Bebizonyították, hogy a macskák valójában folyékony halmazállapotúak

Egy fizikus, Marc-Antoine Fardin arra a kérdésre kereste a választ, miért fekszenek és ülnek bele a macskák a náluk kisebb dobozokba, a csapba, cserepekbe, ahol látszólag nem férnek el, és végül sikerült bebizonyítania, hogy a macskák folyadékok. Fizikai tanulmányáért a vicces felfedezéseknek járó Ignobel-díjjal jutalmazták 2017-ben. De mire is jött rá egész pontosan?

Az interneten már régóta ismert a macskák szabályzatának első pontja: „If it fits, I sits”, magyarul valami olyasmi, hogy ha elférek benne, belemászom. Marc-Antoine Fardin ezen indult el, de a fizika módszereivel vizsgálta a kérdést. Alapfelvetése az volt, hogy a macskák azért másznak bele mindenbe, ahova első ránézésre nem "illenek",

mert szilárd testük ellenére valójában folyadékok.

A folyadék egy anyag olyan halmazállapota, amikor az anyag térfogatából nem veszít, de felveszi a tárolására szolgáló edény alakját. Aki látott már macskát, annak valószínűleg ez a definíció is elég lehet ahhoz, hogy rábólintson, igen, a macskák valóban folyadékok, hogy de Fardin továbbment, reológiai szempontból (az anyagok folyásával foglalkozó tudományág) is alátámasztotta.

Mitől számít valami folyadéknak? A reológia szerint minden folyadéknak van egy úgynevezett relaxációs ideje. A relaxációs idő az az intervallum, amikor egy anyag az előző állapotból átkerül egy másikba. Hogy ez meddig tart, az az anyagtól függ: a víz szinte azonnal felveszi a tárolóedény alakját, a sűrű iszap azonban lassabban terül szét. Ugyanez igaz a macskákra is: felveszik a tárolóedény alakját, ha elég időt adunk nekik rá, esetenként be is alszanak.

Példa: amikor a macska belelép a nála kisebb dobozba, még nem tölti ki teljesen. El kell telnie egy kis időnek, hogy kényelmesen elhelyezkedjen, megtalálja, hová helyezi el a mancsait és a fejét. Amikor ez megvan, és a cica már néhány perce szemmel láthatóan tökéletesen kitölti a rendelkezésére álló teret, azt jelenti, letelt a relaxációs idő, az anyag (ezesetben a cicus) felvette a tárolóedény formáját. Vagyis folyadék.

A tudós itt nem áll meg: előhozakodik a reológia egy másik mérőjével, a Deborah-számmal, amely egy újabb módszer arra, hogy eldöntsük, szilárd vagy folyékony anyagot vizsgálunk-e. Ennek lényege, hogy a lassan folyó folyadékokról is el tudjuk dönteni, hivatalosan szilárdak vagy folyékonyak-e. A Deborah-számot úgy kell kiszámolni, hogy megnézzük, hogyan arányul egymáshoz, mennyi ideig kell néznünk az anyagot ahhoz, hogy felvegye a tárolóedény alakját és mennyi ideje raktuk bele az anyagot a tárolóedénybe.

Egy téglát például hiába teszünk bele egy üvegtálba, sosem fogja felvenni az alakját, azonban ha egy cica beleugrik, egészen biztos, hogy előbb-utóbb illeszkedni fog a térhez. Tehát ez is azt bizonyítja, hogy a macskák folyadékok.

A teljes tanulmány ide kattintva olvasható el, a 16. oldaltól kezdődik. Az Ignobel-díjazottak listájáról pedig itt lehet bővebben olvasni, érdemes, nagyon vicces! (Quartz)