogászat belső tere az ablakon keresztül. Ezeket mutatta nekem a francia performanszművész, Myriam Lefkowitz a Trafó környéki Budapestből, amikor a Walk, Hands, Eyes című performanszának keretein belül egy órán keresztül csukott szemmel sétáltam a művészre bízva az utamat.

Zavarba ejtő feladat olyan előadásról írni, amely minden alkalommal máshogy alakul, az élmény egy jelentős része Budapest pulzálásán meg rajtam, a nézőn múlik, és nincs olyan elképzelhető általános befogadói pozíció, ahonnan ezt az egészet értelmezni lehetne.

Egy jó performansz alapötlete egyszerű, az egyszerűségével forgatja fel a világot. Lefkowitz a kétezres évek végén még egy másik projektjéhez talált egy elhagyatott ipari épületet, amit amikor meg akart mutatni a barátjának, először megkérte, hogy csukja be a szemét, és csak akkor nyissa ki, ha már bent vannak. Ebből a pillanatból nőtte ki magát az eleinte csak egy épület, majd egy svédországi fesztiválra már konkrét városrészek köré épülő egyszemélyes performansz.

Lefkowitz azóta több országban, például Tokióban, Kolumbiában és New Yorkban is szervezett sétákat. Látogatásaikor a helyiek segítenek neki bemutatni a környéket, ő pedig betanít néhány embert a vezetésre, így tovább műsoron tud maradni a performansz. Nálunk Horváth Acca, Horváth Nóra, Kacsó Imola és Kancsó Luca veszik át a stafétát jövő héttől a Trafóban.

Nem lehet úgy sétálni Kolumbiában, mint Tokióban

„A séta kontrasztokra épül: ritmusok, érintések, fények, hangok, burkolatok, belső és külső terek váltakozására. A vezető a város pillanatnyi történéseiből és részleteiből válogat, és ezekből élőben komponálja meg az út során kibontakozó előadást” – olvasható a leírásban. A performansz városról városra, személyről személyre változik.

A kultúrák-szubkultúrák egészen máshogy reagálnak a közeledésre, a csukott szemű ember sebezhetőségére, az előadó kíváncsiságára: Lefkowitz tapasztalatai alapján Tokióban sokkal zárkózottabbak az emberek, az Egyesült Államokban a parkolóra való rálépés is kiváltja a magánbirtoksértőkkel szembeni ellenszenvet, Olaszországban pedig akadtak, akik maguk invitálták be a néma sétálókat a lakásukba.