Új elnököt választottak múlt pénteken a Danske Bank igazgatótanácsának élére. A hasonló kinevezéseknek nincs feltétlenül nagy jelentőségük a pénzügyi világban, a legnagyobb dán bank vezetőváltását viszont világszerte érdeklődéssel figyelték újságírók, politikusok és ügyészek is. 

A fokozott érdeklődés oka: idén derült ki, hogy a Danske Bank főszereplője minden idők egyik legnagyobb pénzmosási ügyének. A dán bank észt fiókján keresztül 2007 és 2015 között 200 milliárd eurót (!) moshattak tisztára elsősorban orosz számlatulajdonosok. Az ügyben a dán, az észt, a brit és az amerikai hatóságok is nyomoznak, az Egyesült Államok által kilátásba helyezett büntetések hatására pedig a Danske részvényeinek értéke a felére zuhant március óta, 15 milliárd dollárral csökkentve a bank értékét. 

A botrány komoly pofont jelentett a dán pénzügyi rendszernek, amelyet kifejezetten stabilnak, átláthatónak és megbízhatónak volt szokás tartani, a Danske botránya után viszont erős a gyanú, hogy ilyen léptékű pénzmosásra nem kerülhetett volna sor a dán pénzügyi felügyelet bénázása és/vagy asszisztálása nélkül. 

A múlt pénteki taggyűlést a Danske legnagyobb, 21 százaléknyi részesedéssel rendelkező nagy részvényese, a Maersk hajózási óriásvállalat kezdeményezte közgyűlésen Karsten Dybvad lett az új elnök. Nem titkoltan tűzoltási céllal igazoltak új embert az igazgatótanács élére: Dybvad korábban a legnagyobb dán ipari lobbicsoportot vezette, előtte meg hosszú éveken át dolgozott kormányközelben, és mindenkit ismer a politikai elitből. Nem kis feladatra vállalkozott: amellett, hogy kapcsolatot kell tartania majd a hatóságokkal, új vezérigazgatót is kell keresnie a bank élére, közben pedig valahogy meg kell próbálnia helyreállítani a bank hírnevét. 

Az alapján, ami eddig kiderült a bank felelősségéről a 200 milliárd eurós pénzmosásban, ez utóbbi lesz a legnehezebb feladat. 

Nagyon magasra tört 

Ma már elég pontosan látni, hogyan valósulhatott meg minden idők egyik legnagyobb pénzmosása, de a visszaélés mértékére csak lassan derült fény. A Financial Times a botrány kirobbanása után rakta össze azt az idővonalat, ami alapján rekonstruálni lehet a történteket. Az eddig megismert információk alapján hatósági figyelmetlenségek és felelőtlen piaci magatartás mellett alighanem szándékos félrenézés is kellett ahhoz, hogy nyolc éven át zavartalanul áramolhassanak a vélhetően tisztességtelen forrásból származó pénzek a dán bankcsalád számláira. 

A Danske 2007-ben jelent meg Észtországban, miután felvásárolta az észt érdekeltséggel is rendelkező finn Sampo Bankot. Az első intő jelek már ekkor feltűntek, az észt pénzügyi felügyelet szinte azonnal kritizálta a Danskét, hogy nem veszi elég komolyan a felmerülő kockázatokat, az orosz jegybank alelnöke, Andrej Kozlov pedig éppen pár hónappal a felvásárlás előtt kifogásolta az észt hatóságoknál, hogy az észt bankot oroszok pénzmosásra használhatják fel. Kozlovot három hónappal később gyilkolták meg, amikor egy futballmeccsről tartott hazafelé; az orosz bíróságok szerint a bérgyilkos megbízója a jegybankalelnök pénzmosás elleni fellépését akarta megtorolni. 

A figyelmeztetések ellenére a Danske nem nagyon foglalkozott a felvásárolt észt fiókkal, a 2008-as válság kirobbanása pedig végleg elterelte a figyelmet. Ekkor a világ összes pénzintézetében arra koncentráltak, hogy új ügyfeleket tudjanak szerezni, és az észt fiók ezen a téren nagyon jól teljesített. Olyannyira, hogy a Danske nemzetközi ügyfelekért felelős vezetője, az észt kirendeltséget is felügyelő Thomas Borgen meg is látta a lehetőséget a helyi bank teljesítményében, főleg a nem észt állampolgárságú ügyfelek bevonzásában.

