• Egy kanadai férfi árpilisban a járókelők közé hajtott, annyira frusztrált volt, amiért nem szexelhetett.
• Valójában elég sok olyan férfi és nő él a világon, akik 30, sőt akár még 60 éves korukban is csak álmodoznak arról, hogy majd egyszer lefekszenek valakivel.
• Vagy hogy egyáltalán bárki megcsókolja őket.
• A kanadai merénylet után sokan elmesélték, hogyan nem jött nekik össze sokáig a szex, és azt is, minek kellett történnie ahhoz, hogy a felnőttkoruk közepére végre átéljék.

“Több mint 60 éves vagyok, már visszavonultam. Soha nem csókoltam meg egy lányt se, szexelni pedig pláne nem szexeltem. Rengeteg lány/nő érdekelt az évek során, néhányszor be is próbálkoztam náluk, sikertelenül. Az is előfordult, hogy én fújtam visszavonulót, amikor úgy láttam, mintha érdekelnék egy nőt. Ilyenkor épp úgy reagáltam, mint amikor az ember elrántja a kezét a tűz fölül - csak ez épp az ellentetje volt annak, amire vágytam...

A legközelebb egy nőhöz talán 30 évvel ezelőtt voltam. Ő tíz évvel fiatalabb volt nálam akkor, barátok voltunk. Egy kanapén ültünk, beszélgettünk, és én ráfektettem a karomat a vállaira. Nem tiltakozott. Olyan volt, mintha álmodnék.

De végül úgy nem érdekeltem, így maradtunk csak barátok”

Lennart már nyugdíjas, az ötvenes években született, és soha nem volt nővel. A BBC-vel osztotta meg a történetét, miután látta, hogy egy sorstársa, Joseph hosszan írt arról, hogyan esett meg vele, hogy 37 éves koráig nem volt együtt senkivel sem.

Ők nemhogy nem szexeltek, de évtizedeken keresztül még csak meg sem csókoltak egy nőt. Josephnek ez végül sikerült, Lennartnak nem.

Hasonló dolog nem csak férfiakkal fordult elő. Joy 35 éves és soha nem volt még férfival, sőt, randizni sem randizott sohasem.

“A hozzám hasonló emberek nem is olyan ritkák mint azt sokan gondolnák. A popkultúra elhitette az emberekkel, hogy mindenkinek van szerelmi élete, de ez egyszerűen nem igaz. Az meg más kérdés, hogy ha nincs, azt azért senki sem hangoztatja.

Héé, itt vagyok én a harmincas éveimben és még mindig azon tűnődök, milyen érzés lehet csókolózni.

Másrészről, azok, akiknek van barátjuk/barátnőjük, illetve aktívan randiznak, általában többet is beszélnek róla. Ez aztán azt a benyomást kelti, mintha mindenki randizna”

-mesélt magáról.

A múlt héten számoltunk be róla, hogy a fiatalok közül rengetegen már nagyon fiatalon kapcsolatba kerülnek a szexualitással, megnéznek egy pornóvideót az interneten, beleszeretnek egy osztálytársukba, sokan pedig 18 éves korukig túlesnek az első szexuális tapasztalataikon is. Éppen ezért muszáj tudatosabban beszélni nekik a szerelemről, szexualitásról.

Sokaknak azonban ez nem jön össze tinédzser-korukban. Aztán a húszas éveikben sem, az idő múlásával pedig csak egyre nehezebb lesz számukra intim kapcsolatot kialakítani egy másik emberrel. Azt, hogy ez egyáltalán nem ritka jelenség, kutatások is bizonyítják:

• Egy 2009-es amerikai felmérés szerint közel egymillió 25-45 éves férfinak és 800 ezer hasonló korú nőnek nem volt még soha az életében szexuális élménye.
• Egy szintén amerikai, de hosszabb távú kutatás a 90-es évek óta vizsgálta közel 3000 amerikai szexuális életét. Végül a kutatók arra jutottak, hogy a résztvevők 3 százaléka még a 30-as évei kezdetén is szűz volt.
• Japánban ez már annyira elterjedt, hogy külön kifejezés van a középkorú, szexmentes életet élő felnőttekre: yaramiso.

