A magyar közbeszerzések felénél egyetlen ajánlat között döntenek

2014 július 17., csütörtök 3:27

"Azt az egyet kéne meghívni, akire szükségünk van (...) így is a közbeszerzési törvény gúzsba köti ezt az országot."

Ezt L. Simon László, fideszes országgyűlési képviselő, a reklámadó benyújtója fejtegette a hónap elején.

Róla derült ki, hogy baráti cégeket hívott meg különböző állami közbeszerzésekre. Volt olyan kommunikáció szerződés, amit már azelőtt aláírtak, hogy a meghívásos pályázat eredménye megjelent a Közbeszerzési Értesítőben. L. Simon szerint már az is "vicces", hogy egyáltalán 3 céget kell meghívnia egy pályázatra, mikor ő tudja előre, hogy kivel akar dolgozni.

"Igen, a jogállam az drága és macerás. Közben mégis az a helyzet, hogy az állam akkor tudja beszerezni a legjobb minőségű szolgáltatásokat a lehető legolcsóbban, ha verseny van."

Ezt már Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) jogi igazgatója mondja. Meg azt is, hogy a jó minőségen és az alacsony áron túl az igazi verseny azért is jó, mert a résztvevők mind érdekeltek benne, hogy szabályszerű legyen egy beszerzés. Nehezebb korruptnak lenni, mikor a konkurencia is árgus szemekkel figyel.

A piacon a fogyasztók a verseny miatt többnyire jobb és olcsóbb szolgáltatást kapnak, ezért az államnak rá kell kényszerítenie magát, hogy versenyhelyzetet teremtsen.

"A politikusok sajnos sürgősségre, nemzetbiztonsági érdekekre vagy a saját bölcsességükre hivatkozva korlátozzák a versenyt az állami beszerzéseknél."

Ez a korlátozás annyira durva, hogy az EU 2014-es korrupciós jelentése szerint

Magyarországon  2010-ben a közbeszerzések 54,3 százalékánál, 2011-ben 49,1 százalékánál csak egy ajánlat volt.

A TI megkereste a magyar Közbeszerzési Hatóságot, ahol ennél jóval kedvezőbb számokról tudtak. Az ő adataik szerint a 2010-es 32,8 százalékról 2013-ra 19,9 százalékra csökkent az egy ajánlatos eljárások száma.

Ligeti szerint a különbség oka az lehet, hogy az eu-nál azokat a pályázatokat is egy indulósnak tekintik, ahol ugyan több ajánlat érkezett, de aztán egy pályázó kivételével mindenkit kizártak vagy visszalépett, míg itthon csak azokat az eljárásokat számolják ide, ahol ténylegesen csak egy cég tett ajánlatot.

Szerinte vannak olyan speciális esetek, mikor tényleg nem lehet versenyeztetni. Például atomenergiával kapcsolatos szolgáltatást Magyarországon Paks, esetleg a Műegyetem vagy valamelyik akadémiai kutatóintézet tud nyújtani. Vannak olyan informatikai beszerzések, amikor egy program forráskódjába kell belenyúlni, ezt pedig jóformán csak az a programozó tudja megcsinálni, aki a kódot írta. De az összes ilyen eset sem érheti el a közbeszerzések 20 vagy még kevésbé az 50 százalékát, ami ugye az uniós jelentésben szerepel.

A verseny ilyen mértékű korlátozása, az egy ajánlatos beszerzések ennyire magas aránya, a rendszer hibájára, és szabálytalanságokra utal.

Az állam szerinte 3 ponton akadályozza a versenyt. A jogi szolgáltatásokat kivették a közbeszerzések hatálya alól, pedig erre sokat költenek a különböző hivatalok. A nyílt pályázatok alsó értékhatárát 8 millió forintról 25 millióra emelték, így az alatt könnyebb a haveroknak juttatni pénzt. Ezen kívül nemzetbiztonsági okokra hivatkozva rendszeresen százmilliós, milliárdos pályázatokat vesznek ki a normál közbeszerzések alól.

Egy titkosszolgálati rejtjelező szoba berendezéseinek beszerzését joggal titkosítják. A Ludovika kertrendezésére kiírt pályázatot nem. Ráadásul Magyarországon nincs olyan független bírói eljárás, amiben egy állampolgár kérheti, hogy egy bíró nézze meg, hogy indokolt volt-e a titkosítás.

A parlamentben, például nemzetbiztonsági vagy katonai érdekekre hivatkozva, jószerével olyan beszerzéseket titkosítanak, amilyeneket akarnak

- mondja Ligeti.

Milliárdos beszerzésre százezres büntetés

A már említett korrupciós jelentése nyomán a TI utánanézett, hogy ha szabálytalanság történik egy beszerzésnél, akkor milyen büntetésre számíthatnak a vétkesek Magyarországon. Mint kiderült leginkább semmilyenre.

2013-ban a Közbeszerzési Döntőbizottság 259 ügyben állapított meg jogsértést. Az átlagos bírság 800 ezer forint volt, a legmagasabb 15 millió forint.

"Amikor százmilliós, vagy milliárdos közbeszerzéseknél pármilliós vagy ennél is alacsonyabb összegű bírságot szabnak ki, annak semmilyen visszatartó ereje sincsen. Egy ilyen összeg nem látható, nem érzékelhető ezen a szinten. Betervezik. A GVH nemrég 8 milliárd forintos büntetést szabott ki a bankokra kartellezés miatt. Annak van elrettentő ereje. 800 ezer forintnak nincsen."

Ligeti szerint nem csak az alacsony bírságok kedveznek a korrupciónak. A közbeszerzési törvény kimondja, hogy egy év elteltével már nem lehet érvényteleníteni egy szerződést azon a címen, hogy bár közbeszerzést kellett volna kiírni, azt mégis mellőzték, és a beruházást, vásárlást megoldották haverokkal.

Egy vidéki településen a polgármester közel 60 millió forintért szereltetett be fűtőrendszert, közbeszerzés nélkül. Az utódja gyanította, hogy ez túlárazott volt, utánanézetett, és kiderítette, hogy az egész 10 milliót se ér. De mivel eltelt egy év, azon a címen már nem lehetett visszacsinálni az ügyletet, hogy nem volt közbeszerzés. Sőt a rendőrség sem gondolta úgy, hogy a közpénzek közbeszerzés nélküli, pazarló költése hűtlen kezelés lenne.

"Elég baj, hogy egy rossz jogszabály miatt a közbeszerzés törvénysértő mellőzése egy év elteltével már nem támadható. De hogy a rendőrség is emögé próbáljon elbújni? A kötelező közbeszerzés elmulasztása önmagában gyanút kellene keltsen, hogy hűtlen vagy a hanyag kezelés történhetett."

Végül a TI nyomására nemrég gyanúsították meg a volt polgármestert. Ha a civilek nem rugóznak rajta, a rendőrséget nem érdekelte volna az ügy.

"Sajnos még a legjobb szabályok mellett is csak akkor előzhető meg a korrupció, ha a döntéshozók és az állami vezetők valóban elkötelezettek a verseny és az átláthatóság mellett. Amíg egy politikus felesleges nyűgnek tartja a közbeszerzést, és ezt büszkén mondogathatja, addig nem lesz nagy változás."