Az orosz propaganda célja, hogy megossza a nyugati társadalmakat, aki elhiszi, amit mondanak, az saját magának árt

„A nagyszüleim 1956-ban a szovjetek elől menekültek el Magyarországról (...) nem dolgozhatok olyan helyen, ami megpróbálja tisztára mosni, amit Putyin csinál.”

A többi között ezekkel a szavakkal mondott fel 2014. márciusában élő adásban a Russia Today (RT) nevű angol nyelvű orosz hírtelevízióban Liz Wahl, a csatorna egyik tudósítója.

Wahl 2011. szeptemberétől, több mint két éven át dolgozott az amerikai RT-nek, és idén december elején az Antall József Tudásközpont meghívására járt Budapesten.

„Nem úgy működik, hogy besétálsz, és látod, hogy ez egy propaganda-gépezet. Nekem azt mondták, hogy itt olyan témákkal foglalkozunk majd, amikkel a hagyományos, mainstream média nem, olyan embereknek adunk hangot, akiknek eddig nem volt. Ez kifejezetten vonzó volt.”

Így emlékszik vissza 2011-re Wahl, amikor az RT-nél kezdett dolgozni. Tetszett neki az Al-Jazeera arab hírtelevízió angol változata, azt mondták, hogy az RT amerikai kiadása is ilyen lesz.

Eleinte arról volt szó, hogy mutassák be az amerikai, illetve nyugati intézményrendszer hibáit, amikkel a média nem foglalkozik eleget. A börtönrendszer, és benne a kisebbségek problémáit, a drogháborút, az igazságtalan kötelező börtönbüntetéseket. Sokat foglalkoztak Julian Assange-zsal, akit radikális igazságharcosnak tartottak, de Edward Snowden is ünnepelt szereplő volt náluk.

„Nagyon sok témával lehetett őszintén, teljesen korrektül, kiegyensúlyozottan foglalkozni. Persze az egésznek az volt a lényege, hogy mutassuk: Amerika sem jobb, mint Oroszország. Ott is megvannak a problémák a demokráciával, a szólásszabadsággal, rendszeresen vannak tüntetések, tiltakozások a hatalom ellen, tehát valójában nincs is az Egyesült Államoknak semmilyen morális felsőbbrendűsége.”

Aztán ahogy a csatornánál dolgozott, egyre jobban látszott számára is az öncenzúra, amit a rendszer kitermel.

Sokféle ember volt akkoriban az RT-nél. Olyan, aki a saját területén csinált korrekt, részrehajlás nélküli riportokat, és voltak szélsőségesebb arcok a bal- és jobboldalról, akik összeesküvés-elméletekben gondolkoztak. Egyre inkább látszott, hogy az utóbbi csoport tagjai kerültek többet adásba, őket jutalmazták, saját műsort és sok tízezer dolláros fizetésemelést kaptak.

„Az emberek azt tanulták meg, hogy itt lehet nagyon jó életed, de ha problémázol, amikor a szerkesztő belenyúl az anyagodba, ha akadékoskodsz, rossz kérdéseket teszel fel, akkor nem fogsz előrejutni.”

Az ukrán-válság kirobbanása, a Maidan-téri tüntetések fordulópontot jelentettek. Onnantól az orosz propaganda sokkal durvább lett, mint előtte bármikor. Már nem csak kritikusnak kellett lenni a Nyugattal, hanem eltorzítani a tényeket. Megmondták, hogy kit lehet behívni vendégnek, megszólaltatni egy riportban.

„Mielőtt elkezdődött egy interjú, ami érintette Ukrajnát, a hírigazgató leült velem és átbeszéltük az összes kérdést. Nagyon félrevezető, propagandaszagú kérdéseket kellett feltenni. Behívtak valakit, aki háborúellenes volt, és végig csak arról kellett beszéltetni, hogy az USA-nak semmi keresnivalója Ukrajnában, és hogy korábban milyen kudarcos amerikai katonai beavatkozások voltak a világban. Előre kiosztottak háttéranyagokat, amiket sorvezetőnek szántak a másnapi műsorvezetéshez, hogy jobban értsük a dolgokat. Elkezdtem ezeknek tételesen utánanézni, és persze kiderült, hogy 100 százalékig megegyeztek a hivatalos orosz propagandával.”

