Kisebb felhördülést (vagyis heves dühösemoji-reakciókat) váltott ki a rendszerrel szemben nem maradéktalanul elégedett olvasók körében, hogy a rendőrség kedden este közölte: bűncselekmény hiányában megszüntették a nyomozást a Tiborcz István volt cége, az Elios Zrt. ügyében.
Pedig ha van minden részletében dokumentált ügye a NER-nek, az éppen ez. Előbb oknyomozó cikkek sora, majd az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) kétéves nyomozása után született jelentés részletezte, hogyan játszottak össze szervezetten hatóságok, önkormányzatok és vállalatok Tiborcz István pénzügyi felhizlalása érdekében a közvilágítási piacon.
Hangfelvétel van arról, hogy név szerint emlegetik Tiborczot már a pályázat kiírása előtt, pontosan látszottak a túlárazások, a jelentésben vastag betűvel szedték Orbán vejének nevét. Az OLAF működéséből adódódan annyit tudott tenni, hogy átadta a jelentést a magyar hatóságoknak, akik el is kezdtek nyomozni, majd arra jutottak, nem történt semmi törvénytelen.
De miért is történt volna? Amit Tiborczék csinálták, az a rendszer szíve, lelke, lényege. Nem arról van szó, hogy Orbán Viktor körének obszcén léptékű, magánrepülőkkel és kastélyokkal szegélyezett vagyonosodása valami kellemetlen mellékszál, aminek láttán a hatóságok kénytelen-kelletlen félrenéznek a Nagy Cél érdekében. Ez maga a cél.
„A mostani rendszer politikájának fő célja ugyanis a hatalmon lévők személyes üzleti érdekeinek előmozdítása lett. Ez egy önmagát gerjesztő, körkörös folyamat. Az ország felvásárlásával a legfelső vezetés stabilizálja a politikai hatalmát, ezáltal még több jószághoz juthat, amivel még tovább erősíti a politikai hatalmát. Ez az új magyarországi rendszer egy magánvállalkozás, és nem valamiféle politikai közösség küldetéstudattól fűtött politikai lázálma” - írta nyáron Magyari Péter. És egy magánvállalkozás miért büntetné meg jól teljesítő menedzserét? A Barcelona sem bünteti meg a csatárát, amiért túl sok gólt lő.
Ezért lényeges, hogy ez nem egyszerűen szemhunyás a hatóságok részéről. Nem mintha lehetséges lenne félrenézni, amikor a látóhatár egészét beteríti a tőkefelhalmozás rose gold-árnyalata. Az állam, és annak hatóságai valójában az uradalom szolgálatába álltak. „A politikusok üzleti ügyei, és a törvények elfogadása is magánügy lett mostanra Magyarországon, és ezt hallgatólagosan a nagy többség jóvá is hagyta“ - állt a nyári cikkünkben, a Tiborcz-nyomozás lezárása csak látványos pecsét ezen.
Politikai szempontból persze érdekes lehet a részleteket vizsgálni. Például, hogy a nyomozás lezárása épp egy olyan EP-kampány hevében történik, aminek fontos témája lett Orbán Viktor körének gazdagodása.
„Ha nálunk valaki a rokonainak ítél meg közbeszerzéseket, másnap letartóztatják” - mondta korábban a román uniós biztos. „Nagyon unom, hogy évente 5 milliárd eurót arra költünk, hogy néhány ember az ön környékén gazdagabb legyen” - mondta a Sargentini-jelentés vitáján Frank Engel luxemburgi néppárti képviselő. A belga liberális Guy Verhofstadt pedig éppen tegnap indított kampánybuszt a néppárti kongresszus helyszínén „Orbán előbb eltette a pénzünket, most lerombolná Európát szöveggel”. (Ahogy egy nagy amerikai politikai vitában is téma volt Orbán „posztszovjet szintű fosztogatása”.) A miniszterelnök megelégelhette ezt, főleg a néppárti kongresszus idején: mostantól lehet majd lobogtatni a rendőrségi nyilatkozatot, azzal együtt, hogy kikérjük magunknak, hogy bárki minősítgesse a szuverén Magyarország szuverén rendőrségének szuverén nyomozását.
