Amikor a volt barátnőjét megcsonkító kórházigazgató ellen az ügyészség évekkel ezelőtt megpróbálta megszünteti az eljárást, lehetett látni, hogy nem lesz egyszerű felelősségre vonni a befolyásos kapcsolatokkal rendelkező orvost. Ugyanezek a kapcsolatok most is jól jöhetnek, miután a múlt héten jogerősen is 11 éves börtönbüntetésre ítélték Bene Krisztiánt. Hogy pontosan meg lehessen érteni, hogyan és mennyit számít, ha egy bűncselekmény gyanúsítottja egy magas státuszú, kórházigazgatóként dolgozó férfi, akinek a családjában ismert kormánypárti politikus is akad, érdemes visszamenni egy kicsit az időben.

Volt ellene pár bizonyíték

A budai Irgalmasrendi Kórház vezetője évtizedek után, egy osztálytalálkozón futott össze régi iskolatársával, Erikával, és ebből a találkozásból éveken át tartó kapcsolat lett. 2012 végén a nő szakított az orvossal, aki ezt nem tudta feldolgozni, ezért előbb telefonon és sms-ben, majd személyesen is zaklatni kezdte Erikát. 2013. március 12-én a nő lakása előtt maszkban várta, hogy Erika elinduljon otthonról kutyát sétáltatni. Amikor a nő kinyitotta az ajtót, visszalökte a lakásba, műtéti altatószerekkel elkábította, majd maró lúgot öntött Erika nemi szervére, ami maradandó, életveszélyes sérüléseket okozott. Benét múlt héten ítélték jogerősen 11 év letöltendő szabadságvesztésre a támadás miatt.

A rendőrség gyanúja a támadás után hamar az orvosra terelődött.

Erikát műtéti altatószerek keverékével kábította el a támadó, ezekhez eleve nem könnyű hozzájutni, ha valaki nem egy kórházban dolgozik. Az is fontos, hogy a támadó két szert, Midazolamot és Ketamint injekciózott a nő combjába, ezeket a szereket így együtt éppen műtéti körülmények között szokták használni a mellékhatások elkerülése miatt. Nehéz elképzelni, hogy egészségügyi háttér nélkül, egy „mindennapi” bűnöző nem csak hogy beszerzi ezeket a szereket, de után megfelelő arányban keverve alkalmazza őket. A támadás módja is fontos, Erika nemi szervének megcsonkítása kifejezetten személyes bosszúra utal.

Ha velem nem, akkor mással sem

- így magyarázta a szakítást feldolgozni képtelen kórházigazgató motivációját a bíró a 2017-ben hozott, később hatályon kívül helyezett másodfokú ítéletben. Bene nem csak egyszerűen orvos volt, korábban dolgozott égési osztályon is, tudta, hogy lúggal milyen sérüléseket lehet okozni, ez is rá terelte a gyanút. A tettesnek ráadásul ismernie kellett Erika napi rutinját, hogy mikor mennek el a gyerekek otthonról, ő mikor indul a kutyáját sétáltatni, ez nem egy véletlenszerű támadás volt.

Ezeken felül is voltak erős bizonyítékok.

Mikor a támadás után nem sokkal a rendőrök átkutatták a kórházigazgató autóját, a kesztyűtartóból egy használt fecskendő került elő, ebből később pont annak a műtéti altatószernek a maradványait mutatták ki, amivel Erikát elkábították. Benének zavaros volt az alibije, azt mondta, hogy a kórház egy elhagyott szárnyát járta körbe egyedül a támadás reggelén. Később a bíróság sem nagyon értette, hogy mi értelme volna a férfi történetének. Ráadásul Erika egyik szomszédja összefutott a lépcsőházban a maszkos támadóval, és később a rendőrségi azonosításkor Benét választotta ki a maszkot viselő férfiak közül.

Biztos vagy benne, hogy ő volt?

Ilyen körülmények mellett nehéz értelmezni, hogy 2014 augusztusában, több mint egy évvel a támadás után az ügyészség megpróbálta megszüntetni az eljárást Bene ellen. A fő érv akkor valami olyasmi volt, hogy maga Erika nem ismerte fel a maszkot viselő, hangját elváltoztató támadót, aki visszalökte a lakásba, megkötözte, majd az injekcióval elkábította. A főügyészség még 2017-ben, két elmarasztaló ítélet után is arról beszélt, hogy náluk senki sem követett el hibát az ügyben, csupán a közvetett bizonyítékokat értékelte máshogy 2014-ben az eljáró ügyész. A döntés ellen Erika az utolsó pillanatban tett panaszt, így indult újra az eljárás Bene ellen. Ha az áldozat nem kapcsol időben, egy sor bizonyítékot, például az orvos kocsijából lefoglalt fecskendőt megsemmisítettek volna.

