Egyet tehet most a Fidesz: elveszi a kedvét a szavazástól minél több embernek

Hódmezővásárhelyen hiába szenvedett komoly vereséget a Fidesz jelöltje a polgármester-választáson vasárnap, magához képest a párt kifejezetten jól szerepelt. 9468 ember szavazott ugyanis a Fidesz jelöltjére, 1308 fővel többen, mint ahányan a 2014-es önkormányzati választáson. Akkor ez 61 százalékos győzelmet ért. Most 16 százalékkal többen szavaztak a Fideszre, és így is csak 41 százalékot kapott a párt jelöltje, és sima vereséget szenvedett.

A különbség abból ered, hogy sokkal többen mentek el szavazni most vasárnap, mint 2014 őszén. Nem a fideszesek lettek kevesebben, hanem az borított, hogy 9200 új szavazóból 7900 az ellenzéki jelöltet támogatta. Ennek lehetséges okairól - jó jelölt, teljes összefogás - itt írtunk már. 

2014-ben a Jobbik és az MSZP között megoszlottak ugyan az ellenzéki szavazatok, de ha azok összeadódtak volna, akkor is a fideszes jelölt győzött volna. 

Márki-Zay Péter győzelmét ünneplik Hódmezővásárhelyen a támogatói vasárnap éjszaka.Fotó: Halász Júlia

Nagyon sok kétely merült fel az utóbbi hónapokban az ellenzéki oldalon, hogy a teljes összefogásnak van-e értelme. Mindegyik pártból volt olyan politikus, aki azt mondta, hogy nem lehet abban bízni, hogy X párt szimpatizánsa átszavaz Y párt jelöltjére, ezért az ellenzéki szavazatok nem összeadhatók. Hódmezővásárhelyen viszont az derült ki, hogy egy jól kiválasztott ellenzéki jelölt támogatására nem csak hogy összeadódnak a szavazatok, de még olyanok is elmennek szavazni rá, akik egyébként otthon maradnának. Vélhetően azért, mert látták az esélyt a sikerre. 

Az alacsony részvétel általában a Fidesznek kedvez

A 2014-es parlamenti választás legnagyobb tanulsága volt, hogy a Fidesz úgy szerzett kétharmados többséget, hogy kevesebb ember szavazott rájuk, mint amennyien a 2002-es vagy a 2006-os vereségük idején.

Ebben benne volt az is, hogy a részvétel akkor is elég alacsony volt, annál kevesebben csak egyszer, 1998-ban mentek el szavazni. 

A 2014-es választás előtt két nappal az akkori baloldali összefogás egyik vezetője azt mondta, hogy a részvételi számokból már meg lehet majd mondani, hogy mi lesz az eredmény. Úgy számolt, hogy 65 százalékos részvétel felett lenne esélye az ellenzéknek, és 70 százalékos részvételtől szinte biztos volna a Fidesz veresége. Végül 61 százalék ment el. Az akkori helyzetértékelés most is érvényesnek látszik.

A Fideszre szabták a választási törvényt

A Fidesz 2002 óta minden parlamenti választáson maga mögött tud legalább 2,1 millió embert. (2002: 2,3 millió, 2006: 2,27 millió, 2010: 2,7 millió, 2014: 2,14 millió). Ez a masszív tábor részben kicserélődött 2002 óta, a városok felől a kisebb települések irányába mozdult, továbbá valamivel idősebb és kevésbé képzett lett az átlagos Fidesz-szavazó, de a létszám maradt. A 2010-es kimagaslóan jó eredmény kivételnek számít, a másik három választáson viszont közel azonos számú embert tudott maga mellé állítani a párt. 

Erre a bő 2 milliós táborra írta a Fidesz magának a választási törvényt 2011-ben: 

  • eltörölték az 50 százalékos részvételi küszöböt, 
  • a második forduló eltörlésével megakadályozták az egyszerűen megoldható összefogást a pártok között, 
  • az egyéni mandátumok arányának növelésével a mindenkori legnagyobb kisebbségnek kedveztek, 
  • és a jelölési rendszer fellazításával megteremtették a lehetőségét, hogy minél inkább szétaprózódjanak a szavazatok. 