Annak ellenére, hogy feljegyzések szerint a Dankse 2010-es igazgatótanácsi ülésén is felmerült már a gyanús észtországi pénzmozgások kérdése, a bankvezetés végül megnyugtatta magát, hogy nincs nagy baj. Közben az észt fiókok profitja meredeken emelkedett, és ennek egyre nagyobb része, 2013-ban már 99 százaléka (!) származott a nem észt állampolgárságú ügyfelektől. Utólag az is nyilvánvaló, hogy az észt fiókok sikereire fel kellett figyelniük Koppenhágában, hiszen 2011-ben például a Danske adózási előtti profitjának 11 százaléka származott Észtországból, annak ellenére, hogy az észt fiókok a bank teljes vagyonának csupán 0,5 százalékát tették ki. 

A következő évek a rendületlen növekedésről szóltak, de jöttek az egyre határozottabb vészjelzések is: 2012-ben a dán pénzügyi ellenőrzés megkeresést kapott észt kollégáitól, majd 2013-ban a JPMorgan jelezte, hogy megszakítja társbanki kapcsolatát az észt fiókokkal, mivel a nem észt állampolgárok ügyletei gyanúsak, az év végére pedig a Danske vezetésében is kezdtek egyre többen arra jutni, hogy valamit kezdeni kéne az Észtországban rengeteg pénzt megmozgató, gyanús ügyfelekkel. 

Ekkor már az észt fiókok terjeszkedését vezető Borgen a Danske vezérigazgatója volt, és visszaemlékezések szerint ő volt az, aki elutasította a felvetést, hogy komolyabban ellenőrizzék vagy akár visszafogják a bank észtországi tevékenységét. Borgen ekkor már komoly sztárja volt a skandináv bankárvilágnak: rendkívül karizmatikus, jól előadó vezetőként írták le egykori munkatársai, aki az észt profit révén olyasvalamit tudott felmutatni, amit a válság után kevesen: komoly sikereket. 

2014-ben jött az addigi legkomolyabb ügy: egy, a bank ügyleteit belülről ismerő informátor kereste meg az észt fiók vezetőségét azzal, hogy fiókjuk ügyfele lett egy olyan Nagy-Britanniában bejegyzett cég, mely mögött Vlagyimir Putyin családtagjai és az orosz hírszerzők állhatnak. Ekkor már a Danske belső ellenőrei is vizsgálatot rendeltek el, és hiába akadtak valóban aggályos dolgokra a nemzetközi ügyfelekkel kapcsolatos ügyleteknél, Borgen ismét le tudta hűteni a kedélyeket. 

2015 elején a Danske igazgatótanácsa már nyíltan kérte a nem észt állampolgárokkal való ügyletek visszaszorítását, és év közben valóban csökkenni kezdett az ilyen ügyfelek száma, 2016-ra pedig a Danske teljesen lezárta ezt a portfólióját. A dán bankóriás számára egy kis szerencsével itt véget is érhetett volna a történet, mely során hatalmas bevételekre tettek szert. 2017 márciusában azonban a dán sajtóban elkezdtek megjelenni az első tényfeltáró cikkek arról, hogyan moshattak pénzt orosz, azeri és moldáv ügyfelek a dán bank észt fiókjain keresztül, majd ezt követték az első hivatalos elemzések is.

A sajtóban és a jelentésekben egyre nagyobb összegek szerepeltek, minden új összegzés tízmilliárd dollárokkal növelte meg a gyanús eredetű, a Danske leányán keresztül tisztára mosott vagyon mértékét, míg 2018 szeptemberében a dán bank maga tett közzé egy jelentést, amely szerint 2007 és 2015 között 200 milliárd euró áramlott át rajta, nem észt állampolgárságú személyektől. Ekkor már nem volt visszaút, Borgen beadta a felmondását, és az is kiderült, hogy az amerikai igazságügy-minisztérium nyomozást indított a bankkal szemben. A Danske ugyan alig van jelen az Egyesült Államokban, de egy amerikai büntetésnek komoly hatása lehet: egyrészt a csekély jelenlét pont elég ahhoz, hogy az amerikai minisztérium több milliárd dolláros büntetést vessen ki, másrészt a vizsgálat eredményeként az amerikai hatóságok pénzmosást szolgáló bankká sorolhatja át a Danskét, ami az amerikai piacokról való azonnali kitiltással lenne egyenértékű. 

Ez történt meg idén tavasszal Lettország legnagyobb, nem lettországi lakosoknak fenntartott bankjával, a ABLV-vel is, ami a döntés után össze is omlott. És ugyan elemzők szerint a Danske azért sok szempontból más megítélés alá kell essen, ezért kevés az esély erre a forgatókönyvre, a bank teljes bedöntésével fenyegető döntés akkor is ott lóg a levegőben. 