Áprilisban járta be a világsajtót a hír, hogy egy kanadai férfi felhajtott egy furgonnal a járdára Torontóban, és megölt tíz embert. Előtte arról posztolt, hogy most kezdődik az 'incel felkelés'. Az incel az involuntarily celibate kifejezés rövidítése, azaz olyan embereket takar, akik nem saját akaratukból élnek cölibátust, hanem csak nem fekszik le velük senki. Ennek a közösségnek a fő összetartó ereje a nőkkel szemben táplált gyűlölet, illetve a saját elutasítottságukból fakadó frusztráció.

A torontói támadás után az incel mozgalom a figyelem középpontjába került, voltak közgazdászok, akik még a szex újraelosztását is felvetették, és azon kezdtek gondolkodni, jár-e a szex a férfiaknak alanyi jogon?

A BBC pedig májusban lehozta Joseph történetét. Ő nem incel, sőt kifejezetten aggasztja az incel közösség és a torontói merénylet, mert szerinte ez az egész tökéletesen alkalmas arra, hogy megbélyegezzék azokat az embereket, akik már rég felnőttek, de még sohasem szexeltek.

Nem azért, mert nem akarnak és nem is azért, mert nem tudnak. Ez ennél sokkal összetettebb.

Amikor Joseph története megjelent a sajtóban, tucatnyi más felnőtt is megkereste az angol újságot, hogy elmondhassa, ők is hasonló helyzetben vannak. Ilyen volt például Joy és Lennart.

Az ő történetükből az rajzolódik ki, hogy igazából nem is szexelni képtelenek, az csupán egy következmény:

Egyszerűen a közeledés esik nehezükre, az, hogy intim kapcsolatot alakítsanak ki egy másik emberrel.

Pedig nagyon vágynak rá, sokuk egyenesen szenved attól, hogy soha egy ölelést sem kapott még senkitől sem a legközelebbi családtagjait leszámítva. Éppen ezért, hiába élnek már évek óta szex nélkül, sokuknál szóba sem jön, hogy elmenjenek például egy prostituálthoz. “42 éves vagyok, és szűz. Azt mondják (sokszor viccet csinálva belőle), hogy menjek el és fizessek érte. Essek túl rajta. De nekem ebből pont a vonzalom hiányozna, semmi érzelmi intimitás nem lenne benne, semmi törődés” - írta Chris. Persze, így is volt, aki 47 éves korában fizetett azért, hogy végre csinálhassa.

A beszámolókból kiderül, hogy minél idősebbek ezek az emberek, annál jobban nyomasztja őket, hogy még nem voltak együtt nővel vagy férfival, ez pedig még nehezebbé teszi a párkeresést. Idővel egyesek képesek megugrani azt a lécet, amelyet az első csók vagy az első szexuális élmény átélése jelent, mások soha.

20 éven keresztül senki sem ért hozzá

“Nagyon szégyenlős és nyugtalan személy voltam, de nem különc. Mindig is voltak barátaim, csak ezeket a kapcsolatokat nem tudtam átfordítani intim kapcsolatokká” - kezdte a történetét Joseph. Az iskolában például körbevették a lányok, de sosem sikerült lépnie. Mire egyetemista lett, már rögzült benne az a minta, hogy ő nem az az ember, akinek párkapcsolata van. Kevés volt az önbizalma, és úgy gondolta, nem vonzó a nők számára.

“Ha már túl vagy a tízes éveid végén és a húszas éveid elején, anélkül, hogy bárkivel is együtt lettél volna, akkor neked nem lesz meg az a dolog a fejedben, ami azt mondja neked: igen, az emberek kedvelhetnek téged, hiszen volt már barátnőd is” - írta. Ez pedig csak tovább erősítette azt az önképét, hogy nem elég vonzó.

Aztán véget értek a húszas évei, jöttek a harmincasok, Joseph pedig még mindig nem volt nővel.

Erről senkivel sem beszélt, legkevésbé a barátainak: nem mondta, ők meg sosem kérdezték.

“Azt hiszem, nagyon defenzív lettem volna, ha rákérdeznek. Szégyelltem” - írta. A társadalom ugyan nem ítélte volna el ezért, de normálisnak sem tartották volna. Joseph a körülötte lévő világból azt szűrte le, ahhoz, hogy férfinak tartsák, kell, hogy sikeres legyen a nőkkel. Erről szóltak a dalok a rádióban, a filmek a moziban, a “coming-of-age” történetek. A barátainak barátnői, majd feleségei lettek, ő meg a partvonalról figyelte a kapcsolataikat.

