Miután egy lemondott bíró, Keviczki István egy interjúban arról beszélt, hogy szerinte Polt Péter ügyészsége főként gazdasági bűncselekményekben politikai alapon szelektál, és dönti el, miből lesz büntetőeljárás, a Legfőbb Ügyészség közleményben reagált a vádakra (kiemlés tőlem):

„A mai napon az egyik internetes médiumban interjú jelent meg  Keviczki István volt bíróval.

Az interjúban a volt bíró – tényekkel alá nem támasztva – több negatív megjegyzést tett az ügyészi szervezetre és annak vezetőjére.

Keviczki Istvánnak volt bíróként illene tudnia, hogy komoly állítását komoly érvekkel kell alátámasztania.

Azt nyilatkozta, hogy az ügyészség politikai okokból válogat az ügyek között. Ezen képtelen állítás alátámasztására ugyanakkor nem hangzott el érv.

Ez a valótlan kijelentés súlyosan sérti az egész magyar ügyészi szervezetet.

Meglehetősen furcsa, hogy Keviczki István volt bíróként nem azokról az ügyekről nyilvánított véleményt, amelyekben ítélkezett és amelyeket így ismert, hanem olyan ügyekről, amelyekben nem vett részt, így konkrét tényekről, bizonyítékokról nincs tudomása.

Igaz ez az egyetlen példaként felhozott Elios ügyre is, amelynek kapcsán – az OLAF jelentésére hivatkozva – állítja, hogy büntető eljárást kellett volna folytatni. Ez ugyanakkor megtörtént. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda komoly nyomozást folytatott, amelynek eredményeként megszüntette a nyomozást.

Amennyiben igaz lenne Keviczki István állítása, akkor az Európai Unió legtöbb ügyészsége sokkal elfogultabb, mint a magyar ügyészség, hiszen az OLAF 2017. évi jelentése szerint, az általuk 2010-2017 között tett ajánlások nyomán történt vádemelések uniós átlaga: 42%, míg Magyarországon ez az arány 47%. (Mindez például Németországban 21%, Írországban és Finnországban pedig 0%!)

(Lásd mindehhez az OLAF 2017. évi jelentése igazságügyi ajánlásokról szóló részében, a 43. oldalon található 15. számú táblázatot.)

Ráadásul 2018 végére már 52,4% volt Magyarországon a vádemelések aránya.

A magyar ügyészség törvényesen és minden statisztikai mutató szerint – nemzetközi összehasonlításban is – hatékonyan működik.”

Vannak azzal ellentétes vélemények is, hogy a Tiborcz István-féle Elios Zrt. ügyében komolyan vehető nyomozás folyt volna. Hiszen előbb oknyomozó cikkek sora, majd az OLAF 2 éves nyomozása után született jelentés részletezte, hogyan játszottak össze szervezetten hatóságok, önkormányzatok és vállalatok Tiborcz István pénzügyi felhizlalása érdekében a közvilágítási piacon, és hangfelvétel is készült arról, hogy név szerint emlegetik Tiborczot már a pályázat kiírása előtt, pontosan látszottak a túlárazások, a jelentésben vastag betűvel szedték Orbán vejének nevét.

De az OLAF a működéséből adódóan csak annyit tudott tenni, hogy átadta a jelentést a magyar hatóságoknak, akik el is kezdtek nyomozni, majd arra jutottak, nem történt semmi törvénytelen. Ehhez az is kapóra jöhetett, hogy a rendőrség még a hódmezővásárhelyi lámpacsere iratait se kérte ki, pedig az volt az első beruházás, ami alapján a későbbi pályázatokat is kiírták.