Egy brit bankár borított mindent 

Annak megértése, hogy pontosan hogyan ment végbe ez a gigantikus léptékű pénzmosás, nem lett volna lehetséges a már említett belső szivárogtató segítsége nélkül. Nem egy névtelen hősről van szó: a brit Howard Wilkinson volt az, akinek gyanúsak lettek az észtországi ügyletek.

A brit férfi az észt kirendeltségnél volt kereskedő, és a szokásos ügymenetek intézése közben tűnt fel neki, hogy az egyik londoni bejegyzésű cég, amely napi szinten mozgatott meg egymillió dollárt a számláján, a brit kormány felé közölt jelentésében azt állította, hogy semmiféle bevétellel vagy tőkével nem rendelkezik. Wilkinson kíváncsi lett, hogy hogyan lehetséges ez, ezért egy fontot kifizetve letöltötte a cég jelentését. Ugyan világosan látszott az ellentmondás, de még ekkor sem gondolt arra, hogy bűncselekmény nyomaira bukkant – mesélte Wilkinson a Wall Street Journal újságíróinak. 

Beszámolójából kiderül, hogy csak fokozatosan jött rá arra, mit is fedezett fel. Hiába figyelmeztette munkaadóját, öt évnek kellett eltelnie, mire a Danske Bank valóban bevallotta, hogy rengeteg gyanús eredetű pénz ment át a fiókján. Wilkinson elmondása szerint megdöbbenve és egyre inkább kiábrándulva figyelte a történteket. 

Az Oxfordban végzett Wilkinson kevéssel a finn Sampo felvásárlása után került a balti régióba, és rövid finn kitérő után az észt kirendeltséghez irányították. Középvezető volt, kilenc ember dolgozott alatta, napi több millió dollár mozgott a kezük alatt. A bank kifejezetten jól teljesített, fiatal és ambiciózus kereskedőkből álló csapata volt, a válság sem csapolta meg a bevételeiket. Igaz, Wilkinson ekkor sem értette pontosan, hogy miből van a bank bevétele: a profit több mint 90 százalékát ugyanis egy másik részleg, a nem észt állampolgár befektetőkkel foglalkozó osztály hozta. 

A WSJ-nek azt mondta, nem volt teljesen világos, hogy miért éri meg a főleg orosz állampolgárságú ügyfeleknek az észt banknál számlákat nyitni, ahogy az is furcsa volt, hogy ezekről a számlákról sokszor pár nap vagy akár pár óra után le is szedték a rá érkező összegeket. Ugyanakkor ez nem Wilkinson osztálya volt, így napi szinten nem kellett foglalkoznia ezekkel az ügyletekkel. 

Évek teltek el így, mígnem 2012-ben, a nyári szünidő alatt egy fiatal kollégája megkérte, hogy segítsen összerakni egy brit cég ügyleteihez kapcsolódó papírmunkát. Ez volt az a londoni cég, amelynek lebukása aztán dominóként döntött le mindent: a London külvárosába, egy vaskereskedés mellé bejegyzett cég ugyanis pár hónap alatt 480 millió dollárt mozgatott meg az észt számláján, miközben semmiféle tőkével nem rendelkezett. Wilkinson jelezte felfedezését a bank belső ellenőreinek, akik biztosították, hogy ez csak egyszerű számviteli hiba lehet, és a vállalat lead majd egy új jelentést. A brit férfi egy időre el is felejtette a dolgot, mígnem 2013 szeptemberében egy kollégája el nem árulta neki, hogy a brit cég már nem az ügyfelük, míg egy másik kollégájától megtudta, hogy a vállalat egyik tulajdonosa Putyin rokona. (Ezt az információt Putyin szóvivője tagadta a lapnak.)

Wilkinsonnak saját elmondása szerint 2013 karácsonyakor jutott ismét eszébe a rosszul kitöltött jelentés, amit másfél évvel korábban látott. Kíváncsi lett arra, vajon kijavították-e a hibát. Újra letöltötte a londoni cég éves jelentését, és ekkor látta, hogy a cég valóban átírta a tőkéje méretét, nulláról mintegy 20 ezer dollárra, miközben a papírok kitöltésének napján is egymillió dollár mozdult meg a számlájukon. A brit bankár ekkor értette meg, hogy ez nem lehet véletlen hiba, és hogy erről a banknál is tudnia kellett valakinek. 