Ahhoz viszont, hogy ezt a gondolatmenetet egyáltalán figyelembe vegyük, megint csak el kell fogadni a rendszer alapjait. Ha ugyanis még a jogállami keretekben gondolkodnánk, akkor nem lenne elég nagybetű és kérdő-, illetve felkiáltójel annak érzékeltetésére, hogy mi van, ezek szerint a magyar hatóságok egy politikus személyes érdekeit szolgálják?
Azzal az érvvel persze lehet jönni, hogy Fidesz-közeli figurák is meg tudják ütni a bokájukat. Kuna Tibor médiagurut költségvetési csalással vádolják, Simonka György fideszes képviselő mentelmi jogát felfüggesztették, és 1,4 milliárdos csalással gyanúsítják. Még hogy elfogult a hatóság!
Pedig ez egyáltalán nem mond ellent a modellnek - és azt mindenki pontosan tudhatja, aki látott már életében egyetlen gengszterfilmet. Az ellenséges klánnál általában csak azt büntetik meg jobban, aki a klánhoz tartozik, de a Főnök engedélye nélkül, saját zsebre dolgozik. Olyankor demonstrálni kell, hogy mindenki értsen belőle. A rendszer elkövetkező, hosszúnak ígérkező éveiben simán jöhetnek még fideszes letartóztatások a belviszályok pillanatnyi állásai alapján, de ez nem érinti az alapműködés lényegét. Azt ugyanis kedden este pontosan megmutatta a rendőrség.
A címlapkép Kiss Bence munkája, Németh Dániel fotója alapján.
Hiába vett észre súlyos szabálytalanságokat az Európai Csalás Elleni Hivatal, a Nemzeti Nyomozó Iroda nem talált semmit.
Hiába derített ki bármit is az OLAF, ha a magyar hatóságok nem lépnek, nem lesz ebből semmi, még csak az ügy részleteit sem hozzák nyilvánosságra. Az Európai Ügyészséget épp ez ellen hozták létre, csakhogy abból meg direkt kimaradunk.
Mészáros-vagyon került az Orbán családhoz. Dehát ezt eddig is tudta mindenki, nem? Mégis egészen más, amikor nyíltan csinálják. Új korszakot jelez.
Kimúlt a többpártrendszer, a politika a hatalmat gyakorlók magánügyévé vált. Az állam szakított az emberi méltóság egyetemességét valló értékrenddel. Erre a nyárra vált szilárddá az új magyar berendezkedés.
A néppárt nyugati tagjai attól tartanak, hogy rájuk sütik otthon, hogy bűntársak a keleti önkényurak finanszírozásában. A nyugati nagy pártok nem a migránsoktól, hanem a lengyel és a magyar kormánytól féltik a civilizációt.
Corina Cretutól sajtótájékoztatón kérdezték meg, mi a teendő, ha egy illiberális politikát folytató állam miniszterelnökének a veje nyeri a közbeszerzéseket. Rejtély, kire gondolhattak.
A Sargentini-jelentésről szóló vitában a legtöbb néppárti hozzászóló Orbán Viktor ellen foglalt állást. Az EU-ellenes nacionalisták álltak ki inkább mellette.
Óriásplakáton üzen a magyar miniszterelnöknek a liberális párt frakcióvezetője.
Steve Bannon pedig Soros György hatékonyságát tekinti példának. A populizmus főideológusa vitatkozott George W. Bush volt beszédírójával a nyugati politika jövőjéről, a magyar helyzet többször is felmerült.
Nem sokkal azután, hogy elkészült a vádirat az adócsalási ügyben, Kunáékkal szerződést bontott az állami milliárdokat szétosztó Nemzeti Kommunikációs Hivatal.
Négy évvel az első nyomozás megindulása után jutott el az ügy az Országgyűlésig.