A bolgár kormány új külpolitikája: mindenkinek nyalni, de ésszel

A 20. század egyik legnagyobb közhelye az Ady-idézetből külpolitikai szakértelemmé torzult mondat: „Magyarország kompország”. Nincs is ezzel nagy baj, csak a kompországozás közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az egész régiónk tele van kompországokkal. Köztük pedig olyanok is vannak, amik néha Magyarországnál is sokkal durvábban őrlődnek Kelet, Nyugat, Észak, Dél meg mindenféle nagyhatalom között.

Boriszov és Merkel 2014-ben (AFP PHOTO / TOBIAS SCHWARZ / AFP PHOTO)

Most például Bulgáriát tartja ügyeletes kompországnak a nemzetközi sajtó. Az országot irányító Bojko Boriszov kormányáról azért írnak egyre többet, mert Szófia 2016 nyarán – szakítva a bevett sémákkal – kockázatos külpolitikai limbóba kezdett. Egyelőre nem látszik, bejön-e nekik a dolog, de ha igen, akkor az hatalmas siker lesz Boriszovéknak, Szófia pedig olyan, világpolitikai szinten is fontos fővárossá válik a nagyhatalmak balkáni ütközőzónájában, ahol mindenkinek vannak szövetségesei.

Kompország, de négy megállóval

Bulgária külpolitikai adottságai eléggé hasonlóak Magyarországéihoz. Bulgária is a keleti blokk tagja volt, ahol a szocialista párt utódpártja, és az ahhoz kapcsolódó politikusok sokáig dominálták a belpolitikát.

Bulgária energiaellátása a mai napig Oroszországtól függ, katonai védelme a NATO-tól, gazdaságát pedig az EU-val fenntartott kapcsolat és a Brüsszelből áramló pénzek táplálják.

Ez mind igaz Magyarországra is, a bolgár külpolitikai katyvaszban azonban van még egy komoly játékos: Törökország.

Bojko Boriszov a török-bolgár határon húzódó kerítésnél (AFP/NIKOLAY DOYCHINOV)

Bulgária szárazföldön is szomszédos Törökországgal, komoly kereskedelmi kapcsolataik vannak, ráadásul az országban élő legnagyobb kisebbséget a lakosság több mint 8 százalékát kitevő törökök alkotják.

A bolgár kormány legújabb külpolitikai iránya pedig lényegében az, hogy

mindenkinek nyalnak, de ésszel.

Ez tűnhetne akár józan belátásnak is, de Bulgária nagy utat járt be, míg eljutott idáig. Egészen 2015-ig kétdimenziós leosztásban működött a bolgár külpolitika: ha a Szocialista Párt és szövetségesei voltak kormányon, akkor az ország Moszkva felé fordult, ha Boriszov jobbközép pártja, a GERB, akkor pedig feltétel nélkül igyekeztek megfelelni az EU és az USA elvárásainak.

Az utóbbi évek két legnagyobb bolgár energetikai beruházásáról, a Déli Áramlat megépítéséről és a belenei atomerőmű megépítéséről is szocialista kormányok állapodtak meg az oroszokkal, majd aztán a GERB által támogatott kormányok leállították mindkét projektet. (Igaz, a Déli Áramlat előkészületeit már a szocialisták is kénytelenek voltak felfüggeszteni, annyira erős volt az amerikai nyomás és EU-s diplomáciai nyomás.)

A belenei erőmű félbehagyott váza (AFP PHOTO / VALENTINA PETROVA)

Boriszov pártja ráadásul eddig Ankarával sem ápolt különösebben jó viszonyt. Boriszov többször beszólt a bulgáriai törököknek, akik hagyományosan a Szocialista Párttal szövetséges török kisebbségi liberális pártot támogatták a választásokon. A bolgár jobboldal amúgy is eléggé törökellenes, ami abból a szempontból érthető is, hogy az ország a 19. század végén tudott csak függetlenedni az 500 éves török uralom alól egy elég véres felszabadító háború árán.

Jöjjön Putyin

2016-ban azonban a a bolgár kormány megpróbált felülemelkedni az orosz- és törökellenességen, és nyitni mindkét állam felé.

Boriszov a nyáron többször tárgyalt Putyinnal, és nemcsak arról beszéltek, hogy az oroszokkal együttműködve épülhetne fel Bulgáriában a balkáni gázelosztó, hanem arról is, hogy talán újrakezdhetnék a belenei atomerőmű-projektet is. Ez hatalmas váltás, főleg egy olyan kormánytól, ami eddig inkább csak leállította az orosz energetikai projekteket.

