Magyarországon egészen új kísérletbe vágott a térinformatikával foglalkozó GeoX Kft.: a cég arra volt kíváncsi, hogy Budapesten pontosan hol a legvalószínűbb a rettegett vérszívó, az ágyi poloska felbukkanása. Az volt a feltételezésük, hogy a városnak azon részein, ahol sűrű a beépítés és alacsony a vásárlóerő.

A poloskák alapvetően kétféleképpen tudnak bejutni egy lakásba. Vagy aktív módon, saját lábon terjednek egyik lakásról a másikra, vagy passzívan, amikor a lakó maga hozza be a ruhájával vagy egyéb használati tárgyával. Könnyű belátni, hogy az előbbi eset a legegyszerűbben a soklakásos társasházakban, az utóbbi pedig olyan helyeken fordul elő, ahol gyakran foglalnak meg használt ruhadarabok, bútorok, és egyébként sincs pénz a rendszeres élősködőirtásra.

A budapesti poloskafertőzöttség adatait a GeoX a poloskaterkep.hu-ról szerezte, amit egy rovarirtással foglalkozó cég, az Abatox Kft. állított össze a saját adataik alapján. Ezt vetették össze saját térképeikkel, amelyek Budapest beépítettségét illetve a főváros jövedelmi viszonyait ábrázolják.

A beépítettségi térkép összevetése a poloskák előfordulásának gyakoriságával azt mutatta meg, hogy a regisztrált poloskás esetek 86 százaléka lakótelepeken vagy zárt beépítésű lakóövezetekben fordult elő. Ezt mutatja az alábbi térkép:

Ahogy az világosan látszik, kertvárosi környezetben ugyan előfordulnak poloskás esetek, de ezek nem olyan járványszerűek, mint ahol sűrűbb a beépítés. A poloskák itt jellemzően passzív módon, a lakó vagy épp a vendég ruháján vagy egy poloskával fertőzött használati tárggyal jut a lakásba, de onnan már nem tudnak könnyedén házról ­házra terjedni.

Budapest belső kerületeiben persze eleve több a lakás, így magasabb lehet a poloskák száma. Ennek ellensúlyozására a GeoX azt is megnézte, hogy alakul a városban az 1000 lakásra jutó poloskafertőzések száma. És ez még érdekesebb eredményt mutatott:

Hiába sűrű a beépítettség Bel-Budán és az V. kerületben, a poloskás esetek száma ehhez képest egyáltalán nem olyan magas. A Margit körút, az Alkotás utca és az Attila út mentén előfordul néhány poloska, de például a Gazdagréti és a Pók utcai lakótelepeken alig, pedig ezek nagyon sűrűn beépített városrészek, ahol könnyen terjedhetnének a poloskák.

Ezeken a lakótelepeken a lakások négyzeméterenkénti ára kifejezetten magas, mint ahogy Pest belső, viszonylag poloskamentes kerületeiben is magasabbak az ingatlanárak, mint a városközponttól valamivel távolabb. A fenti térképen világosan látszik, hogy 1000 lakásra a legtöbb poloska a Józsefvárosi lakótelepen, illetve annak környékén jut, nagyjából a Nagykörútig bezárólag.

Ez már azt sejteti, hogy a szegényebb városrészeken több a poloska, de ennek bizonyításához össze kellett vetni a poloskafertőzöttséget Budapest vásárlóerő-térképével:

Világosan látszik, hogy poloskák ott fordulnak elő a leggyakrabban, ahol a lakók vásárlóereje alacsony. Az ő lakásaikban bukkannak fel a leggyakrabban használt bútorok és ruhák, és nekik van legkevésbé pénzük arra, hogy megállítsák a lakásba bejutott poloskák terjedését. Kiemelkedően rossz a Práter utca-Szigony utca-Baross utca-Illés utca négyzetben, tehát gyakorlatilag a józsefvárosi lakótelepen, ahol sok szegény budapesti él, és a lakások nagyon sűrűn vannak egymás mellett-fölött.

Fontos megemlíteni, hogy a poloskafertőzöttségi adatok alapvetően egyetlen cégtől származnak, így azt sokminden torzíthatja - például ha a cég szolgáltatásai valamelyik budapesti kerületben népszerűbbek, mint egy másikban. De feltételezhető, hogy egy nagyobb minta is ugyanazt mondaná, mint a fenti térképek: Budapesten ott sok a poloska, ahol szegényebb emberek élnek, közel egymáshoz.