Hadházy: Nem bírtam nézni, ahogy a többiek mosolyogva átveszik a mandátumaikat

  • Az ellenzéki padsorokban sokan még mindig nem fogták fel, mekkora baj a harmadik kétharmad, sőt, vannak, akik inkább a rendszerhez való igazodással boldogulnának. 
  • Listán szerezte, mégsem adja vissza a mandátumát az LMP-nek.
  • A házon kívüli ellenzék szervezésén és 1 millió aláírás összegyűjtésén dolgozik azért, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez.
  • Nem lép be az MSZP frakcióba. 

Miért lépett ki az LMP-ből?

Nem szívesen beszélek a múltról, de egyáltalán nem terveztem, hogy kilépek az LMP-ből, sőt, utolsó pillanatig úgy gondoltam: az LMP-t belülről próbálom segíteni a parlamenten kívüli politikai mozgalmakat, és egyfajta lába, szócsöve lenni a házon kívüli, civil erőknek.  

A közvetlen oka a kilépésnek az ellenem folytatott fegyelmi eljárás megfellebbezésének körülményei voltak. Egyszerűen nem akartam részt venni egy olyan színjátékban, amiben a másodfokon eljáró bizottság a saját maga által, az ítélet súlyosbításáért beadott fellebezést bírálja el. Ha ebben részt vettem volna, azzal az eddigi munkámat hiteltelenítettem volna el. 

Az LMP-nek akkor lehet fontos szerepe a következő években, és remélem hogy lesz ilyen szerepe, ha a párt és annak politikusai is belátják, hogy nekik is - hangsúlyozom, hogy „is” -  nagy felelősségük volt az ellenzék választási vereségében. Ha az LMP jobban átérzi, mennyire súlyos politikai helyzet alakult ki Magyarországon. A mélyebb oka a kilépésemnek az, hogy nem érzékelem ezt a belátást a pártban.

Miért indult fegyelmi eljárás? 

Sallai Róbert Benedek indítványozta a kizárásomat számos ürüggyel, de a fegyelmi bizottság végül csak két tényállást állapított meg. Két nyilatkozatomat sérelmezték: az egyikben szükségesnek tartottam 40-50 helyen a koordinációt a többi ellenzéki párttal, a másikban azt jelentettem ki, hogy nem szeretnék elindulni Harangozó Tamás ellenében Szekszárdon. 

Ezzel szembement a kongresszus által elfogadott politikai irányvonallal, azaz a párt szándékaival. 

Egyrészt ez ugye “gondolati vétség” volt, tehát nem a tetteimet ítélte el a bizottság, hanem a nyilatkozataimat. Másrészt semmilyen irányvonallal nem mentem szembe. A sokat emlegetett 2016-os kongresszusi határozat – amelynek egyik beterjesztője voltam – 106 jelölt elindítását írta elő, és ez meg is valósult, ez azonban nem zárta ki, hogy az elindult jelölt vissza is lépjen. A látszat ellenére egyáltalán nem volt egyértelmű a választások előtt, hogy az együttműködést szükségesnek tartók kisebbségben lettek volna, sőt. A választás után ez sajnos megváltozni látszott.

Ungár Pétert és Szél Bernadettet ugyan felmentették, de az etikai bizottság az ő esetükben is fellebbezett, nem mondhatni, hogy kivételeztek volna velük.

Ez, gondolom, inkább csak színjáték: kapni fognak némi ejnye-bejnyét, hogy ne tűnjön úgy, mintha csak én akartam volna együttműködést. Ugyanez az etikai bizottság a garázdaságért kizárt Sallai Róbert Benedek esetében enyhítésért fellebbezett, és mivel kizárásnál minden szankció csak enyhébb lehet, nyilvánvalóan visszaveszik a pártba. Ez a vita arról szólt, hogy én fontosabbnak tartottam a Fidesz túlhatalmának megakadályozását a párt érdekeinél, és ezért mindennél fontosabb lett volna megállapodni a koordinációról minél több helyen. Kassai Dánielt a fegyelmi bizottság öt évre eltiltotta attól, hogy a párt színeiben bármilyen választáson elinduljon, mert visszalépett Kunhalmi Ágnes javára. Ezzel a véleménnyel maradtunk kisebbségben. 

