Vasárnap tartják a francia elnökválasztás első fordulóját, amin eldől, melyik két jelölt jut be a második fordulóba. Ahogy korábban is írtuk, elég valószínű, hogy a kettő közül az egyik a szélsőséges, populista, idegenellenes és Moszkva-barát Front National jelöltje, Marine Le Pen lesz.

Az igazán nagy kérdés, hogy ki lesz a másik továbbjutó.

A közvélemény-kutatások szerint ugyanis Le Pen elutasítottsága még mindig nagyon nagy, és a franciák többsége a második fordulóban bárkit hajlandó lenne támogatni vele szemben. Így az első forduló után a Le Pen mellett továbbjutó jelöltnek lesz a legnagyobb esélye arra, hogy elnökké válasszák.

Márciusig úgy tűnt, hogy ez a másik jelölt a liberális Emmanuel Macron lesz, hiszen minden felmérés őt tette a második helyre, jóval a mezőny többi része elé, Le Pennel már-már fej-fej mellett. Ebben az esetben a francia V. köztársaság két hagyományos kormányzóképes pártja, azaz a jobboldali UMP (új nevükön Les Républicains) és a Szocialista Párt közül egyik sem jutna a második fordulóba, és Franciaországban valósulna meg először vegytisztán az új politikai törésvonal ereje, azaz hogy már nem a hagyományos baloldal áll a hagyományos jobboldallal szemben, hanem a globalizációpártiak (Macron) és a globalizációellenesek (Le Pen).

A hajrára azonban nagyon-nagyon megkavarodtak a dolgok. Annyira, hogy minden bizonnyal ez lesz a francia V. köztársaság történetének eddigi legszorosabb elnökválasztása. Mostanra 4 jelölt került 1-2 százalékos távolságra egymástól, és még a mindig nagyon határozott véleménnyel rendelkező francia közvéleménykutatók is azt mondják, hogy ha megvesszőzik őket, sem tudnak biztosat mondani az eredményről.

Le Pen és Macron mellé feljött az újbaloldali, és meglehetősen radikális programot hirdető Jean-Luc Mélenchon és a Les Républicains jelöltje, a botrányokkal sújtott Francois Fillon.

Ezzel szemben szinte teljesen kihullott a versenyből a jelenlegi elnök, Francois Hollande Szocialista Pártjának jelöltje, Benoit Hamon.

Februárban még azt sem gondolta volna senki, hogy Fillon fel fog tudni állni a gödörből, amibe a családtagjainak juttatott közpénz-kifizetéseivel kapcsolatos botrány kirobbanása lökte. Az pedig még meglepőbb, hogy a 2012-es elnökválasztáson még csak 11 százalékot összekaparó, euroszkeptikus, Hugo Chavezt védő, államosításokat és kommunista reformokat tervező Mélenchon népszerűsége is 19-20 százalék körülire kúszott.

Ahány közvélemény-kutató, annyi különböző jóslat született már arról, hogy a négy jelölt közül melyik kettő jut majd tovább a második fordulóba. A leosztás most nagyjából az, hogy Le Pen és Mélenchon radikálisak és euroszkeptikusok, igaz, az egyik jobb-, a másik baloldalról. Kettőjük közül Mélenchon elutasítottsága kisebb, így ha esetleg ők ketten kerülnének be a második fordulóba, akkor Mélenchon győzelme lenne a valószínűbb, de Le Pennek is ebben a leosztásban lenne a legtöbb esélye megkaparintani az elnökséget.

Mélenchonnak Macronnal vagy Fillonnal szemben is lenne valamennyi esélye, bár Marconnal szemben elég kevés. Egy Macron-Fillon második fordulóból pedig talán Macron kerülne ki győztesen, de ez sem biztos.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kanadai-francia internetes algoritmus, ami Trump győzelmét is megjósolta és a 2012-es francia elnökválasztáson is jól vizsgázott, nem ugyanazt méri, amit a hagyományos közvélemény-kutatók. Ez, a Filteris nevű algoritmus azt figyeli, melyik jelöltről mennyit és milyen módon beszélnek az interneten. A Filteris fejlesztői szerint pedig ha valakiről sokat beszélnek negatívan, az is jobb, mint ha kevesebbet, de pozitívan. Ezt a számításukat be is igazolta Donald Trump győzelme az Egyesült Államokban, ahol a kampány idején sokkal többet beszéltek Trumpról, mint Clintonról, de Trump neve csak az esetek 20 százalékában pörgött pozitív kontextusban.

A Filteris pedig Le Pen-Fillon második fordulót jósol,

Macront és Mélenchont több mint két százalékos lemaradásban mérik csak.

