Arcod, amikor Orbán megvalósítja, amit terveztél, és rájössz, hogy mégsem volt olyan jó ötlet

Több 444 videó?
Szeretném

Az elmúlt hetekben kétszer is hosszan beszélgetett egymással a nyilvánosság előtt Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke, és Gulyás Márton politikai aktivista. A 2018-as kampány ellenzéki oldalának mindketten meghatározó figurái voltak (Vona miniszterelnök-jelöltként, Gulyás a Közös Ország Mozgalom élén, ami az ellenzéki együttműködés mellett kampányolt), április 8. után mindketten visszavonultak egy időre, de nemcsak ez a közös bennük: mostanra mindketten főleg a Youtube-on  közéletitevékenykednek.

Gulyás Partizán címmel vezet rendszeresen videóműsort, Vona pedig tavaly nyáron jelentette be, hogy vlogger lesz. A magyar Youtube-on a közélet hosszú ideig alig kapott szerepet, az utóbbi időben viszont, ahogy egyre kevesebb tévéműsorban van szó érdemi politikai kérdésekről, mintha kezdene kinőni itt egy másik nyilvánosság

Gulyás és Vona politikai elképzelései sok mindenben élesen eltérnek egymástól, ezeket a konfliktusokat nem is rejtették el a két adásban. (Először Gulyás készített interjút Vonával a műsorában, aztán Gulyás járt Vonánál, ami inkább volt beszélgetés sok visszakérdezéssel, mint interjú.) Nem értettek egyet a 2018-as ellenzéki vereség okaiban, illetve migrációs, és oktatási kérdésekben sem. A két figura pedig nemcsak máshonnan indult, de különböző irányba is mozognak: a választás óta Gulyás sokkal egyértelműbben áll bele a radikálisan baloldali vonalba, Vona viszont éppen középfelé igyekszik radikális jobboldalról. 

A két műsor fontosabb pillanatait foglaljuk össze témák szerint.

A 2018-as választás

Bár utólag ez naivitásnak tűnik, de Vona végig, egészen április 8. estéig tényleg hitt abban, hogy lehetséges a kormányváltás. Az első adásban Gulyás kérdésére, hogy volt-e felelőssége abban, hogy nem jöttek össze a választókerületi koordinációk, Vona azt mondja, szerinte nem egyértelmű, hogy az a megoldás nagyobb sikert hozott volna, mert a pártlistán elveszítették volna azok szavazatát, akik nem kértek az együttműködésből. Azzal pedig Vona szerint nem lett volna jó ötlet kampányolni, hogy „legalább a kétharmadot akadályozzák meg”, mert azzal talán még kevésbé lehetett volna mozgósítani a szavazókat, és négyötöddel is nyerhetett volna a Fidesz. A második beszélgetésen hozzáteszi, hogy szerinte valójában már 2010 előtt eldőlt a helyzet, sőt, még korábban, már 2006-ban, amikor a Fidesz tarolt az önkormányzati választáson, és ezzel megalapozta későbbi pozícióját.

Vona szerint két dologról is kiderült a választáson, hogy bullshit volt: az egyik a magas részvétel fetisizálása (a választás előtt alaptétel volt, hogy a magas részvétel az ellenzéknek kedvez, mert a rejtőzködő szavazók a rendszer ellen fognak szavazni, mégsem így történt), a másik a kétharmad túldimenzionálása, mert a 2018 előtti három évben a Fidesz kétharmad nélkül is a legbrutálisabb éveit tolta végig, és alapvetően most sem lenne más a helyzet, ha 3-4 képviselő képviselő hiányozna nekik ehhez. (Gulyás szerint ezzel szemben minden esetben, amikor van esély korlátozni a túlhatalmat, akkor ezt meg is kell tenni.) 

Gulyás megkérdezte Vonától, hogy volt-e olyan ember a Jobbik kampánycsapatában, aki a napi ügyektől hátrébb lépve a nagyobb ívű stratégiával foglalkozott volna, mire a volt pártelnök elmondja, hogy erre dedikált ember nem volt. Gulyás szerint egyértelműen érződött is a Jobbikon a stratégiai gondolkodás hiánya.

Vona szerint viszont nem egészen ez volt a helyzet: nem az volt a baj, hogy senki nem számolta ki a választókerületi matekot, hanem az, hogy az együttműködés gondolatát a saját táborukban sem fogadták jól, és nem voltak olyan értelmiségiek, akik elmagyarázták volna a nagyközönségnek, miért fontos az együttműködés.

A néppártosodás

A Jobbik „néppártosodásának” hitelessége mindig is erősen kétséges volt a balra húzó szavazók szemében. Gulyás korábbi Jobbik-programpontok alapján azt vetette fel, egyáltalán mi bajuk volt a Fidesszel, hiszen:

  • a Jobbik Putyin-barát volt, és támogatta Paks 2 bővítését, a Fidesz meg pláne;
  • a Jobbik orosz minta alapján ügynöknek minősítette volna a jogvédő szervezeteket, a Fidesz meg is csinálta;
  • a Jobbik támogatta az iskolai szegregációt, a tankötelezettséget leszállították volna 17 éves korra, a Fidesz végül 16 évre szállította le;
  • büntethetőségi korhatárnak a Jobbik a 12 éves kort javasolta, a Fidesz pedig be is vezette.

Vagyis, miért nem inkább koalícióra törekedett a Jobbik egy olyan párttal, amellyel szinte minden fontos kérdésben egyetértett?