Fotó: botost/444.hu

Zavarbaejtően jó a hangulat az LMP-ben, mondta a kilépésekor. Ez mit jelent? 

Látható volt, hogy milyen derűsen, és mosolyogva vette át mindenki a mandátumát. Én ezt nehezen viseltem, nem bírtam nézni. Ez a probléma nem csak az LMP-t érinti: az ellenzékben még mindig nem látom belátását annak, mekkora nagy a baj. Sokan még mindig elhiszik, hogy a Fidesz után csak úgy át lehet venni a hatalmat. Másfél évvel ezelőtt, a pártból egy már kivált, volt befolyásos vezető azt mondta, hogy fogjam vissza magam, mert az emberek 60 százalékát csak a kormánysajtó éri el, ha pedig valami nagyon súlyos ügyet tárok fel, szétszednek és nem engednek szerepelni a sajtójukban. És hogy inkább passzoljam át a nagy ügyeket újságíróknak.

Nyílván Schiffer Andrásról van szó. 

Nem a név a fontos, sőt még csak nem is kívánok morálisan ítélkezni afelett, aki ezt mondta, hiszen a diagnózisban, a lopott milliárdokból működtetett propagandagépezet döbbenetes erejében még igaza is volt. A figyelmeztetés, azt gondolom, valamennyire jószándékú is volt. Azt kell viszont nagyon pontosan látni, hogy ez a folyosói egyezkedés, a hallgatólagos megalkuvás csapda. Csak addig simogatnak meg hallgatnak rólunk a lapjaikban, amíg simulékonyan politizálunk. Abban a pillanatban, hogy erősödni kezdenénk, és felmegyünk 15 százalék környékére, ugyanúgy szétszednek  bennünket is, mint tették azt a Jobbikkal. 

Azt képviseltem, hogy erre a diagnózisra egy megoldás van: 2018-at kell megnyerni. Nem volt helyes azzal nyugtatni magát az ellenzéknek, hogy majd jön egy gazdasági krízis, árfolyamkilengés, és akkor megroppantható lesz a Fidesz, mert nem biztos, hogy a mostani közjogi körülmények nem romlanak tovább. De ha nem is romlanának, azzal az irdatlan magánvagyonnal és médiaportfólióval, amit összerakott magának a hatalom, bármikor megdönthetnek egy új kormányt is. Schiffer épp a napokban beszélt arról (az Alfahírnek), hogy hiba volt Vonának és az ellenzéknek mindent egy lapra feltenni, mert az idő az ellenzéknek dolgozik. Szerintem ez óriási tévút. Bőven van még elzárható csapja a demokráciának, és eszköz, amit át lehet venni Putyintól és Erdogantól. 

Nyíltan beszélt arról, hogy az összes ellenzéki pártban - köztük az LMP-ben is - működnek fideszes ügynökök. Innen nézve nem meglepő, hogy kitaszította a párt.  

Egyes cikkek címeiben kiforgatták a szavaimat. Azt mondtam, hogy minden ellenzéki pártban vannak olyan politikusok, akik akarva-akaratlanul a Fidesznek kedvezve politizálnak. Voltak olyan pártok, ahol az kedvezett a Fidesznek, hogy nem tudtak megújulni, akik gátjai voltak a tartalmi-személyi megújulásnak, más pártok meg azzal kedveztek a Fidesznek, hogy nem voltak hajlandóak konstruktívan megegyezni. 

Az „akarva” az, amit itt érdekes.  

Azt éreztem, hogy mind az LMP-ben, mind az MSZP-ben voltak, akik különböző okból idegenkedtek a széleskörű koordinációtól. És az MSZP-ben voltak olyan, régi motoros vezetők is, akik azért ódzkodtak ettől, mert hogy „mit szól majd ehhez a Fidesz”. 

