Botka ajánlata sokkal nagyvonalúbb, mint a 2014-es összefogás volt

Az MSZP elég nagyvonalú ajánlatot tett hat másik pártnak hétfő délelőtt: induljanak szövetségben a 2018-as választáson, úgy, hogy a többiek vihetik a listás helyek felét, és az egyéni jelöltek közül elvben akármennyit. A listás felosztás arányait a Republikon Intézet és a Závecz Resaerch havi kutatásainak átlagaiból számolták ki.

Az ördög persze mindig a részletekben van, de ez első ránézésre méltányosabb és tisztább ajánlat, mint ami 2014-es teljesen követhetetlen alkudozások nyomán kialakult.

A mostani ajánlat alapján egy közepes eredmény nyomán is a DK és az LMP szinte biztosan képes lenne saját frakciót alakítani az MSZP mellett. 2014-ben úgy jött ki (és valószínűleg ez nem volt véletlen, hanem az MSZP akkori vezetése matekozott ügyesen), hogy a DK-nak és az Együttnek sem jutott be elég képviselője ahhoz, hogy frakciót tudjanak alapítani. A közös indulásnak az lett a vége, hogy csak az MSZP-nek lehetett frakciója a parlamentben.

Az LMP és a Momentum ráadásul épp olyan élesen szokták támadni az MSZP-t mint a Fideszt, vagyis ebből a szempontból is nagyvonalú Botka ajánlata. Persze az LMP-ben ettől gondolhatják azt, hogy egyedül indulva még sokkal nagyobb frakciójuk lehetne, és hogy nincs semmi közös a két pártban, így értelme sincs a közös indulásnak. Ezt egyébként az MSZP-ben is sokan így gondolhatják, Botka környezetében aggódnak is néhányan, hogy a javaslatot még befelé is meg kell védenie a miniszterelnök-jelöltnek.

Botka a maga részéről azt állítja, hogy ő mindent megtett a közös indulásért, hiszen elfogadtatta a pártjával, hogy nem jelölnek olyan politikust képviselőnek, aki a 2010 előtti kormányzás fontos politikusa volt. Ezzel a többi baloldali párt legnagyobb problémáját szerinte kezelte. 

Az ajánlat

A mostani ajánlata arról szól, hogy az MSZP, DK, LMP, Momentum, Együtt, MLP (Magyar Liberális Párt) és P (Párbeszéd) minden jelöltje közös legyen 2018-ban. Egyetlen országos listát állítsanak, az összes szervezet neve ott lenne kötőjellel egymás mellett a szavazólapokon.

Ez azt is jelentené, hogy legalább 15 százalékot kellene elérniük, hogy bejussanak a parlamentbe (egy pártnak 5, kettőnek 10, háromnak vagy annál többnek 15 százalék a küszöb). Viszont azt is jelentené, hogy az egyéni jelöltek is az összes párt logóját egyszerre felvonultatva indulnának, és így a rájuk adott töredékszavazatok is mind egyetlen listára csúsznának át. Botka szerint így van csak esély arra, hogy a Fidesz ne tudjon kormányt alakítani.

106 egyéni és 93 listás mandátum van a parlamentben, vagyis az előbbieknek van nagyobb súlya. Esetükben Botka azt ajánlja a többi pártnak, hogy ne kvóta alapján osszák fel a pártok között a körzeteket, mint az történt 2014-ben, amikor szerinte az is előfordult, hogy egy jelölt térképpel sem találta meg saját kampánystábjának az irodáját, mert előbb dőlt el, hogy kié lesz egy körzet, mint megnézték volna, hogy van-e ott jó embere az adott pártnak.

A pártonkénti kvóta meghatározása helyett ezért Botka azt javasolja, hogy egyenként vizsgálják meg, hogy hol kit érdemes indítani, akár pártokon kívüli embereket is, akiknek reális esélye lehet megverni a Fideszt és a Jobbikot. 

E politika jegyében Botka eddig több olyan személyt nevezett meg MSZP-s egyéni jelöltnek, akik nem is tagjai a pártnak, és eddig nem volt közük az MSZP-hez, de helyben ismertek kormányellenes szervezkedéseikről: a makói gimnázium nemrég kirúgott igazgatóját, vagy a kalocsai önkormányzat egyik független képviselőjét.

Botka jelezte, hogy helyben ismert, a mostani kormánnyal szembeni szervezkedéssel már hírnevet szerző embereket indítana minél több helyen. Így például benne lenne, hogy Szekszárdon a több helyi korrupciós ügyet feltáró Hadházy Ákos induljon, aki most az LMP társelnöke. Ugyanígy újra támogatná Veszprémben a független Kész Zoltánt, aki 2015-ben időközi választást nyert. (Mondjuk e szép elvnek ellentmondani látszik, hogy a budapesti jelöltállítással megbízott Tóth József állítólag azzal kereste meg a DK-t és az Együttet, hogy a fővárosban 4 illetve 2 egyéni helyet kaphatnának, anélkül hogy konkrét nevek szóba kerültek volna.)

