Lenkovics Barnabás, az Alkotmánybíróság februárban hivatalba lépett elnöke a Mandinernek adott egy tök hosszú interjút. Lenkovicsot 2001-ben választotta a jobboldali többségű parlament ombudsmanná, erről a posztról 2007-ben mondott le, mikor az akkori ellenzék javaslatára alkotmánybíró lett. Az interjúban kérdezték arról is, hogy nem gond-e, hogy a Fidesz egy csomó jogtudóst a saját holdudvarából, sőt Salamon Lászlót például KDNP-s képviselői székből, ültetett be az alkotmánybíróságba. Lenkovics szerint ettől még nem lett fideszes a testület.

„Hogy a Fidesz saját politikai holdudvarából is beültetett néhány embert alkotmánybírói székbe? Ez igaz. De ahogy beül, onnantól kezdve alkotmánybíró és nem fideszes. Az Alaptörvény betartására, betartatására tesz esküt.”

Azt azonban Lenkovics sem tagadta, hogy míg 2011 és 2013 áprilisa között 10-ből 10-szer a kormány szándékával ellentétesen döntött az AB, 2013 áprilisától 2014-ig viszont már 77%-ban a kormány elvárásnak megfelelő döntés született. Ez az elnök szerint egyszerűsítő, felszínes megközelítés, nem politikai változás megy végbe a testületben, hanem a szemléletmód alakul át.

A 2010 előtti években ugyanis rengeteg dolog félrecsúszott a rendszerváltás utáni Magyarországon, 2010-ben is ezért lett Lenkovics szerint kétharmada a Fidesznek. Az emberek azt várták, hogy végre csináljon valaki rendet az országban. Az új kormány pedig több ügyben is cselekvéskényszerben volt, ez pedig szükségszerűen kihatott az Alkotmánybíróságra is.

„Két dolog párba állítható: a formális alkotmányosság és vele szemben a materiális alkotmányosság.

Előbbi szintjén bármilyen eszményi követelmény előírható. Materiális szinten viszont csak az, amit teljesíteni is képes vagyok. És még egy fogalompárt meg kell említeni: a jogi alkotmányosságot és a politikai alkotmányosságot. A jogi alkotmányosság saját fogalomrendszere szerint működik. A politikai alkotmányosság viszont azt mondja, hogy azonnal cselekednem kell. Ezek szembe kerültek egymással. Az Alkotmánybíróság képviselte a jogi, eszményi alkotmányosságot, miközben a politika cselekvéskényszerben volt. Most a politika azt mondja: enyém a kétharmados felhatalmazás, enyém a teljes felelősség.“

Lenkovics értelmezésében 2010 után a materiális és a politikai alkotmányosság dominál Magyarországon. Ez szerinte szükséges változás volt, hiszen a rendszerváltás után elvont jogelvek alapján valóban épült egy magyar jogállam és fejlődött a magyar alkotmányosság, ez a fejlődés azonban nem állt összhangban a realitásokkal, azzal, hogy Magyarország egy a nyugattól leszakadó, és önmagában is széteső társadalom volt az elmúlt években.

Az alkotmánybíró azonban a kormánypárttal szembeni megengedőbb hang ellenére sem tartja helyénvalónak azt a gyakorlatot, hogy ha az Alkotmánybíróság valamelyik döntése nem tetszik a Fidesz-KDNP szövetségnek, akkor a parlamenti kétharmad módosítja az alkotmányt, hogy az Alkotmánybíróság akarta mégse érvényesülhessen.

Le a hobbijogvédőkkel!

Lenkovicsot kérdezték a kormány egyik új javaslatáról is, amivel gyakorlatilag fizetőssé tennék a közérdekű adatigénylést, arra hivatkozva, hogy az adatigénylések teljesítése több esetben is irreálisan nagy terhet jelent az állami szervekre.

„Itt, a saját praxisunkban is találkoztunk olyan esettel, hogy valaki háromezer oldalnyi anyagot kért ki, költségre kötelezve ezzel az államot, anélkül, hogy ebben az érdekeltségét bizonyította volna. Itt jön az, hogy szabadság kontra felelősség, azaz a jog kontra materiális feltételek.

Vannak egyszerűen hobbijogvédők, Bibó István szavaival én őket hivatásos forradalmároknak nevezem.

Valószínűleg szükség van rájuk, máskülönben nem finanszíroznák őket. De az, hogy a közösség rovására, annak költségére gyakorolják a saját jogaikat, kicsit furcsa.”

Aztán azért ezt árnyalja is a bíró, azt mondja, az sem megengedhető, hogy megfelelő civil kontroll híján sumákoljanak a politikusok. Aztán Lenkovics beszól egyet sajtónak:

„Annyit még hadd mondjak, hogy a korlátok és ellensúlyok fontos eszköze a sajtó. És annak mondjuk az oknyomozó műfaja. Ami Magyarországon alig működik. Temérdek kommentátor és rengeteg elemző van, de igazi, precíz oknyomozó alig. Aki lenyomozza az offshore cégig nyúló hátteret, fáradságos munkával a legkülönbözőbb nyilvántartásokból és összerakja a mozaiklapocskákat. Tőlük például jobban félnek, mint az Alkotmánybíróságtól.”

Hogy nem pont ezeknek az újságíróknak árt-e leginkább az adatigénylés megnehezítése, arra jött a legjobb válasz:

„A minőségi újságírók demokráciáért végzett munkájának igen nagy barátja vagyok.”