Paul Vaessen az ismeretlenség homályából lépett elő, hogy aztán 15 perc hírnév után vissza is térjen oda. Nem megszokott, viszontagságokkal teli focista karrier elevenedik meg most.

Úgy ráztuk le magunkról a válogatott szünet okozta frusztrációt, mint John Wayne a vadnyugati gonosztevőket, és ha már így tettünk, most filmes eszközökkel mondjuk el, mi várható a Premier League 30. fordulójának meccsein. Dráma, horror, vígjáték és pornó, hajtás után.

Két meccs, 10-2-es gólkülönbség, de Wenger szerint jól játszottak, csak hát a bíró.

5-1 lett a vége, Robben ráadásul lőtt egy óriási gólt is. A másik BL-nyolcaddöntőn a Real 3-1-re nyert a Napoli ellen.

Giroud lőtte.

Te is hallottad a sztorit, miszerint Mesut Özil nem tud védekezni, lusta, és nemtörődöm? És, elhitted? Ha igen, akkor gyorsan kattints, mert blogunk arsenalos mindenese, a díjnyertes Peet nyakába vette a kérdést, és a rá jellemző vitriolos tényszerűséggel világított rá a lényegi pontokra. Meg fogsz lepődni, mire jutott, de csak hajtás után.

Kevesebb izgalom, sok gól a BL utolsó csoportkörének első játéknapján.

Itt az ideje visszatérni a négy héttel ezelőtt belengetett Power Rankinghez. Az élen nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni, de a mezőnyben feltűnik egy-két szupernova ismét, hogy aztán december végére nagy valószínűséggel mindenki a helyére kerüljön.

Miután a Cesc Fabregas életpályáját feldolgozó posztsorozatunk első részében megmutattuk hogyan lett a fiatal katalán játékosból az Arsenal meghatározó játékosa, a második fejezetben elmeséljük miként válhatott az Ágyúsok csapatkapitányává mielőtt hazatért Barcelonába, hogy végül egy angol bajnoki címmel a zsebében karrierje mélypontjára érjen a Chelseaben.

-Cesc Fabregas a Premier League történetének egyik legjobb középpályása. Ifjú titánként robbant be az Arsenal kezdőcsapatába, majd évekkel később csapatkapitányként tért vissza Barcelonába, hogy aztán végül a Chelseanél végezze. A bámulatosan kreatív középpályás ugyan még csak 29 éves, de mostanra úgy tűnik eljutott karrierje mélypontjára. A kétrészes posztsorozatunkban megpróbálom bemutatni azt az utat, ami idáig elvezette a világ- és Európa-bajnok játékost.

Utolsó napjához ér az átigazolási időszak, tankolják a helikoptereket, izzik a Twitter, egyszerre nyitja a pénztárcát kicsi és nagy, miközben szép csendesen már több mint 1 milliárd elköltött font fölött járnak a PL csapatai. A nagy hajtás előtt veszünk egy mély levegőt, és átnyálazzuk az eddigi érkezőket, természetesen megtartva jó szokásunkat az osztályozással kapcsolatosan is.

Nem elég, hogy az Arsenal kikapott a Liverpooltól, a kapus még egy betonoszlopba is belehajtott.

Akad, aki zsákszámra gyűjtve unásig nyerte őket, de vannak olyanok is, akiknek egy pályafutás is kevés volt az elhódításához. Nem másról, a Premier League trófeájáról van szó, ami a leicesteri csodának köszönhetően újabb 18 játékos esetében vált álomból valósággá az előző szezon végeztével. Csak Huth volt az, aki korábban is megtapasztalhatta, milyen érzés elhódítani (ráadásul kétszer!), valamennyi csapattársa zöldfülűnek számít ezen a téren. Morganékkal már 223 játékosra bővült annak a kommandónak a köre, akik a világ legjobb bajnokságának aranyérmét őrizhetik kitüntetett helyen a vitrinjükben, a sok első bálozó kapcsán pedig most csokorba szedtünk nektek egy csapatnyi egyszeres bajnokot, akik talán nem arról híresek, hogy tagjai a kiváltságos listának.

De most azért nem lesz. Pedig a szövetség is őt akarja.