Wahl nem sokkal az oroszbarát ukrán elnök, Janukovics elűzése és a Krím orosz annektálása előtt jött el a csatornától. Azt mondja, hogy az Russia Today és a kormánybarát magyar médiában szintén szívesen hivatkozott angol nyelvű Sputnik News csak részei a Kreml propagandagépezetének.

A szovjet időkben maskirovkának hívták a dezinformációt, a központilag irányított félrevezetést, a ma használt taktikák alapjai innen származnak.

“Az orosz propaganda kihasználja a meglévő társadalmi feszültségeket, ráerősít az összeesküvéselméletekre. Az internet és a közösségi média segítségével az álhíreket sokkal gyorsabban tudják terjeszteni, mint korábban bármikor. A Kreml nagyon pontosan tisztában van vele, hogy változnak a hírfogyasztási szokások, és benyomul az újabb információs terekbe, mint a Twitter vagy a Facebook.”

Wahl azt mondja, hogy a tech cégeknek van felelőssége az álhírek megállításában.

„Ne csináljunk már úgy, mintha nem léteznének tények, nem lenne igazság.”

Példaként azt említette, hogy az ISIS-es propagandát, a terroristák toborzását sem engedi például a Twitter, ezeknek a célcsoportja pedig részben ugyanaz, mint az orosz propagandáé: a hátrányos helyzetben élő, a hagyományos nyugati értékekkel és intézményekkel elutasító, de legalább is kritikus emberek.

Wahl szerint az oroszok például a demokrata párt számítógépes rendszerének feltörésével befolyásolhatták az elnökválasztás eredményét, az ellopott információkat pont a Clinton számára legkárosabb pillanatokban hozták nyilvánosságra. Szerinte egyértelműen az látszott, hogy a kamuhírek többsége Trumpot támogatta, és hogy ezek több embert értek el, mint a választási kampányról és a politikáról szóló valódi információk.

„Trump megválasztásával az oroszok álma vált valóra, hiszen ő pont azokat információkat terjeszti, amiket a Kreml is.”

A Trump-csapat például arról beszél, hogy a nagy közös ellenség, a radikális iszlám kovácsolja majd egybe az Egyesült Államokat és Oroszországot, és hogy a terrorizmus elleni küzdelemben kialakuló együttműködés teremti majd meg a bizalom alapját. Wahl szerint ebben kár reménykedni.

„Meg kell nézni, hogy mi történt Szíriában. Az egész orosz média, a teljes propagandagépezet attól volt hangos, hogy az oroszok azért kapcsolódnak be a harcba, hogy lecsapjanak a terroristákra, hogy ők is az ISIS-t akarják megállítani. Ehhez képest látjuk, hogy mi történik. Aszadnak segítenek, civileket, segélykonvojokat, kórházakat bombáznak le. Egyszerűen más a valóság, mint amit a propaganda mond.”

Szerinte tragikus hibát követ el, aki elhiszi az orosz propagandát, vagy ellenőrzés nélkül tovább terjeszti a híreiket.

„Amit például a Sputnik ír, annak az a célja, hogy kárt okozzon a társdalomban, megossza az embereket, felerősítse a meglévő ellentéteket. A nyugati társadalmakat célozza, hogy azoknak ártson. Ezt elhinni, vagy részt venni benne olyan, mintha valaki szándékosan kárt tenne magában. Meg kell nézni mi történik Oroszországban, és feltenni a kérdést, hogy ilyen társadalmat akarunk -e? Ahol az emberek 85 százaléka csak az állami propagandából tájékozódik, ahol nincs szólásszabadság, ahol elnyomják a politikai ellenfeleket.”

;