Sárosdi Lilla először csak azt írta le, hogy egy ismert rendező molesztálta. Rögtön megindultak a találgatások, hogy kiről lehet szó. A színésznő öt nappal később egy Facebook-videóban megnevezte Marton Lászlót, aki tagadott és perrel fenyegetőzött. Ezek után azt találgatták a lapok és sok száz vagy sok ezer kommentelő, hogy akkor Sárosdi Lilla hazudik-e vagy sem. A Martonnal kapcsolatban álló intézmények, illetve az egész színházi élet pedig zavarban volt, hogy kinek higgyen és mit csináljon, miközben egyesek azt követelték, hogy Martont ítéljék el, mások pedig azt, hogy Sárosdit.

Ez a méltatlan helyzet akkor szűnt meg, amikor hét nő részletesen elmesélte, mit csinált velük Marton. 

A cikk rohamtempóban készült, de igyekeztem mindenkinek megadni azt a figyelmet, amelyet megérdemel. Nem volt könnyű végighallgatni ezeket a történeteket, de persze elmondani még sokkal nehezebb lehetett. Nagyon érzékeny helyzet, amikor valakinek egy ismeretlen előtt kell beszélnie a legbelsőbb magánügyeiről, olyasmikről, amiket többen nem mertek elmondani senkinek. Soha nem felejtem el, ahogy ott ültem az egyikükkel egy bevásárlóközpont kávézójában, akkor láttuk egymást először, és mindketten zavarban voltunk, ahogy nekikezdett, és egy órán keresztül mondta és mondta, fegyelmezetten, de néha remegő hangon, hogy hova nyomta a fejét és hova nyúlt Marton László, és aztán hogyan próbálta ezt feldolgozni.

Visszatérő vád, hogy a szexuális zaklatásról beszámoló nők csak a hírnevet hajszolják vagy bosszút akarnak állni. Mivel végigkövettem azt a folyamatot, ahogy eljutnak a döntésig, ahogy nyilatkoznak, ahogy beszélünk, ahogy jóváhagyják a szöveget, pontosan láttam, hogy mennyire nincs ebben semmi számítás vagy kajánság. Megható volt látni, hogy többen tényleg azért vállalták a trauma újraélését, mert nem akarták egyedül hagyni Sárosdit, a sorstársukat.

Annyit talán elárulhatok, hogy nem csak azzal a hét nővel beszéltem, akik bekerültek a cikkbe. Voltak, akik végül nem vállalták be, mások pedig később, máshol és máshogy osztották meg a történetüket. Összesen 10 magyar nő esete került be a sajtóba, de azt is megírtuk, hogy Martonnak Kanadában is volt zaklatási ügye.

A rendezőnek megtört a karrierje, ott kellett hagynia a Vígszínházt és a Színművészetit, és az MMA-ban is felfüggesztették a tagságát; de a következő évadban már visszatérhet: két helyre is hívták, Veszprémben konkrétan a képmutatásról rendez előadást. 

Sokan elkeseredtek vagy dühösek, hogy Magyarországon az egész #metoo mozgalom csak néhány zaklatót érintett. Ez érthető, de én hiszek abban, hogy az erőfeszítések nem hiábavalók: ezután legalább minden potenciális molesztáló fejében ott lesz, hogy a tetteinek következménye lehet. A Marton Lászlóról nyilatkozó nőknek köszönhetően a művészeknek már van valami védettsége, hiszen egy új kezdeményezésnek hála ők ingyenes jogsegélyt és tanácsadást kapnak két érdekvédelmi szervezettől. Akik olyan szakmákban dolgoznak, ahol nem álltak elő ilyen bátor emberek, azok nem ilyen szerencsések.

A cikk után érkeztek hozzám tippek, információk, kérések más zaklatók ügyében is, de nem tudtam megírni őket. Ezt nehezen, de el kellett fogadnom, mert alapos és korrekt cikket csak úgy lehet írni, ha több áldozat is hajlandó beszélni, ha rendesen fel lehet tárni, mi történt. Biztos vagyok benne, hogy lesz még erre alkalom.

Ötödik születésnapunk alkalmából egy hónapon át fel-felidézünk néhány emlékezetes pillanatot a 444 első öt évéből, és gyűjtjük a muníciót a következő ötre.

Ha szeretnéd, hogy ezt a munkát folytathassuk, támogasd rendszeresen a 444 szerkesztőségét!