Az örök optimisták egyvalaminek azért mindenképpen örülhetnek azután, hogy Donald Trump bejelentette, hazája kilép a párizsi klímaegyezményből: az emberiség és a média története során először a világon mindenhol a globális felmelegedés volt a legfontosabb hír.

Hiába kongatja minden hiteles tudós a vészharangot évek, évtizedek óta, hogy az egyértelműen az emberiség által előidézett/felgyorsított globális felmelegedés belátható időn belül eljuthat egy olyan szintre, ahonnét már nincs visszaút, és a Föld képtelen lesz regenerálódni, ez nem nagyon érdekli az emberiséget. A globális felmelegedés legfeljebb akkor kerül be hírekbe, akkor lehet hétköznapi beszélgetések tárgya, amikor valamilyen aktuális természeti csapás, szárazság vagy hurrikán vagy korallpusztulás kapcsán felmerül, hogy erről bizony az a felmelegedés is tehet.

De ilyenkor is csak rövid ideig, és többnyire a világ azon részein, amelyeket érzékenyebben érintenek az időjárási szélsőségek. Magyarország például abban a szerencsés helyzetben van, hogy földrajzi helyzete, amiből egyébként számtalan kellemetlensége támadt a történelem során, pont a globális felmelelegedés hatásaitól kifejezetten védi, így nálunk ez sokkal ritkábban téma mint Ausztráliában vagy a Csendes-óceán szigetországaiban. Talán nem véletlen, hogy az egyébként mindig, mindenről rendkívül kiforrott véleménnyel rendelkező Orbán Viktor is csak annyit tudott mondani Donald Trump bejelentéséről, hogy „sokkhatás alatt” van, és hogy „gondolkodni kell”. 

Ez, hogy gondolkodni kell, speciel igaz is. Akármitől fél az ember 2017-ben, a muszlim dzsihadistáktól, az oroszoktól vagy a bevándorlástól, ezek együtt, még a létező legrosszabb forgatókönyvek alapján sem okozhatnak olyan súlyos problémákat, mint a globális felmelegedés, amennyiben helyesek azok a tudományos modellek, amelyek egy-két generáción belül visszafordíthatatlan károkat jósolnak. Leolvadó sarkvidékeket, tengerbe merülő partvidékeket, kiszáradó országokat, megsemmisülő ökoszisztémákat, éhínséget, minden korábbinál nagyobb migrációs hullámokat, az egész emberiség számára alapvetően megváltozott életkörülményeket.

Lehet örülni annak, hogy Donald Trump ezt a témát minden újság címlapjára repítette, és az egész világot állásfoglalásra késztette. Az sem baj, ha valaki tagadja a globális felmelegedést, vagy hogy annak köze lenne bármilyen emberi tevékenységhez. Eszmecseréből, vitából, megoldások kereséséből kevésbé lesz baj, mint egy probléma asztal alá söpréséből.

A 2015-ben Párizsban megkötött klímaegyezménynek éppen az volt az érdeme, hogy a történelem során először konszenzus alakult ki arról, hogy a globális felmelegedés olyan probléma, amit nem szabad asztal alá söpörni. Azt az egyezményt zöld oldalról sokan támadták azzal, hogy nem megy elég messzire, az előirányzott célok túlságosan engedékenyek, ráadásul nem is kötelező érvényűek az aláíró országokra. Ennél szigorúbb egyezményt viszont valószínűleg nem fogadott volna el 195 ország - különösen nem az amerikaiak -, így a világ tulajdonképpen joggal ünnepelt: a problémát először ismerte el mindenki, és először kötelezte magát mindenki a cselekvés mellett.

Donald Trump most ezt a globális konszenzust rúgta fel, de fontos hangsúlyozni, hogy a felrúgást nem Amerika úgy általában követte el. A párizsi klímaegyezmény támogatói mind az 51 tagállamban többségben vannak, és még a kormányzó republikánus pártban és Trump legbelsőbb tanácsadói körében is bőven képviselve vannak. Az elnök döntésének támogatóit a republikánusok szélsőkeresztény szárnyában, a megveszekedett globálisfelmelegedés-tagadók közt, és persze az enerigaipar azon szereplői között lehet csak megtalálni, akiknek nagyon konkrét anyagi érdeke fűződik bármiféle környezetvédelmi önkorlátozás eldobásához.