“Magányos voltam és lehangolt” - írta. Nem is a szex hiányzott neki, hanem az érintések.

20 éven keresztül senki sem ért hozzá, és azelőtt is csak a szülei és a nővérei ölelték meg.

Ha valaki megtetszett neki, nem izgalmat érzett, hanem szorongani kezdett, az egész ismerkedés reménytelennek tűnt. Még csak nem is a visszautasítástól félt, már az is elképzelheteten volt számára, hogy bárki is reagál rá. Egy idő után pedig már azt érezte, hogy terhet jelenthet egy nő számára a közeledése, ő pedig nem akart terhet jelenteni.

Így a nők az életében megmaradtak barátnak, akik soha nem tudták meg, ha érzett valamit irántuk. A 30 évei közepére már ténylegesen is depressziós lett, gyógyszeres kezelésre szorult.

Miután megjelent a cikke a BBC-n, többen is a maguk sorsát vélték benne felfedezni. Nem csoda, sokuk történetében megjelennek ugyanazok a pontok:

• a szégyenérzet,
• a félelem, hogy mindez majd kiderül,
• és a kétségbeesés, mert úgy érzik, hogy ez a hajó már elment.

Többen is hangsúlyozták, hogy egyébként társasági embernek kell őket elképzelni, van olyan férfi, aki külön kiemelte, hogy a munkahelyén mindig is nőkkel dolgozott együtt. Más azt mondta, remek szociális készségekkel rendelkezik, bátran kommunikál, de ha valaki tetszik neki, teljesen lefagy, és azt sem tudja, mit csináljon.

Az 54 éves Soul arról írt, hogy Josephhez hasonlóan ő sem szerette volna, hogy a baráti társaságában felmerüljön ez a téma. Pedig felmerült. “Tíz évvel ezelőtt összejöttünk és italoztunk, majd arra terelődött a szó, hogy ki hogyan veszítette el.

Amikor rám került a sor, kimenekültem a szobából.

Egyik barátom utánam jött, azt hitte, hogy ennyire rossz emlékeim vannak az első alkalomról. Nem mondtam el nekik, hogy nincs miről beszámolnom” - mesélte.

“32 éves nő vagyok… legtöbbször azon jár a fejem, hogy csak azért akarok szexelni, hogy normális legyek. Hogy túl legyek rajta. Hogy végre ne legyen egy Big Deal. De minél tovább várok, annál inkább Big Deal-é válik” - írta K.

Nem akartam szűzen meghalni

Az, hogy valaki felnőttkorára sem tud senkivel sem intim, és főleg szexuális kapcsolatot kialakítani, nem csak férfiakkal fordul elő. Joseph előtt alig egy hónappal egy nő, Clare is beszámolt a nagyon hasonló élethelyzetéről, csak ő a New York Times-ban. Az ő esete annyival különlegesebb, hogy veleszületett szívbetegségben szenved, ezért 30 éves korában úgy döntött,

egyszerűen fizikailag nem várhat már tovább azzal, hogy elveszítse a szüzességét, mert ha tovább vár, akkor lehet, hogy már nem lesz rá alkalma.

Clare-nek több szívműtétje volt, rendszeresen jár orvoshoz. Ennek ellenére igyekezett normális életet élni, jógázott, futott, amíg tudott. Annak pedig, hogy 30 éves koráig egy férfival sem volt együtt, szerinte inkább volt köze ahhoz, hogy sosem találkozott olyasvalakivel, akivel együtt akart volna lenni, meg a férfi is vele.

“Már miért lenne olyan egyszerű találni valakit, akihez érzelmileg és testileg is vonzódsz?” - kérdezte.

A középiskolában az osztály szépfiúja volt a szerelme, a főiskolán a legjobb férfibarátja. Előbbit nem érdekelte, utóbbi másba volt szerelmes. Az első munkahelyén a főnökébe esett bele, ő azonban inkább a saját főnöke asszisztensével járt, akit aztán dobott a régi főiskolai szerelméért, akivel össze is házasodott. “Tökéletes ízlésem van, ha férfiakról van szó” - viccelődött Claire.