Másnap a Danske koppenhágai központjához fordult levélben, és leírta, hogy milyen gyanús jelekre bukkant. Két nappal később a bank egyik vezetőjétől rövid üzenetet kapott, hogy köszönik, hogy felhívta erre a figyelmüket, és ki fogják vizsgálni az esetet. Az igazgatótanács legközelebb 2014 első hetében ült össze, ekkor már Borgen volt a bank vezérigazgatója. Feljegyzések szerint szóba került a karácsonyi feljelentés, de az igazgatósági tagok nem kaptak írásos összefoglalót a tartalmáról, és nem is keltett az ügy nagy feltűnést. Főleg azért nem, mert ugyanekkor derült ki az is, hogy a JPMorgan megszakítja az együttműködését az észt bankkal, épp a pénzmosási ügyletek gyanúja miatt. Borgen ekkor állt elő azzal a javaslattal, hogy egyszerűen adják el az észt bankot. 

A WSJ által megismert történet szerint két nappal az ülés után Wilkinson ismét a bankvezetőkhöz fordult levélben, és arról írt, hogy újabb három céget talált, amely hamis információkat adott meg a brit hatóságoknak. Wilkinson elmondása szerint tevékenységét nem nézték jó szemmel a munkahelyén sem, az észt fiók egyik igazgatója azzal ripakodott rá, hogy ők nem rendőrök.

Ezzel párhuzamosan az észt hatóságoknak elegük lett a dán felügyelet semmittevéséből, és 2014 februárjában megszállták az észt bankfiókot, több ezer oldalnyi dokumentumot foglaltak le. A tapasztalataikról 340 oldalas jelentést küldtek a Danske Banknak, de az észt nyelvű dokumentumot három év alatt sikerült csak lefordítani (angolra és dánra). Ekkor már a Danske belső vizsgálata is elindult, Wilkinson szerint motivált és intelligens belső ellenőrök kérdezték ki őt, és ez a jelentés is arra jutott, hogy az észt fióknál egyszerűen nem tudták megállapítani, ki áll a betett összegek mögött.

Wilkinson elmondása szerint az egyik belső ellenőr vallotta be neki, hogy felsőbb utasításra kellett szőnyeg alá söpörni korábbi jelentését. A végleges jelentés el sem készült, állítólag épp azért, mert így nem kellett benyújtani a dán bankfelügyeletnek.  2014 nyarán jártunk, és a brit férfi ekkor úgy érezte, elment a falig, mégsem jutott semmire. Megírta felmondását a Danske menedzsmentjének. Majd elküldött még egy emailt a bank vezető kockázatelemzőjének arról, hogy ha a bank nem fordul rendőrséghez a gyanús számlák miatt, akkor ő fog. Órákkal később jött a válasz, mely szerint az általa feltárt ügy nagy figyelmet kap Észtországban és Koppenhágában is. 

Júniusban egy igazgatósági ülésen Borgen arról beszélt, hogy két bank is érdeklődik a Danske balti portfóliója, így az észt bank iránt is, és azt kérte, hogy egy kicsit még altassák a vizsgálatokat, csak addig, amíg eladja a balti érdekeltségeit a bank. Attól tartott, hogy ha felgyorsítanák a kivonulásukat az észt piacról, akkor az leverné a bankok árát. A visszaemlékezések szerint senki nem mert ellenkezni a rendkívül sikeres bankvezérrel, aki nagyon nehéz gazdasági időszakban kormányozta magabiztosan a bankot. 

Végül nem lett vevő a balti portfólióra. Aztán, 2015-ben, miután már az utolsó két megmaradt amerikai partner, a Bank of America és a Deutsche Bank amerikai leánya is közölte, hogy pénzmosási aggályaik miatt többet nem hajlandó dolláralapú tranzakciókban együttműködni az észt bankkal, a Danske elkezdte megszüntetni a nem észt állampolgároknak fenntartott szolgáltatásokat. 

Alig egy évvel később pedig jött a már említett bukás, miután egy dán lap, a Berlingske 2017 elején elkezdte feltárni a közvélemény számára addig ismeretlen pénzmosási ügyet. Ekkor már hivatalos belső vizsgálat is indult a banknál, Borgen azonban biztos volt benne, hogy nem kell távoznia. 

