Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, az OLAF kétéves nyomozás után súlyos szabálytalanságokat tárt fel olyan közbeszerzésekben, amiket 2011 és 2015 között nyert meg a közvilágítási tenderek favoritja, az akkor Tiborcz István tulajdonában álló Elios Innovatív Zrt.

Az Elios magyarországi települések világításának korszerűsítésére nyert el sok megbízást, és a pályázatok többségét eleve úgy írták ki, hogy az Elioson kívül senki vagy maximum egy-két cég indulhatott eséllyel, de már a kiírás előtt is egyeztettek a munkákról. Az Elios aztán nagyon magas áron számlázott le lámpákat. Az OLAF-nak is feltűnt, hogy Hamar Endre, az Elios egykori tulajdonosának a cége, a Sistrade úgy vett részt egyes pályázatok előkészítésében az önkormányzatok részéről, hogy Hamar közben az Eliosban is tulajdonos volt. Tiborcz István, a miniszterelnök lányának férje időközben kiszállt a cégből, de az OLAF még azt az időszakot vizsgálta, amikor ő volt a tulajdonos.

Tiborcz erről ősszel az Origónak úgy nyilatkozott: „Az Elliosban való részvételem és az abból való kiszállásom kapcsán megértettem, hogy Magyarországon a miniszterelnök családtagjaként nem foglalkozhatom bármivel. Olyan területet választottam, amely nincs semmilyen kapcsolatban állami és önkormányzati tenderekkel. Az ingatlanfejlesztés piacára léptem, ami nagyon régóta szintén foglalkoztatott.”

A Legfőbb Ügyészség megerősítette, hogy kapott értesítést, és közölte: amikor az OLAF igazságügyi ajánlással fordul hozzájuk, a protokoll szerint elrendelik a nyomozást, és ha már folyamatban van a nyomozás, az OLAF ajánlását az iratokhoz csatolják. A kormányszóvivő a hírre úgy reagált: az OLAF vizsgálata a Bajnai-kormány idején elindított, és később is folytatott közvilágítási program pályázati felhívásait érinti, ezeket pedig a magyar hatóságok az OLAF felvetéseit is figyelembe véve 2015-16-ban már vizsgálták, és az OLAF újabb vizsgálatát is támogatják. (Tiborcz István közbeszerzéseinek ügyében már Magyarországon is volt feljelentés.)

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Gyakorlatilag semmit. Az OLAF 2012 óta 36 igazságügyi ajánlást és 4 jelzést küldött a Legfőbb Ügyészségnek. Ezekből az ügyészség összesen 8 ügyben emelt vádat, amiből csak egy alkalommal született jogerős elmarasztaló ítélet, a másik 7 bírósági ügy még nem jutott el az ítélethirdetésig. Az ügyészség 8 ügyben megszüntette a vizsgálatot, a többiben pedig jelenleg is nyomoznak.

Az ügyészség a múlt héten azt is közölte, hogy a vádak és megszüntetések aránya megegyezik az EU-s átlaggal. Csakhogy az OLAF 2016-os összefoglalójából látszik, hogy 2009 eleje és 2016 vége között arányaiban ugyan tényleg fel tudtuk mutatni az átlagot eredményességben, viszont a magyar hatóságok nem 3 ügyből 1 eredményes nyomozást felmutatva hozták a 33 százalékot, hanem 22-ből vizsgáltak 9-et, és abból 3-at derítettek fel eredményesen.

AZ OLAF ki is emelte a magyar helyzetről, hogy amíg az OLAF az egész EU-ban ötször annyi csalással elköltött pénzt szerzett vissza a tagállamok hatóságaival közös akcióban, mint egyedül, addig éppen Magyarországon négyszer annyi pénzt szedett vissza egyedül, mint amennyire a magyar ügyészséggel közösen képes volt.

Ahogy arra korábban Jávor Benedek, a Párbeszéd EP-képviselője is felhívta a figyelmet, az is látszik, hogy a magyar hatóságok a kiemelkedő korrupciós kockázat ellenére nagyon visszafogottak: az OLAF-hoz érkező 22 bejelentésből 2 darab érkezett hivatalos forrásból, ez az arány az európai átlag ötöde. Vagyis jóval több feljelentés megy az EU-nak itthonról, jóval több mint a legtöbb tagállamból, amiről a kormányzat azt szokta mondani, hogy az ellenzék „politikai eszköztárába beletartozik az is, hogy saját hazáját jelenti fel Brüsszelben”, az ellenzék szerint pedig az a tanulság, hogy a magyar ügyészséghez nincs értelme fordulni.