Boriszov és Putyin 2010-ben (AFP PHOTO / NIKOLAY DOYCHINOV)

Bulgária ezen kívül a nyáron megtorpedózta azt a román-török javaslatot is, ami közös NATO-flottát telepített volna a Fekete-tengerre az orosz fenyegetés ellen. Boriszov azt mondta, hogy Bulgáriát csak ne rángassa bele senki semmilyen konfliktusba, és hogy szerinte különben sem kell semmilyen haderőt felállítani a térségben úgy, hogy az kifejezetten valamilyen ország ellen irányul.

Közös NATO-flotta pedig így egy darabig nem is lesz a Fekete-tengeren, Szófia ellenében ugyanis nem lehet ilyet felállítani, tekintve, hogy a bolgár partszakasz köti össze a román és a török felségvizeket.

Közben viszont igyekeznek távolságot tartani az oroszoktól, kifejezetten erélyesen léptek fel, amikor július végén egy orosz vadászgép megközelítette a bolgár légteret a Fekete-tenger felől. Az ügyből komoly diplomáciai botrány kerekedett annak ellenére, hogy még a bolgárok is elismerték: az orosz gép nem lépett bolgár légtérbe, csak „a bolgár hadsereg ellenőrzése alatt álló NATO-zónába”. A bolgárok annyira túlpörögték a dolgot, hogy valószínűleg nem is elsősorban az oroszoknak szólt az üzenet, hanem inkább a NATO-nak mutatták meg:

bár nem támogatták a Fekete-tengeri flottát, azért ők még nem oroszbérencek,

a védelmi kötelességeiket teljesítik, és nem néznek el semmit Moszkvának. Ráadásul a Fekete-tengeri flottavita után kijelentették, hogy ha a közös NATO-flottát elgáncsolták, készek akár 400 katonát is küldeni a Romániát védő NATO-támaszpontra, ha már Bukarest ennyire parázik az oroszoktól.

Boriszov 2012-es washingtoni látogatásán (AFP PHOTO / SAUL LOEB)

Nemcsak védelmi kérdésekben, hanem energetikában is igyekeznek egyensúlyozni kelet és nyugat között. Bár tárgyaltak az oroszokkal a balkáni gázelosztó megépítéséről, a gázelosztóról szóló szeptember 5-i konferenciára meg sem hívták a Gazpromot. Boriszov azt mondta, azért nem, mert a projekt jelenlegi szintjén még nincs értelme az oroszokkal tárgyalni. Közben viszont az Európai Bizottság képviselői kaptak meghívót, és Brüsszelt külön levelekben tájékoztatták a fejleményekről. A kormány illetékesei pedig többször is kijelentették, hogy ugyan együttműködnek az oroszokkal az energetikában is, de minden lépést Brüsszellel fognak egyeztetni.

Sőt, a bolgár kormány próbál összehozni egy Oroszország-EU tárgyalást is a gázelosztóról.

Jöjjön Erdogan

A Boriszov-kormány török nyitása még szembetűnőbb. 2014-ben és 2015-ben Ankara még közleményekben ítélte el a bolgár kormányt, amiért kerítést emelt a bolgár-török határra. Boriszovék voltak az elsők, akik kerítéssel akarták megállítani a Törökországból érkező migránsokat, és annyiban tényleg bejött nekik a dolog, hogy ezek után módosult a balkáni migrációs útvonal, és a fő átjáró a török-görög határra helyeződött. Idővel azonban a bolgárok rájöttek, hogy ha a török hatóságok nem működnek együtt velük, akkor nem tudnak migránsokat visszafordítani a kerítéstől, és nehezebb nekik eltitkolni azt is, hogy a bolgár határőrök gyakran elverik azokat, akik át akarnak mászni a kerítésen.

2016 nyarára Boriszov annyira visszalopta magát a török kormány szívébe, hogy a két ország miniszterei már rendszeresen egyeztetnek migrációs kérdésekben. Bulgária például már a júliusi török puccskísérlet másnapján ráérzett, hogy meg kell erősíteni a bolgár-török határ védelmét, mert a puccs utáni tisztogatásokban török oldalon alábbhagy majd a figyelem.

Boriszov Erogan elnökkel tárgyal Isztambulban 2016 augusztusában (AFP PHOTO / TURKEY'S PRESIDENTIAL PRESS SERVICE)

Ezen kívül Bulgária teljes mellszélességgel támogatja, hogy az EU adja meg a törököknek a vízummentességet a migránsok megállításáért cserébe. Erdogan egyik ilyen ultimátumát Boriszov személyes küldöttként vitte Ankarából az EU vezetőinek.