A politikai-technikai magyarázat Vona szerint az, hogy tudták, a Fidesz minden szövetségesét eltünteti-bekebelezi, és nem akartak erre a sorsra jutni. A tartalmi magyarázat pedig, hogy amikor elkezdődtek az „antidemokratikus folyamatok”, akkor Vona azt látta, hogy

Orbán megvalósítja a művet, amit elképzelt, és nem tetszett neki.

A 2010-es Vonának tetszett volna a 2018-as Orbán politikája, de azt mondja, fenntartja magának a változás jogát. Máskor ezt úgy fogalmazza meg, hogy fullasztónak érezte azt a gyűlöletpolitikát, amiben a Jobbik korábban maga is részt vett.

Gulyás felveti azt is, hogy utólag erősen kikezdi a néppártosodás hitelét, hogy a Jobbik meghatározó politikusai közül a választás után többen azonnal váltottak, és a NER zsebradikális pártjában, a Mi Hazánkban folytatták a karrierjüket. Ha nyert volna a Jobbik, most Volner János lenne a belügyminiszter, Dúró Dóra felelne az oktatásért, és talán Toroczkai László a titkosszolgálatokért, mondja Gulyás, mire Vona olyan választ ad, ami még választási vereségek után is szokatlan egy politikustól:

„Most az a cél, hogy azt mondjam, hogy hála istennek nem így történt?”

Arra pedig, hogy Toroczkai Lászlót a néppártosodás közepén is bevette az elnökségbe, Vona azt mondja: „Ezt benéztem.”

A régi, kemény Jobbik

Gulyás a cigányok elleni gyilkosságsorozat tizedik évfordulóján megkérdezi azt is, hogy érez-e felelősséget Vona azért, hogy a Gárda-vonulások és a „cigánybűnözés” folyamatos emlegetése olyan hangulatot teremtettek Magyarországon, amit a tettesek biztatásnak vehettek.

A volt pártelnök azt mondja, részben érez, mert kemény és harsány volt ebben a témában a Jobbik, másrészt viszont nem, mert az igazi bűnt szerinte nem ők követték el, hanem azok a politikai erők, akik a rendszerváltás óta hatalmon voltak, és szőnyeg alá söpörték a társadalmi problémákat – szerinte eddig minden kormány csak szavazógépnek használta a romákat, a cél a megnyomorított, olcsó szavazóbázis kialakítása volt, miközben „cigány polgárosodásra” lenne szükség.

Azt viszont fenntartja, hogy a Magyar Gárda inkább volt tünet, mint a probléma maga. A gyilkosságsorozatban pedig szerinte külföldi titkosszolgálati szál is lehetett, valakik polgárháborús helyzetet akarhattak szítani, amire Vona szerint szerencsére nem voltak fogékonyak az emberek.

Migráció és gyűlöletkampány

Vona szerint a Fidesz migránskampányának nem a rasszizmus a lényege, bármilyen csoporttal szemben meg lehetne ezt csinálni, és ha a big data elemzések egy másik csoportot hoznak majd ki, akkor mást fog támadni a Fidesz. A Fidesz szerinte a rasszizmusnál is mélyebbre, a „csimpánzháborúk szintjére” ment le, az emberekben meglévő alapvető törzsi idegenkedésére játszottak rá.

Azzal együtt viszont, hogy a kampányt elítéli, szerinte a rászorulókon alapvetően a velük egy kultúrkörbe tartozóknak kell segíteniük, tehát muszlimok esetében a muszlim országoknak, és ő sem várná el például Szaúd-Arábiából, hogy tömegesen fogadjon be európai menekülteket, ha olyan lenne a helyzet. Szerinte a 2015-ben Magyarországra érkezett szír, iraki és afgán tömegek nem voltak alkalmasak arra, hogy a magyar társadalommal tartósan együtt éljenek.

Gulyás szerint ezzel szemben látványos volt, hogy a magyar társadalom első reakciója 2015-ben nem a gyűlölködés és elutasítás volt, hanem az, hogy rengetegen próbáltak segíteni a menekülteknek Budapesten és a határon is. Ebből csinált a kormány több tízmilliárdos kampányokkal masszívan idegengyűlölő hangulatot. Gulyás szerint a migráció alapvetően nem veszély, hanem elkerülhetetlen folyamat és világméretű tendencia. Nem kérdés, hogy meg fog történni, hogy milliók indulnak meg a Nyugat felé, de szerinte erre nem ellenségképzéssel kell felkészülni, mert valójában egészen különféle hátterű emberek is együtt tudnak élni - minderről pedig pontosan tudja, hogy borzasztóan népszerűtlen elképzelés Magyarországon. Egyértelműen kimondja a nagy közéleti tabut is: 

hogy lebontaná a kerítést.

Nacionalizmus és nemzetietlenség

Gulyás elmondja azt is, baloldaliként neki nincs baja a „demokratikus nacionalizmussal”, ha abban nem a gyűlölet és az ellenségeskedés a lényeg, hanem az, hogy egy nyelvi és kulturális közösség küzd például az etnikai- és jogegyenlőségért. Vona azt mondja, a kilencvenes években ilyet nem hallott baloldali politikusoktól. Akkor szerinte a baloldal egyértelműen „nemzetietlen” volt, mert „túl sok Fukuyamát olvastak”, és azt gondolták, hogy vége a történelemnek, nem kell foglalkozni az olyan elavult kérdésekkel, mint a nemzeti identitás. És ez bosszulja meg most magát, mert a nemzeti identitás a fedő alatt növekedett, aztán a fedő lekerült.