Schiffer Andrásról azt mondta a választás napján, hogy Sallaival közösen perrel fenyegette a visszalépő jelölteket. Schiffer ezt tagadta. Miért lett volna neki ez érdeke?

Az, hogy Sallai ezzel fenyegetett jelölteket, az tény, számos ilyen levelet küldött ki. Az is tény –mindketten többször beszéltek erről -, hogy hetente konzultáltak, és hogy a Schiffer és társa iroda kiadott egy olyan nonszensz szakvéleményt, ami szerint ilyen pereket lehet indítani. Hogy ezt miért tette, arról van véleményem, de szerintem az ő személyénél sokkal fontosabb problémája az országnak az a súlyos helyzet, ami a vereség után kialakult.

Az elmúlt években látványosan megerősödött a pártban Ungár Péter, aki családi kapcsolatai és vagyona miatt is az LMP egyik legbefolyásosabb vezetője. Az ő előtérbe kerülése mennyiben változtatta meg az LMP-t?  

Nem szeretnék az LMP személyi ügyeivel többet foglalkozni. Sok sikert kívánok a pártnak és képviselőinek egyaránt, remélem hogy békében tudunk elválni egymástól. 

Fotó: botost/444.hu

Másfél éve úgy nyilatkozott, ha marad a Fidesz-többség, nem ül be a Parlamentbe. Most mégsem hajlandó visszaadni a mandátumát, amit ráadásul listán szerzett. 

A választás tétjét akartam érzékeltetni, a fojtó dilemmát, hogy nyerés esetén folytatják majd a demokrácia felszámolását. Orbán februárban - már a szabad sajtó totális letarolása után - még mindig arról beszélt, hogy „van még teendő ezen a téren”, de azon se lepődhet meg senki, hogy már a független bíróságok rendszerének lebontását készítik elő.

De miért ragaszkodik a mandátumához? Meghazudtolja magát.  

Állítólag Churchill mondta, hogy ha egy politikus nem tudja a véleményét megváltoztatni, akkor mást sem tud. Azt vallom, hogy a politikus ragaszkodjon az elveihez, azokat tartsa meg, de másban tudjon változtatni, ha úgy látja helyesnek. Másfél éve nem láttam esélyét annak, hogy ha most veszít az ellenzék, akkor a jelenlegi keretek között legyőzhető a Fidesz. Ezt most is így látom, a jelenlegi keretek között nem győzhető le. Rúgjuk hát szét ezeket a kereteket, ne fogadjuk el a játékszabályaikat. 

Épp maga mondta, hogy a parlamenti munka kiüresedett és nem szabad elfogadni a kormány által diktált játékszabályokat. Pont ezt teszi, amikor ragaszkodik a mandátumához, amit ráadásul listán szerzett. 

Azt remélem, hogy a korrupció ellen folytatott munkámmal megdolgoztam a mandátumért, még akkor is, ha nem egyéniben szereztem. A listán második voltam, valamennyire rám is szavaztak az LMP szavazói. A mandátumomat pedig azért tartom meg, mert formálisan marad lehetőségem kérdezni, adatot bekérni, van betekintési jogom, és több esélyem van kiperelni eltitkolt dokumentumokat is. Országgyűlési képviselőként nagyobb nyilvánosságot kapok, könnyebben tudok megszervezni egy olyan aláírásgyűjtést, mint amire készülök most az Európai Uniós Ügyészséghez való csatlakozás ügyében.

Az MSZP frakcióba belép? Vagy közös párt Márki-Zay Péterrel?

Kicsit bosszant, hogy az LMP egyik képviselője által megvett újságban megkérdezik az MSZP elnökét, hogy örülne-e, ha odamennék, majd az igenlő válasz esetén a teljes kormánypropaganda ordítva harsogja, hogy na lám, Hadházy a szocialistákhoz tart. Butaság, hogy az MSZP-be tartanék. Az viszont igaz, hogy nagyon sok nagyon jó emberrel találkoztam az elmúlt időszakban akik nincsenek bent a “Parlamentben” de még – vagy most már - hajlandóak politikával foglalkozni. 

