Adolf Eichmannt, a holokauszt egyik legfőbb kitervelőjét és irányítóját 1962. május 31-én akasztották fel. A szovjet megszállásig Magyarországon, egy rózsadombi zsidó villából intézte a deportálásokat, majd a háború utáni években több országban bujkált, de a Moszad elfogta, és Izraelbe szöktette. A hamvait a Földközi-tengerbe szórták, nehogy náci zarándokok célpontja legyen a sírhelye vagy az ország, ahol a maradványaitól megváltak.

Eichmann hivatalosan nem bánt meg semmit, a visszaemlékezéseiben azt írta: „Hitler olyan mértékben tehetséges volt, hogy ezt az emberek is észrevették. Én is elismerem őt, és továbbra is megvédem. Saját magamat nem fogom megalázni, bűnbánatot semmilyen szinten nem tanúsítok. A legőszintébben vallom, hogy ha 10 millió zsidót öltünk volna meg, ahogyan azt a statisztikák jósolták 1933-ban, akkor azt mondhatnám, istenem, megsemmisítettük az ellenséget.”

Viszont Reuven Rivlin, az izraeli elnöki hivatal szóvivője szerint egy, az elnöki hivatalban digitalizálásra kiválasztott iratok közül nemrég előkerült levél alapján Eichmann ebben nem volt teljesen őszinte.

A kézzel írt, két nappal a kivégzése előtt keltezett levélben ugyanis a főhóhér Izrael akkori elnökénél, Jichák Ben Cvínél kegyelemért könyörgött. Ez nem újdonság, de korábban nem hozták nyilvánosságra a levelet, amiben Eichmann azt állította, nem is volt igazán magas rangú, és csak parancsot teljesített, amit nem tagadhatott volna meg. (DW)