Az elnökválasztás tehát a Filteris újabb vizsgája is lesz, ami már csak azért is fontos, mert évek óta nagy a vita az internetes adatelemzésen és a kérdőíves adatfelvételeken alapuló közvélemény-kutatások között. A Filterisnél azt mondják, ők azért jobbak, mert a kérdőívekben a kérdések valamennyire mindig irányítottak. Ők viszont nem is tesznek fel kérdéseket, és előlük nehezebb is elrejteni a politikai véleményeket is.

Tényleg az oroszok tolják Fillont?

A mostani francia elnökválasztás más szempontból is újszerű lesz: ahogyan az utóbbi 1-2 év szinte minden nyugati választásakor, most is felmerült, hogy az orosz titkosszolgálat és az orosz állami propagandagépezet megpróbálja befolyásolni az eredményt. A francia jelöltek közül a legoroszosabb jelölt természetesen Marine Le Pen, az ő pártjának még orosz állami bankokból érkező kölcsönei is vannak, és az elnök gyakori vendég a Kremlbe. Néhány hete is elment Moszkvába, ahol Putyinnal is tárgyalt, csak hogy az orosz elnök elmondja neki, ő bizony nem akarja befolyásolni a francia elnökválasztást.

Ezen kívül valószínűleg az orosz titkosszolgálat is tisztában van vele, hogy ha Le Pen be is jut a második fordulóba, ott már kisebb csoda kellene a győzelméhez.

Van viszont egy mérsékeltebb jelölt, aki kényelmes választás lehet Vlagyimir Putyin számára, és ez Francois Fillon.

Fillon Nicolas Sarkozy miniszterelnökeként is jó, barátságos viszonyt tartott fenn Putyinnal, és a mostani kampányban is többször nyíltan beszélt erről. Alain Juppé, Fillon legerősebb kihívója a jobboldali előválasztáson, támadta is ezzel Fillont, többször utalva arra, hogy Fillon Putyin jelöltje.

Francia és amerikai lapokban is jelentek meg cikkek arról, hogy az orosz állami média furcsa módon megjósolta Fillon feltámadását: már azelőtt cikkeztek a jelölt erősödéséről, hogy az az erősödés ténylegesen bekövetkezett volna. Az orosz média később, mikor Fillon a közvélemény-kutatóknál nagyjából egységesen a harmadik helyen állt, már arról írt, hogy Fillon vezeti a népszerűségi versenyt. Emiatt az orosz befolyástól tartó szervezetek figyelmeztetéseket is kiadtak.

Fillon és Le Pen között azonban alapvető különbség, hogy míg Le Pen és pártja jó eséllyel anyagilag is függ a moszkvai támogatástól, addig Fillon, bár békülékeny Putyinnal szemben, nem függ szükségszerűen a Kremltől, és nem Putyin irányítja. Moszkvának kétségkívül érdeke, hogy semmiképp se legyen a velük szemben ellenséges Macron a francia elnök, és nem elképzelhetetlen, hogy ennek érdekében segíteni próbálják Fillon kampányát, de ez nem jelenti azt, hogy Fillon szükségszerűen Putyin jelöltje lenne, ahogyan Alain Juppé vádolta. De tény az is, hogy Fillon a jobboldali előválasztáson is a most látottakhoz hasonlóan furcsán, az utolsó pillanatban erősödött meg, és győzte le a korábban végig nála népszerűbbnek mért Juppét.

A téli botrányaiból ezúttal a kampányüzeneteinek megváltoztatásával sikerült kitörnie, a fő üzenete gyakorlatilag az lett, hogy nem őt kell szeretni, hanem Franciaországot, és Franciaországhoz ő passzol a legjobban. Hogy ez az üzenet ilyen jól átment, ahhoz természetesen kellett Mélenchon segítsége is, aki a tévévitákban és több beszédében is nagyon élesen nekiment Macronnak, támadva a liberalizmusát, a globalizációpártiságát, bankármúltját és a fiatalságát is (Macron csak 39 éves, messze ő lenne az V. köztársaság eddigi legfiatalabb elnöke). Macron ezen kívül persze magától is tett olyan kijelentéseket, amikkel eltávolította magától a Franciaországban elég méretes nemzeti érzelmű közösséget, például akkor, amikor emberiesség elleni bűntettnek nevezte a francia gyarmatosítást, és azt mondta, országának bocsánatot kellene kérnie ezért. Ha pedig Macron gyengül, az Fillonnak jó, mert ők ketten maradtak mérsékelt jelöltek a négy esélyes között.