A magyar állam még nem adta fel a harcot, hogy az MNB alapítványok vagyona elveszíthette közpénz jellegét

Évek óta húzódó vita kíséri a Magyar Nemzeti Bank alapítványait, főleg miután egy törvénytervezet révén megpróbálták azt is keresztülvinni a magyar jogrendszeren, hogy az MNB alapítványaiba kerülő pénzek elveszítették közpénz jellegüket. Ez akkor ugyan nem jött össze (Kovács Zoltán felejthetetlen megoldásával élve: "De sikerült?"), de a magyar állam azóta is mindent megpróbál, hogy bebizonyítsa, ehhez a pénzhez immáron semmi közük. 

Most a G7 számolt be arról, hogy hogyan áll a levélváltás az európai statisztikai hivatal és a KSH között. Az Eurostat ugyanis nem hajlandó elfogadni a magyar álláspontot arról, hogy milyen szerepet töltenek be a jegybank alapítványai. Ezen sok múlik pedig, hiszen az MNB alapítványaiba kihelyezett összeggel nőhet akár a magyar állam összkiadása, és így a költségvetési deficit is. 

A magyar narratíva szerint az alapítványokba juttatott 260 milliárd forint kikerült a kormányzati szektorból és a háztartásokat segítő nonprofit szektorba került át. a G7 hosszasan idézi is a KSH levelét, melyben azzal érvelnek az európai hivatalnak, hogy a magyar állam az átruházás pillanatában lemondott a pénzről, amit Matolcsyék már a jegybanktól független, igazgatósági tag-szerepükben irányítanak. 

Az Eurostat viszont ezt nem veszi be: szerintük ezek az alapítványok a közvagyon újraelosztását végzik, ami pedig állami feladat, ráadásul az alapítványokat az MNB irányítja, és az irányítótestületekbe is a jegybank delegál tagokat. Egy sor további kitétel miatt, például mert az MNB bármikor módosíthat az alapítványok alapszabályán vagy mert bármikor vissza is hívhatja a vezetőket, az európai szerv úgy látja, hogy az alapítványok az MNB irányítása alatt állnak. 

Ráadásul az alapítványok csak a rájuk ruházott vagyon 2 százalékát költötték az alapszabályban lefektetett oktatási és kutatási célokra az Eurostat szerint, a többi pénzt állampapírban, ingatlanban, értékpapírban és bankbetétben tartották. És szerintük ez a nemzeti vagyon újraosztása, amit pedig egy jegybank nem tehetne meg. 

Az amúgy, hogy az MNB ingatlanokat vásárol vagy oktatást támogat, önmagában még nem lenne példanélküli, de a cikk szerint a mértéke már az: más jegybankok ilyen célokra a mérlegükhöz képest gyakorlatilag láthatatlan összegeket költenek, míg nálunk a Pallas-alapítványok vagyona az MNB mérlegének 2,7 százlékát, illetve a GDP 0,8 százalékát teszi ki az Eurostat szerint. A KSH amúgy ezzel sem ért egyet levelében. 

Az Eurostat szerint amikor az MNB alapítványok állampapírt vettek mintegy 220 milliárd forintért, akkor gyakorlatilag annyi történt, hogy a jegybank kölcsönadott az államnak. Amikor aztán az alapítványok elkezdték eladni a kötvényeiket és ingatlanokat venni belőle, akkor elkezdett nőni az államadósság is. Ezért az Eurostat szerint MNB alapítványainak tevékenységét úgy kell elszámolni, hogy ezek befolyásolják az államadósságot. 

Ez a vita jelenleg is tart a két statisztikai hivatal szerint, de a G7 szerint a vége csak az lehet a történetnek, hogy az MNB-s ingatlanvásárlások éveiben százmilliárdos nagyságrendben fog megugrani a költségvetési deficit és utólag át kell majd írni az éves államadósság-adatokat is.