Egy ehhez hasonló helyzetben sok körülmény befolyásolhatja az ügyész döntését, de senkinek sem kell odatelefonálnia, hogy a gyanúsítottnak politikai kapcsolatai és befolyásos családja van, ezért nem ő volt, és tessék azonnal elengedni. Egy magas státuszú emberről, egy orvosról, sőt kórházigazgatóról eleve nehezen hiszi el egy csomó ember, hogy brutális bűncselekményt követett el, ez már önmagában okozhat bizonytalanságot. A befolyásos család, a politikai kapcsolatok ennek a tetejébe jöhetnek.

Egészen biztos vagy benne, hogy ő volt? Megégetheted magad, ha kiderül, hogy ártatlan. Biztosan megéri kockáztatni? Hát még akkor sem biztos, hogy ez jó lesz a karrierednek, ha végül el is ítélik a pofát.

Ilyeneket mindenféle malícia, vagy korrupció nélkül is mondogathatnak egymásnak kollégák. A kiemelt médiafigyelem mellett zajló ügyeket belül is szorosabban követik, ez még plusz nyomás az eljáró ügyészen, aki még kevésbé akar hibázni, vagy bármilyen kockázatot vállalni. A kivárásból, időhúzásból, megszüntetésre tett javaslatból sokkal ritkábban lesz baj, mint az „elhamarkodott” vádemelésből. Én megszüntetem, majd panaszt tesz, akinek nem tetszik, és a nálam nagyobb emberek eldöntik, hogy mi legyen, és akkor ez már nem az én felelősségem, hanem az övék.

A Kúria kerüli a kockázatot

Miután újraindult a nyomozás, és bíróságra került az ügy, még mindig nem volt vége a különös kanyaroknak. Első fokon az ügyész nem volt túl aktív, valószínűleg a korábbi bizonytalansággal összefüggésben nem képviselte túl nagy lendülettel a vádat. A 2017-es másodfokú tárgyaláson az ítélethozatal előtti utolsó ülésen az ügyészség (Bene ügyvédjével egyetértésben) váratlanul visszavonta az orvos kocsijában talált fecskendőt, az egyetlen komoly tárgyi bizonyítékot. Bene még a másodfokú, 9 éves börtönbüntetést kiszabó ítélet után is szabadon távozhatott a bíróságról, miközben Erikának 24 órás rendőri védelem alatt kellett élnie, de végül az ügyészség fellebbezése nyomán az orvost a másodfokú ítélet után néhány héttel őrizetbe vették.

Ezekhez képest is váratlanul ért mindenkit, amikor 2017 nyarán a harmadfokon eljáró Kúria hatályon kívül helyezte a korábbi ítéletet, és új eljárást rendelt el.

A Kúria olyan szembesítési, tanúkihallgatási feladatokat írt elő a megismételt másodfokú eljárásban, amik teljesen életszerűtlenek voltak. Senkitől sem várható, hogy közel öt év után apró, néhány másodperces részletekre emlékezzen egy napról, vagy hogy öt év után pontosabban emlékezzen valamire, mint néhány nappal, vagy hónappal a történések után. Itt megint a kockázatkerülés, illetve a Kúria alkalmanként doktrinernek tartott jogértelmezése játszhat szerepet. Abból biztosan nem lesz baj, ha visszaküldik az eljárást másodfokra, ezzel szemben ha elítélik a vádlottat, az később számonkérhető. Ha nem volt jogszabályszerűen 1000 százalékig pontos valamilyen eljárás, mondjuk a tanúk szembesítése, azt hajlamosak néha akkor is megismételtetni, ha nem várható érdemi előrelépés a dologtól, csak mert így szól a szabály.

A 2017-es hatályon kívül helyezés idején már négy éve képtelen volt elbirkózni a magyar igazságszolgáltatást az ügyben meglévő bizonyítékokkal. Az elején egy év mehetett el az ügyészség bizonytalankodására, a Kúria 2017-es döntése pedig még egy évet tett az eljárásra, amit ugye a múlt héten sikerült jogerősen lezárni.

Itt ül a Doki a mi cellánkban

A börtönben két, egymással ellentétes hatás befolyásolja Bene körülményeit. A nő elleni erőszakot elkövető rabok nem különösebben népszerűek, ráadásul itt nem is az történt, hogy Benét megcsalta a barátnője, mire ő nagyon megverte, és ezért rács mögé került, az ilyesmit jobban elfogadják az elítéltek. A nő elkábítása, a nemi szerv lúgos megcsonkítása nem szerez majd barátokat Benének a börtönben, de nem is valószínű, hogy emiatt fizikai veszélybe kerülne. A rabok nagyon nagy része legfeljebb a gyerekek elleni erőszakot elkövető bűnözőkre támad rá, Benét a legsúlyosabb esetben is legfeljebb kiközösítenék, de ez sem valószínű. 