Lelkesedtek

Hétfőn az új polgármester, Márki-Zay Péter kampánystábjának egyik tagja arról beszélt a 444-nek, hogy a győzelemhez az kellett, hogy nagyon sok olyan ember szavazzon a városban, aki amúgy sosem szokott szavazni.

Szerinte főleg a fiatalok közül mentek el sokkal többen mint a múltkor, és akkora volt a lelkesedés, hogy külföldről is jó néhányan hazajöttek szavazni. A remény hangulata járta át a várost, a demokrácia izgalmassá és vonzóvá vált megint. "Hétfőn olyanok lájkolták a posztjaimat, olyanok mondták hangosan, hogy örülnek, akik évekig meg se mertek szólalni, ha politikára fordult a szó. Más érzés volt végigmenni az utcán, vagy beülni valahova" - mondta, érezhetően megindulva. 

Ez a most látott hódmezővásárhelyi hangulat az, ami leginkább veszélyes a Fideszre nézve. Ha a saját szavazóikon kívül mások is azt érzik, hogy van értelme elmenni, hogy izgalmas a demokrácia, van kinek drukkolni. 

Mégis a haragra építhet inkább az ellenzék

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy 2018 tavaszára sem tűnt fel olyan ellenzéki erő vagy személy, aki osztatlan lelkesedést váltana ki a nem fideszes választókból. Márki-Zay ebből a szempontból speciális eset, mert függetlensége hitelesítette a jobbikos és baloldali szavazók előtt is. A parlamenti választáson viszont alig indulnak ilyen jelöltek, az a választás már sokkal inkább a pártok versenyéről szól majd.

A pártokba vetetett bizalom viszont minden felmérés szerint régóta a legalacsonyabb az összes intézmény közül, (a tűzoltóké meg a rendőröké a legmagasabb). Az Eurobarometer tavaly novemberi felmérése szerint a magyarok 23 százaléka bízik csak a politikai pártokban, ez a 15 mért intézmény közül messze a legalacsonyabb arány.

Ezért az ellenzék abban bízhat leginkább, hogy a mostani kormánnyal szembeni elégedetlenség mozgatja majd meg az embereket, és nem valami támogató megindultság. Ennek is nagy hagyománya van itthon, a választók sokszor valaki ellen, és nem valakiért lelkesednek, az 1994-es, 2002-es és 2010-es választás is inkább ilyen volt. 

A kampány utolsó másfél hónapjának fő kérdése az, hogy az elégedetlenek bepörgetik-e magukat annyira, hogy tömegesen menjenek el szavazni. A Fidesz pedig várhatóan ezt próbálja megakadályozni.

Rettegjetek!

Arra nincs sok remény, hogy a meglévő, 2 milliósnál valamivel nagyobbra saccolható táborát a Fidesz gyarapítani tudja. 

A nagyon megosztó, hadiállapot hangulatát keltő, évek óta tartó kampányuk nem engedi már meg ennyi idő alatt a nyitást új szavazók felé. A Fidesz kampánya a 2010-es győzelem óta a támogatók egyben tartására ment, nem pedig a tábor bővítésére, hiszen nyolc éve azt mondják, hogy aki nincs velük, az hazaáruló.

A folyamatos riogatás az életveszéllyel, a nemzethalállal, a világok harcával, a végső összecsapással, arra kellett elsősorban, hogy a szimpatizánsok figyelmét eltereljék a hétköznapi ügyekről. "Lehet, hogy nem minden tökéletes, talán még lopnak is, de legalább megvéd minket az Orbán Viktor, és nem engedi be a színeseket" - ez lett az üzenet veleje a mostani ciklusban.

A Fidesz 2015 eleje óta semmi mást nem kommunikált, mint hogy az idegenellenességre való hajlamot egy parazitának és veszélyesnek beállított horda, az úgynevezett migránsok ellen koncentrálja.

