„A rendező az, akinek keze nyomát a film minden kockája magán viseli. A rendező az, aki képről képre, jelenetről jelentre, napról napról a stáb minden tagjával együtt dolgozva viszi előre a filmet.”
Így vezette fel az Oscar-díj átaádásán a legjobb rendező kategóriát, majd azzal fejezte be:
„Ez a négy férfi és Greta Gerwig mind mesterművet alkottak idén.”
Amit persze azonnal ünnepelni kezdtek azok a lapok, akik ünnepelni szokták az ilyesmit: tökéletes beszólás, stb., az internet egyik fele imádta, hogy ezzel a félmondattal fejezte ki, hogy még mindig kevés nőt díjaznak ebben a kategóriában. (Eddig összesen egy nő nyert Oscart a legjobb rendezését, Kathryn Bigelow.)
Aztán gyorsan megfordult a széljárás, és az internet másik fele megállapította:
Emma Stone a fehér feminizmus bűnébe esett.
Így most már arról jelennek meg cikkek (részben ugyanazoktól a lapoktól, akik elsőre még ünnepelték!), hogy Emma Stone ezzel a megjegyzéssel nem vette figyelembe, hogy a férfi jelöltek között vannak kisebbségekhez tartozók, a mexikói Guillermo del Toro (aki végül nyert, és a beszédét azzal kezdte, hogy bevándorló vagyok), és a fekete Jordan Peele.
Stone pedig elcsúszott az interszekcionális feminizmus akadálypályáján azzal, hogy fehér létére kiemelte a sorból az egyetlen fehér nőt, miközben „nem emelte ki azokat a férfiakat, akik más típusú elnyomásokkal néznek szembe”.
Ezen ki is borultak sokan, és a fehér feminizmus csúcsának nevezték ezt.