A nem különösebben radikális célokat kitűző klímaegyezményt szerencsére Trumpnál sokkal okosabb emberek úgy írták meg, hogy ezeket a célokat Trump-kaliberű marhák se tudják könnyen elszabotálni. Attól, hogy az amerikai elnök 2017 nyarán bejelentette, hogy ő kilép, még sokáig nem történik semmi. A kilépési folyamat annyira lassú, hogy minden bizonnyal csak a következő amerikai elnökválasztás után, 2020 végén válhatna teljessé. De addig még nagyon sok minden változhat Amerikában, és persze a világban is.

A 2015 előtt minden klímaegyezményt elszabotáló fejlődő országok, mint Kína és India azért is lettek Párizsban engedékenyebbek, mert akkor már látszott, hogy a globális energiapiacon olyan változások indultak be, amelyek lehetővé teszik a felmelegedésben főbűnösnek tartott fosszilis üzemanyagok, különösen pedig a szén fokozatos nyugdíjba küldését.

Az azóta eltelt két évben ezek a változások csak felgyorsultak. A szén szerepe egyre kisebb, mivel a technológiai fejlődésnek köszönhetően a megújuló energiák ára folyamatosan csökken. Németországtól Kínáig nem, vagy legalábbis nem csak környezetvédelmi okokból növekszik a szél- és a napenergia szerepe, hanem mert a természetnél csak kicsivel gyengébb erő, a piac ezt diktálja.

Akárcsak a globális felmelegedést, Donald Trump és a klímaegyezmény felmondásában partner politikai és gazdasági szövetségesei, az ettől a felmondástól csodát váró szavazói a piac erejét sem állíthatják meg. A kilépést Amerika legfontosabb cégei és legbefolyásosabb vállallatvezetői a Facebooktól Elon Muskig többek közt azért is ítélték el, mert azt önsorsrontó szélmalomharc a piac törvényei ellen.

Attól, hogy Donald Trump és néhány elkeseredett pennsylvaniai szélbányász ideges, még nem fognak eltűnni az elektromos autók és a hatalmas szélturbinák. Trump bejelentése előtt egy nappal volt hír, hogy a legnagyobb amerikai olajcég, az ExxonMobil részvényesei is komolyan aggódnak a globális felmelegedés gazdasági hatásai miatt, és cselekvést követeltek a vállalat menedzsmentjétől. Lehet, hogy a legpesszimiszább forgatókönyvek válnak valóra, és a globális felmelegedés már most, 2017-ben is visszafordíthatatlan fázisába jutott, de ettől még Donald Trump által befolyásolhatatlan tény marad, hogy a Föld az évszázados fosszilistüzelőanyag-korszakból elindult valamerre másfele.

Trump bejelentése, amely leginkább a szélsőrepublikánus szárny és az őt hatalomra juttató, elkeseredett amerikai fehér munkásosztály pillanatnyi kielégítését szolgálja, így csak két dolgot érhet el. Egyfelől versenyelőnyhöz juttathatja azokat az országokat, amelyek vezetése, szemben Amerikával, meghallotta az idők szavát, a piac parancsát és a környezetvédő közönség kívánságát. Másfelől pedig továbblöki Amerikát azon a lejtőn, amelyen Trump megválasztásával elindult.

A hatalomra kerülése óta eltelt fél évben a kampányában Amerika újra naggyá varázslását ígérő elnök szinte minden területen ennek ellenkezőjét tette. Kereskedelmi, katonai és most már környezetvédelmi döntései is szinte kivétel nélkül egy vissza- és összehúzódó Amerikához járultak hozzá. A globális politika többi fontos szereplője Európától Kínáig már a mostani bejelentés előtt is megértette, hogy a minden szempontból korlátolt Trump Amerikájára se számítani nem lehet, se bízni benne. 

A párizsi klímaegyezmény amerika felrúgása tehát nem végleges és radikális lépés, és biztosan nem ettől lesz izzó, élhetetlen tűzgolyó a Föld, ha egyáltalán valamitől. A törő-zúzó Trumpnak köszönhetően viszont a globális politikai és gazdasági elit mintha egységbe forrna, és hirtelen a közbeszédnek is része lett a globális felmelegedés elleni közös harc szükségessége. Sokkhatás alatt talán erről kell gondolkodnunk.