Igazából nem túl valószínű, hogy faragni tudnánk a gazdasági téren az utóbbi években elszenvedett hátrányunkon.

Lázár János bejelentette, hogy 2017 nyaráig minden pályázatot kiírnak arra a keretre, amit elvben 2023-ig lehetne elkölteni. Hova ez a nagy sietség?

Ez a két hír elég jól illusztrálja, hogy mennyire függ Magyarország az uniós pénzektől.

Az aszfaltkeverőkről szóló vitának csak a bíróságon lesz vége. Útépítés továbbra sem lesz itt az EU pénzéből.

Mit akarnak még tőlünk?! A gyarmatról üzenjük, hogy még egyszer ilyen elő ne forduljon!

Brüsszel meg röhöghet a pofánkba! Miért nincs még kint a tábla, hogy: „Ha Magyarországra jössz, nem hozhatod ide a magyar fejlesztésekre szánt pénzedet!”?

Hallott már az Új Nemzedék Jővőjéért programról? És a kontaktpontjairól? Pedig lassan már 3 milliárd forint ment el rá, és ennek 10 százaléka reklámra. Az EU-s pénzből működő állami program jellemző példája annak, hogyan talál magának pénzköltési feladatot a kormány,

Orbán tényleg maga dönt az egymilliárdnál drágább pályázatokról. A rendszert éppen Simicska Lajos megfékezésére vezette be.

Rámutattak a magyar pénzosztó rendszer súlyos hibáira. Simán benyeltek elképesztő túlszámlázásokat, ez volt a fő baj. A kormány nem javított, ezért jött most a 700 milliárdos keret befagyasztása.

Hozzájutottunk a brüsszeli ellenőrök egyik legutóbbi jelentéséhez, amiben a vizsgált magyarországi pénzosztások 29 százaléka elbukott. Visszatérő probléma, hogy a kiírásokat konkrét cégekre szabták. Ez korrupcióra utal. Egy másik listán 20-ból 11 beruházás sokkal drágábban készült el mint tervezték.

Az egy dolog, hogy a HURO uniós programban épült utak egy része pusztákban végződik, az meg egy másik, hogy még ha össze is érnének, határátkelő híján nem lehetne használni egyiket sem.

Egy évvel ezelőtt Lázár János még egészen mást gondolt az M4-es autópálya építésének kilométerenkénti 4 milliárdos költségéről.