Különböző családmodellek Nyúléknál
A Könyvfesztivál hetében az Év Gyerekkönyve Díj zsűrijének ajánlataiból válogatunk. Elsőkönyves kategóriában került shortlistre a Gesztenye úti mesék sorozat első kötete. A kiadó szerint a könyvsorozat célja, hogy különböző családmodelleket mutasson be, az utcában élő állatcsaládok történetein keresztül. „A mesék hétköznapi helyzetekből indulnak: ismerős szituációk, apró konfliktusok – amelyek bármelyik gyerekkel megtörténhetnek. Nincsenek tündérek vagy varázslat, és a szereplők sem különleges képességekkel oldják meg a helyzeteket” – írják.
A Nyúlék című kötetben Sándor Petra egy nagycsalád mindennapjaiba enged betekintést. Az alábbi részletben a testvérek segíteni próbálnak fáradt édesanyjuknak.
A mosókonyha a ház legvégén volt a kamra mögött. Kopottas csempéje, itt-ott felváló padlója alig látszott a közepén álló hatalmas szennyeskupactól. A ruhák szinte örömtáncot lejtve ugrottak be a mosógépbe. Azonban hamar kiderült, hogy a mosás nem is olyan egyszerű dolog.
És most hogyan tovább? – tárta szét karját Boldi – Én nem tudom, mit jelentenek ezek a gombok.
Beni? – Bori úgy nézett öccsére, mintha legalábbis egy mosodai dolgozó állna mellette.
Szerintem ez a virágos program az – tekerte el a gombot egy határozott mozdulattal – Láttam már, hogy Anya is ide tekeri.
Persze Beni közel sem volt biztos a dolgában. De nem mondhatta, hogy fogalma sincs, mikor végre bevették a nagyok közé.
Már csak a mosószer hiányzik - nyitotta ki az adagoló fiókot és tovább leplezve tudatlanságát magabiztosan hozzátette: Mindhárom rekeszbe különböző mosószer kell.
Legyen ez az egyik – szagolt bele Boldizsár az egyik nagy kék flakonba – Ennek olyan a szaga, mint apa büdös zoknijának.
Szerintem ez a rózsaszín legyen a másik – mondta Bori – erre rá is van írva, hogy mosószer.
Már csak a harmadik összetevő hiányzott és Benin volt a sor, hogy válasszon. Ekkor megpillantotta kedvenc kacsás habfürdőjét.
Egy kis hab nem árthat, ugye? – mondta kuncogva és egy jó nagy adagot löttyintett a szerből.
A mosás elkezdődött. A testvérek elégedetten nyugtázták, hogy ők bizony már ehhez is értenek. Nem volt más hátra, mint megvárni, hogy lejárjon a mosás.
- Addig pont belefér egy jó film. Valami nagyoknak való – mondta Boldi – Beni, te is csatlakozol?
Beni kihúzta magát és boldogan bólogatott. Hát végre megtörtént. Végre ő is igazán nagy lett. Talán jövőre már táborozni is elengedik? Vagy egyedül járhat biciklivel az óvodába? Ki tudja mit hoz a jövő. Álmodozását Berci érkezése szakította félbe.
Hó! Esik a hó! – kiabálta.
És nem is tévedett olyan sokat. Hirtelen az egész mosókonyhában hatalmas pelyhekben hullani kezdett: A HAB!
A mosógép olyan hangosan pöfögött és morgott, mint Apa piros teherautója. Közben ontotta magából a habot, ami lassan hófehérré változtatta az egész szürke, kopott mosókonyhát.
Boldi a gép felé indult, hogy kikapcsolja, de félúton elcsúszott. Bori is ugyanígy járt. Akkorát esett, hogy a föld is beleremegett. Beni hirtelen nagynak, erősnek és legyőzhetetlennek érezte magát.
Majd én. Fogjátok a szemüvegem! – indult el a lehetetlennek tűnő küldetésre.
De hiába jutott el a gépig, az valahogy nem akart engedelmeskedni. Minden gombnyomásra csak egy fülsüketítő visítás volt a válasz. A hab pedig csak jött és jött.
Berci hógolyózást imitált. Boldi habszakállával a Télapót utánozta. Bori pedig hóangyalt készített a padlón fekve. Csak a kacagása hallatszott ki a habfelhő alól. Beni még mindig próbálta megállítani a gépet, de nem sikerült.
Miért nem működik a gomb? – kérdezte kétségbeesetten.
Gyerekzár van rajta – szólalt meg mérgesen Apa az ajtóból, de ahogy ezt kimondta, kitört belőle a nevetés.
Nagy nehezen elcsúszkált a mosógépig és leállította a megvadult masinát. A mosókonyha fehérebb volt, mint a Gesztenye út télen.
Placcs! - váratlanul egy nagy adag hab landolt Apa fején.
Na de őt sem kellett félteni, hamar leterítette a támadót. Hatalmas habcsata kerekedett. A nyuszik ugráltak, csúszkáltak, tetőtől talpig habosak voltak. S közben olyan hangosan nevettek, hogy még Anya is meghallotta az emeleten.
Hát itt meg mi történt? - kérdezte Anya lesápadva. Arca épp olyan fehér lett, mint a padlón úszó habtenger.
Csak segíteni akartunk - mondta Bori bűnbánóan.
Sajnálom! - csatlakozott Boldi.
Az én hibám, az egész az én ötletem volt - mondta Beni lekonyult füllel - Az történt, hogy…
De mire belekezdhetett volna, egy éles hang szakította félbe a vallomást.
A Baba kacagott. Olyan angyalian, olyan édesen, ahogyan csak kisbabák tudnak. A sok nyűgös nap és álmatlan éjszaka után, végre igazi öröm ült az arcán. Szeme csillogott, ahogy testvéreire nézett. Az éjszaka is sokkal nyugodtabban telt.
Nyúlék persze napokig emlegették a történteket. Ha valaki száját elhagyta a mosás vagy a hab szó, a Baba rögtön tapsolni kezdett. Anya sem haragudott. Neki ez volt a legnagyobb segítség. De abban mind egyetértettek, hogy a mosás maradjon csak Anya dolga.
Itt a mese vége, a kiadó a Tintaerdő.
Korábbi meserészletek:
- Návai Péter: Jöttünk, láttunk, maradunk!, Pagony
- Formanek Zsuzsanna, Nattán-Angeli Nóra: Születésmese, Scolar
- Nora és a Káosztérkép, a fordító Kalapos Éva Veronika, Lampion
- dr. Gács Zsófia, Magyar Emma, Tarr Zsófia: Ezentúl, Csimota
- Vészits Andrea: Ábris és az azúrkék patkány, Pagony
- Győri Katalin: Nem festek álmokat, Móra
- Állatos áhítatok – 75 lakó Nóé bárkájából, Luther
- Barker Karcsi színre lép, és ott is marad, Pagony
- Juhász Kristóf: Országjáró mesék, Scolar
- Tittel Kinga: Zenélő Budapest, Lampion
- Anne-Laure Bondoux: Amíg életben vagyunk, Esti Kérdés