Független képviselőként sok opciója nem lesz.

Azonnal kérdezni és interpellálni nem fogok tudni, de ezeknek már nincs is nagy értelme. Orbán kiáll és azt mondja, hogy Soros vagy Boldog Karácsonyt, és ennyi, itt tart ma a demokrácia nyilvánossága. A mandátumomat a parlamenten kívüli mozgalmak és erők képviseletének szolgálatába szeretném állítani, az ő hangjukat akarom hallatni a "házban" és azon kívül. Fontos lenne, hogy ha szerveződik parlamenten kívüli mozgalom, ne forgácsolódjon szét - ne öt különböző irányban induljon építkezés, hanem lehetőleg egy ernyő alatt. 

Nem Ön az első, aki a civil mozgalmak összefogásán kezdene dolgozni. Ezek a kísérletek az elmúlt nyolc évben mindig nagy rössel indultak, aztán szép lassan kimúltak. Miért lenne most más?

Konkrét célokat kell kijelölni. Ki kell mondani: veszélyben van az uniós tagságunk. Orbán most destabilizálni próbálja az uniót, illetve ennek útján nagyobb befolyást akar szerezni. De ha ez nem sikerül, ellenérdekelt lesz a maradásban.

És könnyen ellenérdekeltté válhat, ha azt látja majd, hogy kevesebb a forrás, és az sem lopható már olyan könnyen mint eddig. Az Európai Bizottságnak rengeteg információ áll rendelkezésükre arról is, hogy a magyar kormány nem csak jóváhagyja, de szervezi a gigantikus, nagy szervezettséget igénylő lopásokat. Ezért szervezek aláírásgyűjtést az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért. 

A másik fontos ügy a kormánypropaganda: már benyújtottam a parlamentnek egy néphülyítésgátló törvényt arról, hogy az állam csak akkor adhasson fel fizetett hirdetést, ha az az állampolgári jogok gyakorlására hívja fel a figyelmet.  

Az MSZP-s Tóth Bertalan pénteken két ügyben kezdeményezett népszavazást, épp ebben a kettőben.  

Többek szerint az MSZP “rárepült” azokra a témákra, amiket én hónapok óta próbálok hangsúlyozni, de én csak örülök, ha már az egyik párt is foglalkozik ezekkel a kulcsfontosságú ügyekkel.  

Az MSZP-t megpróbálom majd meggyőzni, hogy csiszoljanak az elképzelésükön, mert egy korábbi Kúria döntés miatt ebben a kérdésben gyakorlatilag lehetetlenség népszavazást kiíratni. Én már beadtam egy alaptörvényt módosító tervezetet ebben a témában, persze vita nélkül lesöprik majd. Ha viszont gyorsan összegyűlik mondjuk egymillió aláírás, annak következménye lesz.

Az EU pénzek folyósításának mindenképpen feltétele lesz a jövőben, hogy ne lehessen szabadon ellopni. Ez egy nyomás kívülről. De az igazi, valódi nyomásgyakorlásra csak a magyarok képesek-belülről. Ha sikeres az aláírásgyűjtés, sikeres lesz a nyomásgyakorlás is.

A kormánypropagandát illetően már több az esélye egy népszavazásnak, de itt is lesz azonban vitám a szocialistákkal, mert ők azt szeretnék, ha “igazságosan”, mindenhova kerülne a kormánypropagandára pénz, én viszont sehol nem akarok több Stop Soros! reklámot látni.

2013 végén lépett be az LMP-be, öt év után távozik. Mi változott a pártban azóta? 

Nem gondolom, hogy az LMP sokat változott volna, viszont a helyzet annál többet. 2014-ben helyes döntés volt nem beállni a nagy ellenzéki összefogásba, de ahhoz képest a jogállam és a demokrácia állapota minőségileg rengeteget romlott. Ma már nem látok más alternatívát, mint a minél szélesebb körű, demokratikus együttműködést.