Augusztus elején Bulgária még nagyobb szolgálatot tett Erdoganéknak: kiadták Törökországnak Abdullah Buyuk török üzletembert, aki a törökök szerint kapcsolatban áll az Egyesült Államokban élő, Erdogan-ellenes hitszónokkal, Fethullah Gülennel. A törökök Gülen nemzetközi hálózatát sejtik a július 15-i puccskísérlet mögött, ezért több szövetséges országtól kérték Gülen ottani támogatóinak kiadását.

Amelyik kormány eleget tett ennek a kérésnek, az elég sok kritikát kapott az Erdogan elnök leszámolásait rossz szemmel néző nyugati országoktól, de Bulgária itt is köztes megoldást választott:

kiadta ugyan a vállalkozót a törököknek, de hivatalosan nem azért, mert a törökök kérték, hanem mert lejárt a tartózkodási engedélye.

Szófiából gyakran kritizálják az Angela Merkel által képviselt, megengedő menekültpolitikát is, de Boriszovék általában figyelnek, hogy ne tőlük jöjjenek a legerősebb bírálatok. Boriszov akkor támad csak igazán Berlinre, amikor teljesen biztos benne, hogy a véleményével nem marad egyedül.

Boriszov a bolgár határkerítést mutatja David Cameronnak (AFP PHOTO / PRIME MINISTERS PRESS OFFICE / Laurent KALFALA AND BULGARIAN GOVERNMENT PRESS OFFICE )

Vasárnap például a bolgár miniszterelnök azt mondta, hogy az EU nem tud több gazdasági bevándorlót befogadni, lényegében le kell zárni a migránsok előtt az EU külső határait, és csak a politikai menekülteket kell befogadni. Boriszov előtt néhány órával lényegében ugyanezt mondta el Donald Tusk az Európai Tanács lengyel elnöke is. Boriszov tehát kiállt ugyan a migránsok beeresztése ellen, de csak miután egy magas rangú és befolyásos uniós vezető is megtette ugyanezt.

Boriszov emellett nagy ellenzője az uniós tagországok közötti határlezárásoknak is, és ezzel az álláspontjával már inkább Merkelékhez áll közelebb. Az ő nézetrendszere szerint a bolgár-török kerítés még oké, mert az az EU külső határát védi, de a bolgár-görög határra már nem építene, mert az szerinte ellentétes az EU szellemiségével. Ezért érték kisebb, célzás szintű szófiai kritikák a magyar-horvát határon álló kerítést is.

Nem ambíció, hanem félelem

Az új bolgár külpolitika tehát egyensúlyozni próbál az EU, a NATO, Oroszország és Törökország között. Ezt az egyensúlyt elemezte Dimitar Bencsev, a Harvard Egyetem dél-kelet európai ügyekkel foglalkozó vendégprofesszora is a Balkan Insiderben.

Ő azt írta, hogy Boriszov egy minden irányban nyitott szövetségi rendszert képzel el, de ebben nem az ambíció vezeti, hanem a félelem, hogy nehogy belesodródjon egy közelgő konfliktusba.

A bolgár kormánynak ugyanis sem az EU, sem a NATO, sem az oroszok, sem a törökök támogatását nem szabad elveszítenie, ugyanis mind a négy erőközpont helyrehozhatatlan károkat tud okozni az országnak.

Boriszov 2010-ben Brüsszelben (AFP PHOTO / JEAN-CHRISTOPHE VERHAEGEN)

Bulgária egyensúlya iszonyatosan érzékeny, és ha csak az egyik pólus is elmozdul, minden borulhat. Ha az EU kevesebb pénzt ad, az jobban kiszolgáltatja az országot az orosz tőkének, ha a NATO fordul el tőlük, akkor nem tudják megvédeni magukat, ha Oroszországot dühítik fel, energiaválság jön, ha pedig a törököket, akkor Erdogan nemcsak a migránsokat tudja a bolgár határ felé küldeni, de hatni is tud arra, hogy mennyire támogassák a kormányt a bulgáriai törökök.

Egyelőre nem látszik, hogy Boriszov egyensúlyozása mire vezet majd. Eddig ügyesen kerülte el, hogy véglegesen döntenie kelljen valamelyik szövetségese mellett és egy másik ellen, de a sikere annak is köszönhető, hogy az utóbbi hónapokban a nemzetközi politikában nem robbant ki új konfliktus a bolgár szövetségi rendszer négy pólusa között.

Ha minden jól megy, egy eredménye már lesz a dolognak: Bulgária és Görögország a nagy szélcsendben megkezdte az előkészületeket az alexandrúpoli LNG-terminál építéséhez. Ha a folyékonygáz-tározó megépül a görög kikötővárosban, az nemcsak Görögország és Bulgária, de az egész Balkán energiaszerkezetét megváltoztatná, hiszen az orosz gáznak végre lenne versenytársa a térségben, az LNG-terminálokba ugyanis hajón is bárhonnan érkezhet gáz.