A politikában mindent szabad, csak magadat nevetségessé tenni nem.

Josep Tarradelles katalán politikus mondását Javier Moreno Barber, az El Pais volt főszerkesztője idézte fel nemrég a 444-nek a spanyol helyzetre utalva, de pontosan ez az idézet járt a fejemben végig csütörtök este, amikor Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje egy nagy bejelentés ígéretével beült az ATV stúdiójába.

Addigra már több cikk is szólt arról, hogy Karácsony megállapodott az MSZP-vel arról, hogy ő lesz az ellenzéki szövetség közös jelöltje, és Rónai Egon műsorvezető is láthatóan arra várt, hogy neki csak fel kell dobnia a labdát, és már jön is a nagy bejelentés élő adásban.

Karácsony ehhez képest nagy levegőt vett, és elkezdtett arról beszélni, hogy 24. órában van az ellenzék (ezt összesen ötször mondta el a 14 perces műsor alatt), és hogy a tárgyalások “nem jutottak messzire”. Aztán perceken keresztül arról beszélt, hogy az ellenzék nem áll sehogy, mire a sok baloldali belvitát megtapasztalt Rónai Egon is mintha elveszítette a türelmét, és rákérdezett, hogy végül is akkor most mi a bejelentés, mi az újdonság, mivel vagyunk előrébb, mint egy napja, egy hete vagy egy hónapja?

Karácsony pedig elmondta, hogy azzal vagyunk előrébb, hogy

Új alapról kell kezdeni az egészet, újra kell gombolni a kabátot, új ajánlat kell.

És mi van ezzel az új ajánlattal? Akkor erről tárgyalt az MSZP-val?

Nem.

Ő a közös jelölt?

Nem.

Majd jött az egyik csúcspont:

„Én nem vettem részt olyan tárgyaláson, aminek az lett volna az elsődleges kérdése, hogy ki lesz az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje. Olyan beszélgetésben részt vettem, ami arról szólt, hogy létre kell hozni azt a helyzetet, hogy legyen az ellenzéknek közös ajánlata, közös miniszterelnök-jelöltje, közös listája.”

Ezen a ponton a néző emlékezteti magát, hogy ezt a határozott állítást négy évvel egy katasztrofális politikai vereség után, egy olyan helyzetben teszi az elvileg legnépszerűbb ellenzéki politikus, amikor a kormány már a bíróságokat kezdte bedarálni és állami intézményeket küld politikai ellenfeleire. Így pedig különösen nyugodtan fogadja, hogy 2017 decemberében, egy nagy bejelentéssel beharangozott műsor tizedik perce után is olyan dolgokat hall, hogy:

• Próbáljunk abban gondolkodni, hogyan tudunk hitet adni.
  
• Változtatni kell a politikai stratégiánkon.
  
• Sokan azt gondolják, már elengedtük, de azt szeretném mondani, hogy én még nem engedtem el.
  

És a következő csúcspont:

„Mi hiányzik ahhoz, hogy létrejöjjön az MSZP-vel a megállapodás?
Az, hogy tárgyaljunk ilyen típusú dolgokról.”

Tehát a dolog, amit elvileg be kellett volna jelentenie, arról még tárgyalás sincs, ennek ellenére Karácsony jelezte, hogy ő vállalja a jelöltséget, ha kell.

És ez csak a felszín, az előadásmód. A műsor politikai jelentősége az volt, hogy a még nem létező ellenzéki szövetség élére történő puha bejelentkezéssel Karácsony elvesztette eddigi egyetlen tényleges szövetségesét, az Együttet, akik azonnal közleményt adtak ki arról, hogy szó sem lehet közös listáról, vége az együttműködésnek. Abból pedig, hogy Karácsony néhány hete még nagy meggyőződéssel arról beszélt, hogy nem kell csak unicummal elviselhető közös lista, mostanra kiderült, hogy mégis közös lista kell. Úgyhogy most összeállna azzal a párttal, akik saját miniszterelnök-jelöltet sem tudtak kitermelni, mert a jelöltjüket saját maguk buktatták meg.

Tényleg olcsó dolog, fáradt és magas labda sokadszor is az ellenzék bénázásán ugrálni. Ezt a műsort most mégis érdemes megnéznie mindenkinek, aki tudni szeretné, mire számíthat jövőre a választásokon.