„Ha ezt megcsinálod, még egyszer eladjuk a Mátrai Erőművet magunknak, aztán megint visszavesszük százmilliárdért!”

„Újabb nagy pillanata a magyar szellem történetének.”

Az eheti hírlevélben arról van szó, miben hasonlít a magyar rendszer a putyinira. „A törvényhozás alárendelése a végrehajtó (valójában: egyszemélyi) hatalomnak: stimmol.”

Tíz éven át, a világgazdaság történetének egyik legnagyobb és leghosszabb konjunktúrája meg az EU-ból öntött támogatás mellett bármivel lehetett hülyéskedni. A gazdaságpolitika nem tudott nem zseniálisnak tűnni, pláne hogy százmilliárdok mentek arra, hogy annak hirdessék. De az aranykor véget ért.

Ma olyan országban élünk, ahol a buszmegállókban „…az ukránok magukat bombázzák…” kezdetű beszélgetésfoszlányokat csíphet el az ember. Valahogy, valamikor ki kell mászni a gödörből, és újjáépíteni a magyar társadalmat.

Hogy a Szovjetunió összeomlása utáni három évtizedet milyen néven emlegetik majd a történelemkönyvek, nem tudom, most általában a nem túl frappáns „hidegháború utáni időszak” szerkezetet szokták használni, de mindegy is, ennek a korszaknak pont egy héttel ezelőtt, 2022. február 24-én vége lett.

Ebben a szubkultúrában, amely a Nélküled című dobhártyahasogató dalolmányt Új Himnusszá emelte, aligha tűnik abszurdnak ez a stílus.

Azok a rendszerek, amelyek ezt az akciót végrehajtották, ma is működnek, sőt, sokkal nagyobbak, sokkal erősebbek, mint akkor voltak. És biztosak lehetünk benne, hogy nem a Népszabadság, de nem is a CEU, sőt nem is az Index volt az utolsó, amelynek nekitámadtak ezzel a módszerrel.

Vállalhatóan őszi napunk lesz.

Felhővonulásokkal.

☀️Egyszerre van riasztás a hőség és a felhőszakadások miatt. 🌦️