Hiába tiltotta el ugyan örökre a foglalkozása gyakorlásától a bíróság, Benének a börtönben nagyon jól fog jönni orvosi tudása. Nemhogy az elítéltek jutnak ritkán megfelelő orvosi ellátáshoz, de még a rabok családja sem biztos, hogy rendszeresen lát orvost. Ebben a közegben nagyon sokat számít, hogy ott van a zárkában „a Doki”, akit meg lehet kérdezni bármiről. Bene végzettsége nem csak a raboknál faktor. A börtönőrök is minden nap hosszú órákat töltenek az elítéltekkel, nekik is az a környezetük, mint a raboknak, még ha ők haza is mehetnek, amikor lejár a munkaidő. Ebben a helyzetben, különösen a fiatalabb altisztek, könnyen összebarátkoznak az értelmesebbnek gondolt rabokkal, például olyanokkal, akiknek van bármilyen végzettsége.

Itt jöhetnek aztán a képbe Bene kapcsolatai. 

Az orvos családja minden tárgyaláson ott volt, az elmúlt öt évben nem látszott, hogy elengednék a kezét. A börtönévek alatt, ha kitartanak mellette, „kívülről” nagyon sok mindent el lehet intézni. Egy ehhez hasonló esetben, ha például egy család el tudná intézni, hogy mondjuk egy bv-s tisztviselő, vagy a hozzátartozója bejusson egy egyébként elfoglalt orvos rendelésére, előrébb kerüljön egy várólistán, stb. az nagyon sokat változtathat a rácsok mögött élő rokon körülményein. Nem egyik napról a másikra, de az évek alatt ezek jelenthetnek relatív jó börtönmunkát, és más kedvezményeket, például átmeneti kimenőket egy elítéltnek. Pszichésen is más úgy lehúzni hosszú éveket a börtönben, ha az elítélt tudja, hogy, jó, három év múlva megkapja az első kimenőjét, addig már csak másfél év van hátra, van miért kibírni.

Benének a 11 éves börtönbüntetésből az előzetesben eltöltött idővel, és minden lehetséges kedvezménnyel is még öt és fél évet le kell leülnie. A legtöbb börtönkutatás szerint már két hét rács mögött töltött idő is személyiségtorzulást eredményezhet, nemhogy egy évekig tartó büntetés. A monoton környezet és körülmények, az egyhangú ételek, a mozgás hiánya és a bezártság nyomot hagy még a legkeményebb rabokon is, sokaknál szív- és érrendszeri megbetegedés alakul ki a rácsok mögött, mások klausztrofóbiásak vagy pánikbetegek lesznek. Kifejezetten hosszú börtönbüntetést teljesen ép ésszel például az IRA tagjai bírtak ki Angliában, de ők hadifogolyként tekintettek saját magukra, és ami még fontosabb, saját közösségük is így tekintett rájuk. Bene esetében ilyesmiről aligha lehet szó. 

Még ha a családja négy elmarasztaló ítélet után hinne is az ártatlanságában, a társadalom többsége semmiképpen.

Ez abból a szempontból is számít, hogy mihez kezd az orvos, amikor kijön a börtönből. Hiába tiltották el a foglalkozása gyakorlásától, Dél-Amerikában vagy Délkelet-Ázsiában egy csomó helyen nem ellenőrzik az ilyesmit, miközben kényelmesen lehet élni, és ha tudnák is, hogy Benével nincs rendben valami, ahol évtizedek óta nincs gyerekorvos, ott szándékosan nem is ásnak túl mélyre, ha feltűnik valaki. Nagy a jelentősége, hogy Bene hogyan éli meg a börtönt, mert sok embernek ennyi rácsok mögött töltött idő elvenné a kedvét egy újrakezdéstől.

Az ügy előzményeiről itt olvashat:

• Első fokon négy évet kapott,
  
• ezt másodfokon kilenc évre súlyosították,
  
• harmadfokon eljáró Kúria megsemmisítette a korábbi ítéletet, és új eljárást rendelt el,
• a megismételt másodfokú eljárásban megint 9 év börtönt kapott,
• és a Kúria múlt héten ezt a másodfokú ítéletet 11 év börtönre súlyosította, jogerősen.

Erika ügyéről 2016 végén és 2017 elején forgattunk egy hosszabb videót, aminek publikálása után az orvost előzetes letartóztatásba helyezték, és azóta is őrizetben várta a jogerős ítéletet.

link Forrás