Abból, hogy az OLAF csak feltárja az ügyeket, de a vizsgálatok eredményeit átadja az érintett ország ügyészségének, Magyarországon olyan helyzetek születtek, hogy a kormány politikai alapon válogathat a jelentések között. A 4-es metró ügyében, amiben baloldali politikusok voltak érintettek, nyilvánosságra hozták, és eljárásokat indítottak, de a Tiborcz István-féle Elios-aktákat nem ismerheti meg a közvélemény.  Erről Giovanni Kessler, az OLAF, az EU csalás elleni hivatalának vezetője a 444-nek májusban azt mondta: ők sosem hozzák nyilvánosságra a vizsgálataik eredményeit, egy nyomozó nem is járhat el így, hiszen csak segítene vele a gyanúsítottaknak. Az OLAF ehelyett „csendben” átadja a dokumentumokat a helyi hatóságoknak, a további nyomozás, vádemelés vagy nyilvánossá tétel már az ő felelősségük.

Tavaly itt említettünk néhány olyan ügyet, amit az OLAF nélkül nem tártak volna fel. Volt köztük egy 120 millió forintos csalás, amiben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 84 alkalmazottját vádolták meg, illetve egy olyan ügyet, amiben egy férfi kutyáknak kialakított hidroterápiás futópad továbbfejlesztésére igényelt 112 millió forintos támogatást.

Ha az OLAF ennyire tehetetlen, akkor hogyan tudják számon kérni az ellopott EU-s pénzeket?

Az OLAF tehát nem járhat el korrupciós ügyekben, csak a nemzeti ügyészségek, és nem szankcionálhat egy tagállamot sem, ha annak az ügyészsége nem talál kivetnivalót a támogatásban. Az EU építésekor nem számoltak azzal, hogy egy, már csatlakozott tagországban rendszerszintűvé válik a korrupció. (Ahogy az unió technikailag szinte alkalmatlan arra is, hogy egy tagállamot megállítson, ha az leépít olyan demokratikus intézményeket, amelyek egyébként az uniós tagság alapját képeznék.)

Az egyes tagállamokban felbukkanó korrupciós ügyekben megoldást jelenthet az Európai Ügyészség, de az európai ügyészt Magyarország nem hajlandó elismerni. (A 2004 óta csatlakozott országok közül csak Lengyelország és Málta járt el hasonlóan.) Az Európai Bizottság cseh igazságügyi biztosa és a francia kormány is felvetette, hogy aki nem csatlakozott, az kapja keményebb feltételekkel a 2020 után érkező kohéziós pénzeket.

Az OLAF eredményeit felhasználva az Európai Bizottság kifizetésekkel foglalkozó főigazgatósága indíthat saját vizsgálatot, aminek a végén elrendelhet mindenféle büntetéseket. A legjellemzőbb a korrekció, ami azt jelenti, hogy a problémás pályázattól elveszik a pénz bizonyos százalékát (1 és 100 között ez bármi lehet), viszont – ha van még rá idő az adott pénzügyi ciklusban – a keretet újra meg lehet pályáztatni. Ha pedig a tagállam vitatja a korrekciót vagy annak mértékét, akkor a teljes operatív programot felfüggesztheti megegyezésig.

De ennél keményebb eszköz, ha a vizsgálatban az OLAF nyomán arra jut az Európai Bizottság, hogy az adott tagállamban rosszul működik a pénzosztó rendszer: ilyen esetben szintén leállíthatják a kifizetéseket azokon a területeken, ahol a probléma jelentkezett, vagy ha a gond rendszerszintű, akkor akár az egészet is. Az EU korábban a rossz ellenőrzési rendszer, a pályázatok elbírálása körüli problémák miatt (vagyis hogy haverokhoz kerül a pénz, nem pedig oda, ahova szánják) már többször leállította a kifizetéseket.

Más országban egy OLAF-vizsgálatot komolyan vettek

Érdekes párhuzam, hogy amíg Magyarországon a közszolgálati távirati iroda is sorra tiltja le a miniszterelnök vejének korrupciós ügyeit firtató ellenzéki közleményeket, addig Csehországban még az akkori pénzügyminiszter, az azóta miniszterelnökké választott, Andrej Babis ellen is az OLAF vizsgálatai nyomán indítottak eljárást. A cseh kohéziós pénzek elosztásáért felelős Babis egyik saját cége ugyanis úgy nyert egy csomó pénzt, hogy azt papíron leválasztotta magáról, de kiderült, hogy mégis neki dolgozik.

Szerdán derül ki, hogy az új cseh parlament is kiadja-e a mentelmi jogát. (Az előző parlament kiadta, de akkor Babis még nem miniszterelnök volt.) Csehországban tehát egy OLAF-vizsgálatból nemhogy egy, a miniszterelnökhöz köthető vállalkozó, hanem egy pénzügyminiszter ellen is nyomozás indult, jelezve, hogy az egyébként szintén tökéletlen cseh politikai rendszer is jóval jogállamibb, mint a magyar.