Japánban egyre kevesebb gyerek születik, világszerte egyre több ember agyába Japán villan először, mikor azt a két szót hallja, hogy elöregedő társadalom. Miközben 2016 volt az utóbbi 100 évben az első olyan év, mikor a születések száma 1 millió fő alá esett az országban (és ezzel 300 ezer fővel csökkent a lakosság), a japánok egyre tovább élnek: 2017-ben több mint 67 ezer állampolgáruk járt 100 éves kor fölött. Az egyre hosszabbodó élettartam pedig még nagyobb nyomást helyez a munkaerőpiacra, még akkor is, ha egyelőre a lakosság rengeteg megtakarítása miatt biztosan nem omlik össze a szociális ellátás.

A japán értelmiség a politikusoktól a mérnökökön át a művészekig, évek óta vitatkozik arról, mit lehet tenni az elöregedés ellen, vagy hogyan lehet együtt élni a jelenséggel. A japán fiatalok megkapták, hogy nem szexelnek eleget, későn találnak párt, nem akarnak gyereket vállalni, a nők pedig inkább a karrierjüket építik ahelyett, hogy szülnének és gyereket nevelnének, ahogyan régen.

Hoszoda Mamoru legújabb, egész estés animációs filmjét nem is lehet ettől elvonatkoztatva nézni.

A Mirai, lány a jövőből óda a fiatal családhoz.

A Dragon Ball Z-n, a Sailor Moonon és a Digimonon is dolgozó filmes alkotásának központjában egy 4 éves kisgyerek, Kun áll, akinek épp megszületett a kishúga, Mirai. A család addigi dinamikája szétesik, sok a súrlódás az otthonról dolgozó apa és a munkába mihamarabb visszamenni készülő anya között, és a kisfiú sem találja a közös hangot a húgával, ráadásul zavarja az is, hogy szülei figyelme már megoszlik a két gyerek között.

link Forrás

A film azt mutatja be, ahogyan Kun (és a többi családtag) keresi új helyét a megváltozott családi környezetben. Az udvaron, játék közben, álomszerű kalandjai során a fiú nemcsak húga idősebb kiadásával, de anyja és dédapja fiatalabb, még családalapítás előtt álló másával is összefut, a kalandok során pedig fel-fel bukkan a család kutyájának emberi alakja is. Ez így leírva talán összefüggéstelennek tűnik, és a film elején még a moziban ülő néző is így gondolhatja, de később fokozatosan kibomlanak metaforák, és rájövünk, hogy a Mirainak elképesztően kifinomult és pontos szimbólumrendszere van.

Hoszoda minden részletre és tagra kiterjedően bemutatja a család fejlődését, ráadásul úgy, hogy nemcsak felnőttek, de gyerekek számára is jó moziélményt nyújt. Ami pedig a Kunhoz hasonló helyzetben lévő idősebb testvérek számára egyszerű, de hatásos leckének tűnik, az a felnőtt nézők szemei előtt a család szívszorítóan boldog ünneplése.

Míg a gyerekvállalást szorgalmazó politikusok többsége, ahogyan Magyarországon, úgy Japánban is sokszor csak társadalmi intézményként, a hagyományos életforma őrzőjeként képes beszélni a családról, Hoszoda Mamoru azt mutatja meg, hogy a család élmények sorozata.

Ezek az élmények néha szomorúak, néha dühítőek, néha örömteliek, de ezek határozzák meg a létezésünket, ezek tesznek bennünket azzá, akik vagyunk. A családot pedig, mint a törődés és a szeretet kis közösségét éppen az a tény hozza létre, hogy ezeket az élményeket megosztjuk a családtagjainkkal. Biztosan lesz veszekedés, biztosan fárasztó lesz, biztosan lesz olyan, hogy a két gyerek egyszerre üvölt, de a nap végén számot vetve az fog kijönni, hogy ez bizony megérte.

A Mirai ezzel a gondolatmenettel indul el a leghétköznapibb, legegyszerűbb és leggyerekesebb érzelemtől, azaz egy négyéves kisgyerek féltékenységétől, és vázol fel a családon keresztül egy egész társadalmi víziót. Hangsúlyozza, mennyire esetleges hogy épp így, épp mi, épp itt vagyunk, és épp azokkal, akikkel. Viszont pont ez az, ami a közös élményeken keresztül elválaszthatatlanul összekapcsol, családba és társadalomba rendez bennünket.

A Mirai tehát egy kedves, szórakoztató mese, és nagyon hatásos marketing is. Ezzel a filmmel ugyan nem jár kedvezményes lakáshitel meg adókedvezmény, de a gyerekvállaláson gondolkodó fiatal párok számára ez sokkal emészthetőbb, átélhetőbb és szerethetőbb formája a családpropagandának, mint amikor Orbán Viktor hajtogatja, hogy ki akar egyezni a magyar nőkkel, vagy Németh Szilárd beszél arról, hogy azé a világ, aki teleszüli.