A szerda estét a Brexitnek szentelték az EU-s állam- és kormányfők brüsszeli csúcstalálkozóján. Nem jutottak sokra, hacsak azt nem számítjuk eredménynek, hogy egyre nagyobb az esélye, hogy az britek kilépése az EU-ból tovább húzódik. A csúcs után egy névtelenséget kérő európai diplomata azt mondta a Politicónak, hogy a csúszás akár néhány száz évig is eltarthat.

Korábban arról volt szó, hogy ha ezen az októberi csúcson sem sikerül megegyeznie a brit kormánynak és az EU-s vezetőknek a kilépés feltételeiről, akkor a 2019. március végére időzített brit kilépés botrányba fullad: vagy el kell halasztani, ami a May-kormány bukását is jelentheti; vagy pedig jön az úgynevezett "hard Brexit", vagyis az alku nélküli válás, ami pedig beláthatatlan gazdasági és politikai gondokat okozna. Azért ilyen szigorú a határidő, mert az összes EU-s ország parlamentjének és az EU-s intézményeknek is ratifikálniuk kell a kilépési feltételeket, és erre a hátra lévő 5 hónap már eleve szűken van mérve. Most ez annyiban módosult, hogy az európaiak jelezték, hogy ha a brit kormány valami hatalmas új ajánlattal jönne, akkor novemberben hajlandóak rendezni még egy csúcstalálkozót. De erre inkább csak elvi esély maradt, Donald Tusk tanácsi elnök nem is tűzött ki pótidőpontot.

Nem eresztette bő lére

Theresa May brit miniszterelnök a szerdai csúcson 30 percet kapott, hogy elmondja, mi a legújabb ajánlata - az előző ajánlatát a szeptemberi salzburgi csúcson visszadobták azzal, hogy az nem ajánlat volt, hiszen csupa olyan kérést tartalmazott, amiről a többiek már két éve megmondták, hogy elfogadhatatlan. May az EU-s vezetők szerint most sem jött elő új ötletekkel, és ennek megfelelően már 15 perc után befejezte az előadását. 

Ugyanaz a nóta

A probléma a Brexit-tel ugyanaz a 2016-os népszavazás óta: a britek nem akarnak kilépni a közös piacból, vagyis az áruk szabad áramlását biztosító keretből, de a többi közösségi rendszerből már nem kérnek. Ám az EU-s intézmények kezdettől azt mondták, hogy nem lehet válogatni: vagy elfogadják, hogy az emberek, a tőke és a szolgáltatások is szabadon mozoghatnak az EU-ban, vagy nincs közös piac, nem lehet válogatni az EU szabadságelvei közül. 

A helyzetet leginkább az ír határ bonyolítja. Az északír béke egyik garanciája, hogy nincs határellenőrzés az Egyesült Királysághoz és az Ír Köztársasághoz tartozó részek között a szigeten. Csakhogy ha a britek megegyezés nélkül lépnek ki, akkor vissza kellene állítani a határ ellenőrzést, ami viszont a polgárháború újbóli kitörésével fenyeget. Az EU eddig azt javasolta, hogy akkor állítsanak fel határ ellenőrzést az Egyesült Királyságon belül, és Észak-Írország maradjon az EU különleges státust élvező része. Ez a londoni kormány számára teljesen elfogadhatatlan. 

Ha nincs megegyezés, akkor belfasti robbantások és üres londoni üzletek várnak a brit polgárokra március végétől, szólnak a legpesszimistább forgatókönyvek. 

Úgyhogy a szerdai csúcs után az látszik a legvalószínűbbnek, hogy időhúzás lesz. A britek kilépnek ugyan márciusba, de rögtön kezdetét veszi egy "átmeneti időszak" amely alatt betartanak minden szabályt, fizetik a tagdíjat, elfogadják az EU bíróságának rájuk vonatkozó ítéleteit, csak éppen nem lesznek képviselőik sem az Európai Parlamentben, sem az Európai Tanácsban, a bürokratáik pedig mehetnek haza az Európai Bizottságból. Vagyis semmibe sem szólhatnak bele, minden más olyan lesz, mintha nem léptek volna ki.