Amikor hétfőn Orbánt a hódmezővásárhelyi választás eredményéről kérdezték, akkor is azt tudta ismételni, hogy "egyetlen dologról szól az én számomra a választás, hogy bevándorló országgá alakulunk-e".

Ha marad ez a tematika, akkor a Fidesznek úgy kell tovább ijesztgetnie a migránsokkal az országot, hogy a nem fideszesek is annyira megijedjenek, hogy inkább ne szavazzanak. A kvótanépszavazás idején ez az ijesztgetés félig-meddig sikerült, hiszen legalább 1 millióval több ember szavazott akkor a kormány mellett, mint ahányan fideszesek lehettek. A Fidesz egyik lehetősége, hogy megpróbálja ezt a témát ismét csúcsra járatni, hátha megint sokan megijednek a migránsoktól annyira, hogy legalább otthon maradjanak, attól tartva, hogy kerítés nélkül kell tovább élniük. Hódmezővásárhely előtt egyértelműen erre építette a Fidesz a kampányát.

Utalnak azonban arra jelek, hogy ebben már nincs sok tartalék. Decemberben a miniszterelnök már arról írt, hogy nélküle nem lenne karácsony (és húsvét se!), februárban pedig már azzal ijesztgetett a kormány, hogy bogarakat kellene ennünk nélkülük. Nagyobbat mondani már aligha lehet fenyegetésben. Talán csak a terrorizmussal való ijesztgetés lehet még hátra.

Az Eurobarometer közvélemény-kutatásában tavaly novemberben mindenütt az EU-ban megkérdezték, hogy mi a két legfontosabb probléma az adott országban. Egy listáról kellett kettőt választani, amelyen ott volt a bevándorlás is. A magyar válaszolók közül a legtöbben, 42 százalékuk, az egészségügyi és szociális biztonságot említették. A bevándorlást 28 százalék említette, ez nem sokkal több ember, mint amennyi szavazója a felmérések szerint a Fidesznek van.

Azok alkalmatlanok

A Fidesz másik esélye, ha az lesz április 8-án a hangulat, hogy az ellenzéki jelöltek felfalják egymást, és ezért felesleges rájuk szavazni.

Mindegyik ellenzéki pártról terjednek pletykák, hogy a Fidesz ilyen-olyan szinten embereket vett meg belőlük. Ha vannak ilyen ügynökök az ellenzék soraiban, akkor ők vélhetően azt a feladatot kapják most, hogy minden ellenzéki egyeztetést romboljanak.

Az ellenzék alkalmatlanságát negatív kampánnyal, vádaskodással is igyekezhet bizonyítani a Fidesz, akár az állami hatóságok segítségével is, mint történt 2014-ben. Ezt a módszert viszont olyan szinten erőltették már eddig is, hogy itt is nehéz elképzelni komoly tartalékokat. Nem egyszerű annál erősebbet mondani, hogy a Jobbik elnöke muzulmán és homoszexuális, vagy hogy Szél Bernadett egy nemzetbiztonsági kockázat. Nehéz elképzelni, hogy ami eddig nem hatott, az miért fog hatni később.

Kívülről is van módja a Fidesznek aprózni az ellenzéket, például az indulók számának duzzasztásával. Ezzel próbálkoztak 2014-ben is, most Hódmezővásárhelyen is. Már látszik, hogy ahol tarthatnak az ellenzék sikerétől, ott nagyon sok, eddig nem létező párt jelöltje tűnik fel, például Csepelen és Zuglóban.

Mindezek ellenére ezen a vonalon a Fidesz elsősorban nem saját leleményességében bízhat, hanem abban, hogy az ellenzéki pártok egyszerűen nem akarják majd felosztani maguk között a választókörzeteket. Hiszen óriási ideológiai szakadékok, és borzasztó személyes sértettségek teszik ezt nehézzé, még külső beavatkozás sem kell ahhoz, hogy a 106 választókörzet többsége ne legyen Hódmezővásárhelyhez hasonlatos. És ha csekély marad a remény a leváltásukra, akkor az ellenzéki pártokat sem kedvelő elégedetlenek sokasága most is otthon marad.

