Az a jó az életben, hogy a negyedik, pláne az ötödik ikszen túl a legtöbben már

• komolyan vesznek
  
• megbízhatónak tartanak, munkahelyeden megbecsülnek
  
• úgy látják te egy tapasztalt, érett személyiség vagy, akire lehet építeni
  
• fontos a véleményed, korod is bölcsességet sugall
  

Kivéve persze, ha történetesen nőnek születtél. Ez esetben jó eséllyel ekkorra válsz láthatatlanná, de legalábbis kényelmetlenné:

• Szinte senki nem vesz komolyan
  
• A munkahelyeden észre sem vesznek, előléptetésről ne is álmodj
  
• Nem tekintenek a korodbeli férfiakhoz hasonlóan értékes, tapasztalt szakembernek
  
• A politikusok számára is eltűntél: szülni már nem fogsz, nyugdíjas még nem lettél
  
• Ajándékba a reklámok szerint legjobban egy jénai tálnak örülsz
  
• A plázákban szinte nincs is bolt, ahol neked árulnának ruhákat, ha meg fiatalosan öltözöl, ferdén néznek rád.
  
• Neked általában sem árulnak semmit, legfőképp azért, mert úgysincs pénzed, és legfőképp magadra nincs. Ahogy időd sem.
  
• Kikapcsolódás? Évente ha két filmet készítenek, ami kifejezetten neked szól, egyedül elmászkálni teljesen kínos, hát ki főz vacsorát?
  
• Utazgatás? Régebben sem mertél rá gondolni sem. Most meg ráadásul ugyan miből, mikor fél életedben láthatatlan munkákon, részmunkaidőben, vagy alacsony bérért dolgoztál, megtakarítás meg csak a férjed nevén volt, ő meg úgyis mással él már.
  

Azt senki nem furcsállja, ha egy férfi 45 felett sportkocsit vesz, fiatalabb nők után sóvárog, aki nem tette eddig most el is válik, talán tetoválást varrat, vagy jó esetben sportolni kezd a kapuzárási pánikként ismert férfi klimax körül.

Egy nőnek viszont ha saját céljai vannak, még ma sem szokványos.

Hát élhet a családért! Vigyáz a párja egészségére, segíti a gyerekeit, gondozza az időseket, finomat főz, és rendet tart. Mire eléri a negyvenet Magyarországon a dolga már csak ez. Otthoni ápolónak, ingyencselédnek még jó lehet, sőt erre alapoz a kormányzat is. Minőségét megőrzi: talán a klimaxig.

Egy idő után sok nő mindezt hajlamos elhinni, sőt talán új személyiséget épít az önfeláldozás köré. Mire eléri az ötvenet is, még keményebben kell küzdenie, hogy elismerjék, mert ahogy közelít a "nagymamakor" újra és újra emlékeztetik rá, hol is a helye. Ha észreveszik egyáltalán. Márpedig,

ha valaki nő és hozzá még ráadásul nem elég karcsú, nem elég szép, nem elég fiatal, nem elég basznivaló, nem elég jók az összeköttetései, azt amúgy sem igen szokás észrevenni.

A buszon, vagy villamoson persze azért folyamatosan zaklatják tovább, ha nem is mer szólni, ahogy soha nem is mert mert. E tekintetben a hatóságok előtt volt mindig is láthatatlan. Néni. Egyre jobb esélye lesz, hogy végül az idős asszony legyen, aki alig dolgozhatott, de ferdén néznek rá, hogy neki minden jár, TB, korai nyugdíj, hetente egyszer még tán csirkefarhát is akciós zsemlével, hétfőn nyugdíjasnap +5% kedvezmény!

Serdülőkoruk után a nők kapnak a társadalomtól egy-egy szavatossági címkét, meg hozzá az életút-elvárást

Ad a közvélekedés időt is bőven arra, hogy bármelyik nő megfelelően éljen, feltéve, hogy az elvárt sorrendben és a szerintük erre nyitva álló időben végez a listával.

Továbbra is boldog-boldogtalan jobban tudja, hogy mikor mi is egy nő dolga:

• Tanuljon szorgalmasan, de ne menjen "férfias" pályákra
  
• Dolgozzon, és ha szakmai sikereket is szeretne, azt legkésőbb negyven éves koráig érje el
  
• Legyen - ne túl sok és kizárólag komoly - kapcsolata, majd jöhet a házasság
  
• Közben valamikor a harmincas éveiben elkezdődik, a tik-tak ketyeg az óra jellegű nyomasztás is: ideje szülni (vö karrier 40 éves korig)
  
• Szüljön, mert különben megbánja!! (Ha közben széttrancsírozzák ne rinyáljon, van egy szép gyereke, más is kibírta jó az úgy is)
  
• Maradjon otthon a gyerekkel minél tovább
  
• Gyerekszülés és nyugdíj közt egy nő az ne ugráljon, örüljön!
• Ha már kirepültek a gyerekek reménykedjen benne, hogy mielőbb lesz unokája, nyomassza a harmincasokat.
  
• Végül unokázzon elégedetten, a Nők40 majd segít, mi másra is lenne ő még jó.
• Zárkózzon csak be egész hátralévő életére. Több évtizedre. Hát hova menne, mit akar még? Élni??

Az eredmény az elvárásoknak való örökös megfelelni törekvés és képtelenség, no meg a céltalanná vált erőfeszítések miatti frusztráció.

Holott nem egyféle életút van és lehet. Egy sablont erőltetni rá mindenkire sosem vezet jóra

Ráadásul a nőkben rejlő potenciál nem hogy kisebb, de éppen hogy nagyobb lehetne, miután a gyerekeik már nagyobbak.

Az idősebb nők is értékesek, csak kislánykoruk óta minden azt sugallja, hogy nem azok, hogy ami nekik jár, az legfeljebb a mártír-szerep, a láthatatlanság, nagy célok helyett az apró pillanatok öröme. Lehetsz te kedves, szorgalmas, intelligens, jó szakember, empatikus, kiváló szervező, potenciálisan alkalmas vezető, pótolhatatlan családösszetartó mindez mégis láthatatlan marad. Nőként 40 felett lassan eltűnsz.

Annak mérgező elegyétől, hogy itthon az idősekre eleve sanda szemmel néznek és a szexizmus is mindent áthat sokan szenvednek, de kevesen beszélnek róla

Férfiak és nők is szenvednek ettől, pedig ha máshogy állna hozzájuk a közvélemény, lehetnének 40-50-60 felett is, vagy a nyugdíjkorhatárhoz közeledve egyformán megbecsült kiváló munkavállalók, kiteljesedő alkotók, vállalkozók, akár újonnan felbukkanó közéleti szereplők, gondolkodó, cselekvő, saját céljaiért dolgozó, az életüket kedvükre élő aktív nők és férfiak, nem pedig leépítendő, senkinek nem kellő tömeg, akik láthatatlanok, vagy rosszabb esetben kigúnyolhatók.

Már csak fontos lenne ez, mert minden előrejelzés szerint egyre tovább élünk majd és nagyon nem mindegy, hogy hogyan.

Ha pedig jól elvagyunk az élet minden területén a szexizmussal és egyenlőtlenségekkel, ha semmit nem változtatunk, akkor mindannyiunkra az vár, ami most is jut a többségnek: kiteljesedés helyett akár évtizedek láthatatlanul.