Theresa May brit miniszterelnök szerdán öt órán át győzködte a saját minisztereit, hogy annál jobb alkut nem lehet kötni a Brexitről, mint amit 585 oldalon eléjük rakott. Miniszterei harmadát így sem tudta meggyőzni, ketten már csütörtök reggel lemondtak, például éppen a Brexitért felelős miniszter. Akinek az elődje egyébként júliusban mondott le,  amikor May a mostaninál erősebb tervet mutatott be a kormányának. Csakhogy azt a tervet az EU visszadobta. Úgyhogy a brit kormánynak tovább kellett puhítania a kilépési feltételeken. 

A mostani feltételek már az EU-nak is tetszenek, a tagállamok és az intézmények vezetői nem győzik dicsérni Michel Barnier főtárgyalót, csütörtökön már arról is megjelentek cikkek, hogy az Európai Bizottság következő elnöke is lehet belőle. 

A helyzet nem Theresa May gyengeségét vagy tárgyalási képességét minősíti. Ahogy ebben a viccben benne van, a kilépés az EU-ból egyszerűen nem lehetséges úgy, hogy a gazdaság működőképes maradjon, és a kormány visszaszerezze az EU-ra bízott jogait is, egyszerre.

Az EU-nak ráadásul elég komoly adu van a kezében: ha nem kötnek alkut, akkor jöhet a "hard Brexit", ami minden modellezés szerint a brit gazdaságnak fájna sokkal jobban. Egy alku nélküli kilépés esetén 2019. március végétől leállna a kereskedelem és a közlekedés Nagy-Britannia és az EU-s tagállamok között. Napok alatt élelmiszerhiány, a gyárak és a bankok bezárása következhetne. Egy Spiegelben megjelent szimuláció szerint órákon belül elfogynának a gyógyszerek a patikákból.

Az EU nem enged válogatni  

A probléma a Brexittel ugyanaz a 2016-os népszavazás óta: a britek nem akarnak kilépni a közös piacból, vagyis az áruk szabad áramlását biztosító keretből, de a többi közösségi rendszerből már nem kérnek. Ám az EU-s intézmények kezdettől azt mondták, hogy nem lehet válogatni: vagy elfogadják, hogy az emberek, a tőke és a szolgáltatások is szabadon mozoghatnak az EU-ban, vagy nincs közös piac, mert nem lehet válogatni az EU szabadságelvei közül. 

A helyzetet leginkább az ír határ bonyolítja. Az északír béke egyik garanciája, hogy nincs határellenőrzés az Egyesült Királysághoz és az Ír Köztársasághoz tartozó részek között a szigeten. Csakhogy ha a britek lemondanának a közös piacról, akkor vámolni kellene, és vissza kellene állítani a határellenőrzést a sziget két oldala között. Ez az ír béke felrúgását, és a polgárháború újbóli kitörését jelentené, a kevésbé pesszimista forgatókönyvek szerint is. 

Az EU eddig azt javasolta, hogy állítsanak fel határellenőrzést az Egyesült Királyságon belül, és Észak-Írország maradjon az EU különleges státust élvező része. Ez a londoni kormány számára volt teljesen elfogadhatatlan. Eddig. 

May utolsó lehetősége

A szerda este a brit kormánnyal elfogadtatott, és az EU számára is megfelelő terv egyik lényege éppen az, amit a Brexitről szóló tárgyalások állását bemutató október 18-i cikkünk címének adtunk:

egyetlen lehetőség maradt: húzni kell az időt, akár az idők végezetéig.Az új terv ugyanis az, hogy 2020. december 31-ig lényegében minden marad úgy, mintha Nagy-Britannia benne lenne még az EU-ban, csak éppen nem lesznek brit képviselői az Európai Parlamentnek, nem dolgoznak britek az Európai Bizottságban, és a brit kormány miniszterei nem vehetnek részt az Európai Tanács ülésein. A britek viszont fizethetnék a tagdíjat továbbra is, csak már nem annak neveznék.