Sokkal több helyet adna át Botka, mint amennyin Mesterházy osztozott 

2014-ben az MSZP-DK-Együtt-Párbeszéd-MLP összefogás listájának első 32 helyéből 7-t kapott nem szocialista jelölt. A mostani ajánlat alapján több mint kétszer ennyi, legalább 16 hely jutna más pártok jelöltjeinek a 32-ből. 

Hogy a lista hányadik helyéig lehet biztos befutókat találni, az attól is nagyon függ, hogy hányan nyernek egyéni mandátumot az ott szereplők közül. De ha lenne egy teljes összefogás, akkor ez az első 32 hely biztos befutónak számítana. (2014-ben 28 fő jutott be a közös listáról és 10 egyéni győztes volt, 25%-os listás eredménnyel. A Botka által most szövetségbe pártoknak összesen 35%-os a támogatottsága a biztos szavazók között, persze nem biztos, hogy a szavazatok valóban összeadhatók.)

Botka mostani ajánlata szerint az MSZP és a DK biztosan kapna annyi jelöltet a lista legelejéről, hogy ez a két párt frakciót tudjon alapítani, még akkor is, ha egyetlen egyéni jelöltjük sem fut be. (Ehhez 5 képviselő kell.) Azonban az LMP is kapna biztosan 4 helyet, és így ha csak egyetlen közösen indított egyéni jelöltjük bejut (például Hadházy Ákos Szekszárdon vagy/és Szél Bernadett Budakeszin), akkor már nekik is lesz frakciójuk, még egy elég gyenge választási eredmény esetén is. 

Az ajánlat alapján a Momentum frakcióalapítási képessége már nem betonbiztos, de inkább esélyes, mint nem, főleg ha tudnának két-három olyan egyéni jelöltet kiállítani, akik képesek lehetnek megnyerni a körzetüket. Az Együtt (Juhász Péter pártja), a Párbeszéd (Karácsony Gergely pártja) a liberális párt (Fodor Gábor pártja) inkább csak egy fényes győzelem esetében reménykedhetne frakció alapításában. (Vagy akkor, ha el tudják hitetni a többiekkel, hogy az egyéniben nyerhető körzetek között egy csomó helyen az ő jelöltjük a legesélyesebb.)

Az elmúlt fél évben a kutatások e pártok közül csak az MSZP-t, a DK-t és az LMP-t mérték esélyesnek az önálló parlamentbe jutásra, bár az LMP esetében nem mindig látszott ez biztosnak.

A választók ezt akarják?

Az MSZP-s vezetők azt állítják, hogy a közvélemény-kutatások alapján az érintett pártok szimpatizánsainak többsége összefogást szeretne, és saját pártjuk jó szereplésénél is jobban kívánják, hogy a Fidesznek ne legyen többsége. 

Egy Együtt által rendelt kutatás szerint az ellenzéki szavazók között az összefogást kívánók aránya 73 százalék, igaz, ők egy MSZP és DK nélküli együttműködésre kérdeztek rá. Ugyanitt azt is kihozták, hogy a potenciális LMP - Momentum - Együtt választók kétharmada ellenszenvesnek tartja az MSZP-t és a DK-t. Szigetvári Viktor (Együtt) szerint ezért nem érdemes összeadni az ellenzéki pártok támogatottságát, ahogy ezt most Botka László csinálja.

Az LMP-nek állítólag szintén van egy belső mérése, még az idei év első feléből, és abban az van, hogy szavazóiknak mintegy fele örülne csak egy szélesebb ellenzéki összefogásnak. 

Az MSZP vezetése abban is bízik, ha az ellenzék látványosan erőt mutat az összefogással, akkor a most pártot választani nem tudó közel kétmillió választópolgár közül sokan kedvet kapnának, hogy mégis szavazzanak.

Sajnálatos, hogy egyetlen nagy mintás, alapos kutatás sem készült az utóbbi hetekben arról, hogy mit szólnának e pártok potenciális szavazói, illetve a pártot választani nem tudók, egy ilyen teljes összefogáshoz. Érthetetlen, hogy miért nem hajlandó komolyan költeni senki ilyen mérésekre.