A Danske ellenőrei, Wilkinson tanácsait követve elkezdték áttekinteni az észt bank 15 ezer ügyfelét. Egy év alatt az ügyfelek felével végeztek, és a többségük gyanúsnak bizonyult. Az idén szeptemberben publikált belső jelentés szerint a gyanús, tisztázatlan forrásokból származó összeg meghaladhatta a 200 milliárd eurót, és nem sikerült kibogozni, hogy ki állhatott e vagyonok mögött. A pénz persze már rég nincs meg, ezek az összegek csak keveset időztek a dán-észt számlán, utána felszívódtak a világ offshore-birodalmaiban. 

A belső vizsgálat ugyan nem állapította meg Borgen felelősségét, és csak alsóbb szinteken nevezett meg mulasztókat, a vezérigazgató idén ősszel végül mégis bejelentette lemondását.

Messze még a vége

Összeszámolni is nehéz lenne, hány országban összesen hányféle vizsgálat és eljárás zajlik jelenleg a 200 milliárd eurós pénzmosás miatt. És azt is látni, hogy a szálak még tovább vezethetnek: Wilkinson, miközben a dán parlament előtt arról is beszélt, hogy a dán bank megpróbálta lefizetni a hallgatásáért, megemlítette azt is, hogy az észt bankba érkező gyanús pénzek fele egy amerikai bank számláin keresztül folyt tovább. És bár Wilkinson akkor nem nevezte meg a bankot, a sajtóban hamar elterjedt, hogy a Deutsche Bank amerikai érdekeltségeiről van szó. A hírre a DB részvényei esni kezdtek. (A német multinacionális bank hazai irodáiban nemrég razziázott a rendőrség, igaz, állítólag nem ebben az ügyben, hanem a Panama-iratokkal összefüggésben.)

De a Wilkinson és az újságírók által feltárt ügy nemcsak a bankok, hanem a szabályzórendszer alapvető hibáit is megmutatta. Észtország pénzügyi felügyeleténél például mindössze két ember foglalkozott a pénzmosási ügyekkel, a kiszabható maximális bírság pedig 32 ezer euró volt, ami nyilván nem rémisztette el az eurómilliókat mozgató bűnözőket. Szintén problémát jelentett, hogy az ügynek a feltárása összehangolt együttműködést igényelt volna a dán és az észt felügyelettől, és ugyan az észt felügyelet évről évre egyre drámaibb hangvételű jelentéseket küldött a dán kollégáiknak, a dán hatóság nem tett semmit. 

A gyanú szerint ez összefügghetett azzal, hogy a Danske 2012-ben egy amerikai fiók megnyitását tervezte, és a dán felügyelet ekkor támogató nyilatkozatokat adott ki a Fed felé, dicsérve a dán nagybank pénzmosás elleni intézkedéseit. A helyzet állítólag annyira elmérgesedett a két ország hatóságai között, hogy az Európai Bankhatóság ülésén üvöltözésig fajuló vita tört ki, és az észtek azzal vádolták a dánokat, hogy miközben a NATO tagjai, semmit nem tesznek a törvénytelen orosz pénzek tisztára mosása ellen. 

Az európai felháborodást és aggályokat nyilván az is növeli, hogy erős a gyanú: az észt bankon átmosott pénz egy része mögött Putyin családja és környezete lehetett. Ezt bizonyítani persze egyelőre nem lehet, és kérdés az is, hogy valaha fény derülhet-e pénzek eredetére és sorsára. De a Reuters elemzése szerint a pénzmosó mechanizmus leleplezése még akkor is kellemetlen lehet Putyin számára, ha saját érdekeltségét nem is sikerül majd bizonyítani: a Danske észt bankjának példája ugyanis épp azt mutatta meg, hogy rengeteg orosz fordult a pénzmosás eszközéhez, a 15 ezer nem észt ügyfél nagy része ugyanis Oroszországból jött. 

Egyes becslések szerint 800 milliárd dollár lehet az orosz oligarchák offshore számlákon tárolt összvagyona, ami megegyezik az összes orosz háztartás vagyonával. Ha a Danske körüli botrány elég nagyra nő (és jelenleg minden esély megvan erre, Vera Jourová, az Európai Bizottság jogérvényesülésért felelős biztosa szerint például jelenleg nincs ennél nagyobb botrány Európában), akkor elképzelhetők olyan szigorú intézkedések, amelyek alaposan megnehezítik az ilyen trükköket.

Ehhez persze arra is szükség lehet, hogy a Danske elleni eljárások tényleg olyan mértékű büntetéssel érjenek véget, mint amitől számos részvényes tart, és ami miatt pár hónap alatt felére esett vissza a legnagyobb dán bank értéke.