Azaz minden jelentős kötelességük marad, de semmilyen módjuk nem lesz a szabályok alakítására, érdekeik érvényesítésére. A terv szerint ha 2020. július 1-ig sem sikerül megállapodnia a brit kormánynak és az EU-nak folytatásról, akkor egyszeri alkalommal, de meghatározatlan időre ez az "átmeneti időszak" meghosszabbítható. Azaz Nagy-Britannia maradhatna még akár hosszú évekig is úgy az EU kvázi tagja, hogy közben minden döntésből kihagyják. 

Önfarkába harapó kígyó

Nem csoda, hogy a Brexit mellett kampányoló politikusok őrjöngenek most, és hogy nagy az esélye, hogy decemberben a brit parlament leszavazza a tervet. Csakhogy abban az esetben visszaérünk oda, hogy két lehetőség van: 

• hard Brexit, és a vele várható gazdasági összeomlás és az életszínvonal gyors zuhanása, esetleg újabb polgárháború Észak-Írországban, 
  
• vagy pedig a kilépés további elodázása, ami lényegében ugyanaz, mint a mostani terv, csak még el sem lehet játszani, hogy ez egy önálló brit javaslat alapján történik.
  

A mostani megállapodás alapján 2020. végéig mindenképpen maradna a vámunió az EU és az Egyesült Királyság között, és ennek fenntartásáért a britek betartják az EU versenyjogi, állami támogatási, környezetvédelmi szabályait, és nem köthetnek új kereskedelmi megállapodást harmadik országgal. (Trump 2017 elején azzal biztatta a briteket, hogy majd köt velük szabadkereskedelmi egyezményt, és akkor a Brexit után tejjel-mézzel folyó Kánaánná változik a királyság.) 

A mostani terv szerint Nagy-Britanniába korlátozás nélkül költözhetnek az EU polgárai 2020. végéig, és aki már ott van, és kérvényezi a maradását, azt később se lehet majd kirakni. Az EU területén élő brit polgárok is maradhatnak ott, ahol már vannak, viszont egy másik EU-s országba már nem költözhetnek át automatikusan. 

Amíg ez az átmeneti időszak érvényben van, addig nem kell határt építeni az ír szigetre. Csakhogy ha 2020. végén lejár a megállapodás, és sem meghosszabbítani, sem pedig új megállapodást kötni nem sikerül, akkor életbe léphet az EU ötlete, miszerint vámhatárt kell emelni Észak-Írország és Nagy-Britannia többi része közé. Ami lényegében az ország kettévágását jelentené. 

A mostani megállapodás lényegében egy szépen csomagolt időhúzás, aminek nyomán Nagy-Britannia politikai ereje és érdekérvényesítő képessége jelentősen gyengül, és az ország körüli bizonytalanság tovább húzódik. A tervet eddig csak a brit üzleti körök üdvözölték, hiszen nekik az a legfontosabb, hogy ne essenek ki az európai kereskedelmi vérkeringésből. Politikai szempontból viszont támogatói is inkább csak azt tudják mondani, hogy ez a legkisebb rossz.

Nem volt mozgástér

Nem véletlen, hogy a 2016-os, Brexitről szóló népszavazás előtt Theresa May (akkor még belügyminiszter) nem támogatta a kilépést. Azóta viszont azt képviseli, hogy mivel így döntött a nép, meg kell csinálni. Most pedig bemutatta, hogy csak így lehet megcsinálni: féloldalasan, ideiglenesen, alapvetően az EU feltételeinek megfelelve.

A mostani terv szerint várhatóan összehívnak egy rendkívüli EU-s csúcsot november végére, hogy a többi ország vezetője is áldását adja a tervre. Ez azért is fontos, mert március végégig az összes tagállam parlamentjének is jóvá kell hagynia a feltételeket. 

Az első szavazást a brit parlamentben tarthatják, még december elején. Reális az esély, hogy már ott elbukik az ügy: a tervet utálják a Brexit eredeti támogatói; a Brexit ellenzői pedig azért szavazhatnak majd ellene, hogy kiprovokáljanak egy második népszavazást. A terv bukása jó eséllyel Theresa May állásába kerülhet.