Dühtől elvakult egymásra találás

A Fidesz azzal járna a legrosszabbul, ha az ellenzéki pártok vezetői elő tudnák adni, hogy valamin úgy felháborodnak, hogy a nemzet megmaradásának érdekében szövetséget kötnek. Látszanak ilyen típusú próbálkozások, elsősorban a miniszterelnök vejének korrupciós ügye mentén, például a Jobbik, az MSZP és az LMP közös delegációt küldött Kecskemétre, hogy kikérjék az OLAF jelentését. 

Hogy most csak tesztelik a közönségüket, hogy Hódmezővásárhelyen kívül is nyitottak-e egymásra, vagy ennél komolyabb együttműködésben tényleg nem gondolkodnak, az még nem látszik. A kivárás mellett is szólhatnak érvek, hogy drámaibbnak hasson a kényszerközösség elfogadása, és minél többen és hangosabban követeljék, hogy megtegyék.

Persze az is nagy kérdés, hogy mi lenne a választás után. Hogyan találják majd meg a saját identitásukat ha vesztenek, és a teljes összefogás után is képes a Fidesz kormányt alakítani. És pláne mit csináljanak, ha a Fidesz nem tud kormányt alakítani, és ott állnak egymás mellett, Gyurcsány Ferenctől Dúró Dóráig, Molnár Gyulától Ungár Péterig. Ez sem lenne egyszerű helyzet, és okot adhat az óvatosságra. Bár beszéltünk olyan ellenzéki politikussal is, aki erre a felvetésre nemrégiben azt mondta, hogy "mit tudom én, de bár ez lenne már a bajunk".

A mozgósítási verseny nem kiegyenlített

Miközben komoly tartalékok a szavazótábor bővítésére csak az ellenzéki oldalon vannak, a Fidesz mozgósítási képessége sokkal jobb, és ez nagyon komoly előnyt jelent a kormányoldalon. Már 2014-ben is fiatalokból verbuvált csapatok járták Magyarország utcáit, pontos címlisták alapján agitálva. Kezükben van a sajtó túlnyomó része, korlátlan mennyiségű pénzük van a kampányra. Ellenzéki kampányfilmek egyetlen országos tévécsatornán lesznek csak, a plakátolás lehetőségét pedig törvénnyel és önkormányzati tiltásokkal is korlátozzák.

Március 15. nagy seregszemle-versenynek is ígérkezik. A Fidesz békemenettel és Orbán Viktor Kossuth téri beszédével készül. Az ellenzéki oldalon egymással párhuzamos ötletelés megy, az MSZP-Párbeszéd összellenzéki gyűlést akarna az Erzsébet hídhoz, de a Jobbik nélkül; a DK lefoglalta a Hősök terét, de még nem hirdette meg a rendezvényt; a Kétfarkú Kutya Párt saját békemenetre hív a Blaha Lujza térre; a diákok pedig az Operánál készülnek tüntetni. A választás előtt három héttel szimbolikus jelentősége lehet, ha az ellenzéki szerveződések teljesen szétaprózódnak, és a végén sem folynak össze, míg a Fidesz egy nagy, együtt mozgó tömeget tud megmutatni.

Pontos recept nincs arra, hogy mikor fordulhat elő, hogy nagyon sokan elmenjenek szavazni, akik nem szeretik a kormányt. A lelkesedés és az indulat manipulálható, de végső soron az egyes embereken múlik, hogy mit akarnak. Hódmezővásárhely abból a szempontból volt tanulságos, hogy megmutatta, a Fidesz legyőzhető. És ez akkorát fordított a hangulaton, hogy ebben a kampányban először jelennek meg cikkek arról, hogy talán nem lefutott a 2018-as választás.