Eddig Botkán kívül senki sem akarja 

A mostani szocialista ajánlat egyelőre utópikus. A DK ragaszkodik ahhoz, hogy csak olyan közös listába menjenek bele, amin Gyurcsány Ferenc is rajta lehet, ezt most hétfőn is megerősítették közleményükben. Ezt azonban Botka nem akarja, mondván ebben az esetben nem lehet több embert mozgósítani, mint 2014-ben. Az LMP vagy a Momentum nyilván tárgyalni sem akar Gyurcsánnyal, legalábbis eddig kifejezetten ellenségesen beszéltek róla mindig. Lehet, hogy már itt megreked az egész ötlet.

Az LMP eddig amúgy is minden együttműködést elutasított „a 2010 előtti” pártokkal, a Momentum pedig kategorikusan elutasít minden együttműködést mindenkivel, "a 2010 utániakkal" is. 

Egyelőre annyira rosszul áll az ellenzéki jelöltek összehangolása, hogy a mostani tervek szerint Fekete-Győr András (Momentum) és Juhász Péter (Együtt) is elindulnak az V. kerületben Rogán Antal ellen, és mehet még ellenük külön MSZP-s és LMP-s jelölt is. 

2014-ben Rogán úgy nyerte meg ezt a körzetet, hogy az egymás ellen induló Kerék-Bárczy Szabolcs (DK-MSZP-Együtt) és Schiffer András (LMP) több szavazatot kaptak, mint Rogán. Persze egyáltalán nem biztos, hogy az ellenzéki szavazatok automatikusan összeadhatók, de az erős, hasonló politikai hátterű jelöltek biztosan a fideszes jelöltek győzelmének kedveznek. 

Persze ez csak akkor nagy probléma, ha az a fő cél, hogy a Fidesz ne tudjon egyedül kormányt alakítani. Az ellenzék kisebb pártjainak lehet az is a célja, hogy saját identitásukat építsék hosszabb távú sikereik érdekében, és először saját maguknak csináljanak helyet az ellenzéki térfélen, hogy aztán valamikor a 20-as években megpróbálkozhassanak akár a Fidesz legyőzésével is.

Botka azt kérte a többi párttól, hogy ne válaszoljanak kapkodva  javaslatára, hanem alaposan gondolják át, tárgyalják meg a vezető testületekben.

Nyilván okoz ez nagy dilemmákat

Botka ajánlata sok tekintetben nagyvonalú, ám közben nyilvánvalóan nehéz helyzetbe hozza azokat, akik az ajánlatot kapják. Nem csak azért, mert le kellene mondaniuk arról, hogy ebben a kampányban az ellenzéken belüli versenyben kitűnjenek hosszabb távú stratégiájuk érdekében. 

Hanem azért is, mert el kellene fogadniuk miniszterelnök-jelöltjüknek Botka Lászlót, ami már egy elég meredek elvárás. Ugyanígy elvesztenék a pártok a saját kampányhoz járó állami támogatásokat. Aki az összes egyéni körzetben saját jelöltet indít, annak közel 600 millió forint állami támogatás jár, és ennek kiesése nyilván gondot okozna a rettenetesen szegény ellenzéki szervezeteknek. 

Ugyanakkor Botka is vállalt jelentős kockázatot: mandátumhoz segítene számos olyan képviselőt, akik később jó eséllyel másképpen szavaznának egy csomó törvényről, mint az MSZP. Az is benne van ebben a tervben, hogy az MSZP frakció kisebb lesz a végén, mint egy önálló indulás esetén lehetne. És még abban sem lehet biztos, hogy ha sikerül is megakadályozni, hogy a Fidesz többséget szerezzen, akkor a végén nem a Jobbikot hozza-e olyan helyzetbe, hogy kisebbik koalíciós partnerként miniszterelnököt választhasson magának a Fideszből.

Aki nincs velünk, az velük van

Az MSZP a mostani ajánlatát arra is használni kívánja, hogy a nemet mondó pártokat Fideszbérencnek állítsa be a kampányban. A párt 11. kerületi székházában már készítettek is egy faliújságot, ahol ott van az összes meghívott párt logója középen, hogy aztán majd elhelyezhessék az összefogás vagy a fideszesek oldalán.

Az ellenzéki összefogás különböző variációiról hónapok óta megy az informális ötletelés, nem csak a pártirodákban, hanem bulikban, magánbeszélgetéseken is. 

Ezekről szivárogtatnak is néhányan, sokszor kifejezetten áskálódás céljából, máskor pedig a jó szándék vezet balhékhoz. Sok a sértettség és a bizalmatlanság a pártok között, de a pártokon belül is, és egyre több az olyan nyilvános beszólás is, ami komoly sértődésekhez vezetett. 

Ebből a szempontból egyáltalán nem áll jól az összefogás ügye, bár azt is mindenki tudja ezen az oldalon, hogy minél több párt indul külön, annál nagyobb az esélye, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerez.

Kapcsolódó
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.