Janiczak Dávid öt verset töltött fel a poet.hu weboldalra, a gimnazista rímfaragók myspace-ére. Első versét, az „Egy mondat a szerelemről”-t 2011. március elsején publikálta. A költő ekkor még nincs 24 éves, a költemény tehát egy bizonytalan ember útkeresése, és mi lehetne alkalmasabb lírai eszköz, mint Illyés Gulya klasszikusának újraértelmezése. Illyés Gyula a zsarnokságról, Janiczak Dávid a szerelemről ír egy hosszú mondatot; a szerelem és a zsarnokság édestestvérek, béklyóba zárnak, leláncolnak, minden pillanatunkat belengik. A szerelem minden betölt, de fenyegető is egyben, akárcsak a diktatúra lelket tipró szürkesége. A szerelem mindenhova beférkőzik:

nemcsak a kisboltban,
nemcsak a bitsorokban,
vonatnál is jobban
bénító könnyhalomban;

Sőt, a szerelem az összes érzékszervünket megbolondítja, mint egy Jobbra át! parancs a testépítőket.

mintha nyitva az ablak
s bedől a virágillat,
mintha a házban
valahol pudingozás van,

zokog a költő.

Fél éves hallgatás után, augusztusban jelentkezett újra, ezúttal a „Csak egy percig tudok szeretni” című műremekkel. A téma még mindig a szerelem, de mintha már megbékélt volna – sőt, mintha egyenesen vágyna is – az érzésre. A lírai én itt már nem elégszik meg a passzív panasszal, magát korholja, amiért képtelen fenntartani az érzést, szenved, amiért nem tudja átadni magát az örömnek.

Ameddig még elhiszem,
Hogy nekem is lehet más az életem.
Csak egy percig tudok szeretni

Adja meg az alaphangot az első versszakban a költő, de tragikusan gyorsan eljutunk a válaszok – sőt, egyenesen kérdések – nélküli nihilizmusba:

Csak egy percig tudnám feledni,
Milyen is az életem,
Újra lenne reményem és lenne hitem.

Reméljük az ózdi polgármesteri pálya kielégíti majd a még mindig nagyon fiatal Janiczak Dávidot, és visszakapja reményét és hitét.

Egy újabb év telt el, mire 2012. júliusában végre újra jelentkezett a költő. A témánk még mindig a szerelem, de minden megváltozott, egy kiforrott művész és egy kész férfi áll elénk. Az „Első látásra” című vers Ady Endre „Az én menyasszonyom” egyenesági rokona. Nem számít, ki mit gondol szívünk választottjáról, nem számít, van-e éppen valakije, nekünk ő kell, és ezért tűzön-vízen átgázolunk.

Ady Endre még a társadalmi különbségek miatt aggódott:

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Janiczak Dávidot már nem érdekli holmi osztálykülönbség, őt erkölcsei nyugtalanítják, és megtorpan, mikor kiderül, a leány éppen párkapcsolatban él.

Szemében megcsillan a szenvedélynek lángja,
Csak hát tudod, Ő épp másnak a párja.

Hogy én legyek vele?
Nem várja!
Hogy jobb lenne-e?
Nem bánja!
Hisz ifjonca egyként tekint reája.

De utána elragadják a szenvedélyek, már-már pornografikusan plasztikus leírását adja kettejük elképzelt együttlétének,

Arcára lágy mosolyt csalnék,
S tüzes, forró érzelmimet ajkára lehelném,
Honnét a nedvesség felperzselődvén,
Máshová nyomban átszállnék.

és innentől nincs megállás, a szerelemnek be kell teljesednie, mindegy, hogy egyetlen alkalomra, vagy egy életre. Az utolsó strófára a költő túllép minden erkölcsön és társadalmi rendszabályon, és mindent, de tényleg mindent megtenne egy jó numeráért:

Amennyiben bűn ez, bűnbe esnék én véle,
Nem érdekel, van-e vélemény másféle!
És ha nem bűn, ne büntess, kérlek,
Nem vagyok én sem, csak egy esendő lélek...

A költemény az Egészséges Fejbőr zenekar „Skinhead vaddisznó” című slágerével is közeli rokonságot mutat:

Skinhead vaddisznó izmos ám nagyon
Szálkás a hasa, a feje beton
Kedves jószívű, segít a húgomon
Lehúzza a bugyiját
Megnyalja a puniját
Az agresszív nagyivó Skinhead vaddisznó