Aztán 30 éves lett és azon kapta magát, hogy egy los angeles-i tanárral chatel, aki szingli. Volt randijuk, ami jól sikerült, de aztán Claire egyre inkább látta, hogy nem egymáshoz valók. A férfi például soha sem bókolt neki, amikor pedig felhívta magához vacsorázni, jól leszólta a főztjét.

Az állapota viszont akkor már 9 hónapja egyre romlott, és az orvosok sem kecsegtették semmi jóval.

“Azt hittem, az időm a végéhez ért, és nem akartam szűzen meghalni” - írta.

Úgyhogy inkább lefeküdt a tanárral, akit nem is kedvelt különösebben. “Elment” - írta. A pasi másnap reggel lelépett, később pedig nyilvánvalóvá tette, hogy ennyi volt. Aztán Claire idővel jobban lett, miután újra megműtötték.

“Így visszanézve, mérges vagyok-e amiatt, hogy egy olyan pasival veszítettem el a szüzességemet, aki teljesen jelentéktelen volt? Nem igazán. Elég sok olyan dolog volt az életemben, ami nem számít normálisnak. Tíz szívműtét harmincéves korod előtt nem normális. Ha olyan szinten elgyengülsz, hogy azt hiszed, közel a vég, az nem normális. 30 évesen szűznek lenni, az nem normális. Egyszerűen megláttam rá a lehetőséget, hogy kicsit normálisnak érezhessem magam, és megragadtam. Most pedig olyan vagyok, mint bármelyik másik nő, akiben járt már egy pénisz” - írta.

Úgy érzi, kimaradt valami fontosból

Claire első alkalma nem sikerült a legjobban, Josephé viszont igen. A gyógyszeres kezelés, és a pszichológiai tanácsadás kigyógyította a depresszióból, és segített neki önbizalmat gyűjteni. Így 37 évesen olyat tett, mint előtte soha:

Randira hívott egy nőt.

“Kicsit talán fel is nőttem” - írta. A randi jól sikerült, ezért újabb követte, végül pedig összejöttek. Rövid kapcsolat volt, de épp elég ahhoz, hogy közel kerüljenek egymáshoz, és szexre is sor kerüljön. “Sokan mondják, hogy az első alkalom nem jó, de jó volt… Nem mondtam el neki, hogy szűz vagyok, de ha megkérdezte volna, akkor elmondtam volna” - írta.

18 hónappal később megismert egy másik nőt, akivel aztán össze is házasodott. Neki már elmondta a történetét.

“A fiatalkoromra sajnálkozva tekintek vissza, igazából gyászolom. Úgy érzem, hogy egy sor emlék és tapasztalat hiányzik” - írta Joseph. Szerinte ha valaki hasonló helyzetben van, azt komolyan kell venni, sőt, közbe kell avatkozni. Úgyis mindenki közbe akar avatkozni, ha a fiatalok kockázatos dolgokat tesznek, például drogoznak vagy korán kezdenek el szexelni. De szerinte azt is érdemes lenne észrevenni, ha valaki mindig egyedül van, még ha nehéz is, hiszen ő is simán letagadta a problémáját mindenki elől.

“De ha ismersz olyat, akinek soha nem volt nője vagy fiúja, akkor talán feltételezheted, hogy nem így akarja élni az életét” - írta.

Ilyenkor érdemes támogatónak lenni, elmondani például, hogy mindenkinek lehetnek kétségei, amikor először leszólít egy másik embert. “Az oké, ha ideges vagy, de az is oké, hogy vágysz arra, hogy lehess valakivel” - magyarázta.

A torontói támadásban Josephet épp az aggasztotta, hogy az emberek ezek után majd furán fognak nézni az olyan embertársaikra, mint amilyen ő is volt. Mintha szociálisan alkalmatlanok lennének, pedig Joseph szerint nem ez a helyzet. “Tökéletesen normálisnak éreztem magam azelőtt, mielőtt rátaláltam volna a feleségemre, majd utána is - én nem változtam” - írta. Szerinte hiba lenne összekeverni a gyűlöletvezérelte torontói támadót olyanokkal, akik egy emberi szükségletüket akarják kielégíteni.

“Nincs hozzá alanyi jogod, hogy szeretve legyél vagy hogy rátalálj a szerelemre, de ahhoz igen, hogy kereshesd. Ha pedig mégsem találod, azért senki sem hibás, csak így alakult” - írta.