Az olimpiai rövidpályás gyorskorcsolyaverseny nézőinek feltűnhetett, hogy valahányszor, amikor a kamera ráközelített Liu Shaolin Sándorra, a nézőtéren százszámra kezdte visítani a koreai kamaszlányok, mintha csak egy hatvanas évekbeli Elvis Presley koncerten volnánk. Liut még akkor is sikítva ünnepelték, amikor két koreaival került egy döntőbe 1000 méteren.

Liu Shaolin Sándor valóban pokoli jóképű, ahogy az a koreai KBS News neki, azon belül is kinézetének és huncut gesztusainak szentelt összeállításából is kiderül:

Abból pedig, hogy egy koreai hírtelevízió külön összeállítást közöl arról, hogy milyen jóképű egy magyar sportoló, már sejthetik, hogy mekkora hatással volt a koreai lányokra a mi Sándorunk.

Akit amúgy a kínaiak is kezdenek a maguk Sándorának érezni, még ha amúgy Liuék saját beszámolói szerint Kínában őket nem igazán szokták kínaiaknak nézni, meg is lepődnek, amikor kínaiul szólalnak meg. Pedig Liu és öccse tökéletesen beszél kínaiul. Édesapjuk eleve kínaiul beszélt hozzájuk, és 11 éve ki is költöztek Kínába, hogy ott tanuljanak meg gyorskorcsolyázni. A Shanghaist szerint a mai napig azzal a tongbej (északkeleti) akcentussal beszélnek, ami akkor és ott, Csangcsunban ragadhatott rájuk.