Évtizedek óta tudományos konszenzus, hogy a klímaváltozás valós, és nagyobb részben mindenképp az emberi tevékenység eredménye. Nincs különösebb vita arról sem, hogy ha nem változtatunk az életmódunkon és a gazdaság működésén nagyon hamar és drasztikusan, akkor a nem is olyan távoli jövőben kataklizma vet véget a ma ismert emberi civilizációnak. 

A Föld erőforrásait túlhasználjuk, a jelenlegi fogyasztási szintünk fenntartásához is 1,7 bolygóra lenne szükségünk, és ez az arány egyre kedvezőtlenebb, a 70-es évek elején még bőven 1 alatt voltunk.

Világszerte egyre többen várják a politikusoktól, hogy érdemben foglalkozzanak ezzel a problémával, és - akár drasztikus és súlyos lemondással járó intézkedésekkel is, de - induljon valamilyen globális akció a Föld és az emberiség megmentése érdekében. A világ vezetői azonban tartózkodnak az érdemi lépésektől, elvégre a mai keretek között elég nehéz lenne egy határozott környezetvédelmi programmal politizálni, a fejlett országokban ugyanis ennek mindenképp fogyasztáscsökkenéshez kellene vezetnie, és a gazdasági növekedés ellen hatnia. Ezt pedig a szavazók és többsége és a cégek sem támogatnák.

Van azonban egy hatalomban lévő politikai vezető, aki többször tanújelét adta, hogy érti a problémát, és tisztában van annak súlyosságával, és igyekszik is megoldást találni, rávenni minél több embert az életmódváltásra. 

Igaz, ez a vezető nem egy klasszikus állam élén áll, nem elnök, nem miniszterelnök, hanem a pápa.

I. Ferenc 2015-ös Laudato si’ kezdetű enciklikája több klímakutató számára is alapműnek számít, és a szöveg a Katolikus Egyház minden korábbi megnyilvánulásánál erőteljesebben tisztázta, hol is áll a Vatikán a klímaváltozásról szóló vitában. 

Hivatalosan ez Ferenc pápa második enciklikája, de az elsőt, a 2013-as Lumen fidei kezdetűt még XVI. Benedek kezdte írni, Ferenc csak befejezte. Ezért a Laudato si Ferenc pápa első saját pápai körlevele. A Laudato si’ magyarul azt jelenti: Áldott légy, és Assisi Szent Ferenc Naphimnuszára utal. A pápa Assisi Szent Ferenc tiszteletére vette fel a Ferenc nevet, beiktatásakor azt mondta, azért, mert olyan egyházat szeretne, ami kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében, és Szent Ferenc szerint ezt az egyházat jelképezi. Szent Ferenc ma a természet védőszentje is, az ő emléknapján, október 4-én van az állatok világnapja is. A pápa szerint Szent Ferenc élete azt a teremtett világgal szembeni alázatot és általános törődést jelképezi, amire most a legnagyobb szüksége van a világnak.

A Laudato si’ alapvetése szerint az ember azzal, hogy megpróbálta elfoglalni Isten helyét, és a technológiát, a mindenség fölötti hatalom folyamatos kiterjesztésének eszközét önmagában való céllá emelte, elszakadt Istentől és az egész teremtéstől (Ferenc pápa a környezet helyett gyakran a teremtés szót használja, ezzel arra akar emlékeztetni, hogy a környezet nemcsak kiaknázandó erőforrások összessége, hanem az ember Istentől kapott ajándéka is, amit fontos gondozni és megőrizni). A pápa azt írja, hogy a teremtéssel megélt harmónia felbomlása az embereket is elszakította egymástól, éppen ezért korunk problémáira csak holisztikus válasz adható, a klímaváltozással és a környezet pusztulásával szemben csak akkor tudjuk hatékonyan felvenni a harcot, ha a szegénységgel és a többi szociális problémával is szembeszállunk. 

„Az emberi létezés három, egymással szorosan összefügg alapvető kapcsolaton, az Istennel, a felebaráttal és a földdel való kapcsolaton alapszik. A Szentírás szerint a három életfontosságú kapcsolat megszakadt, de nemcsak külsőleg, hanem bennünk is. Ez az elszakadás a bűn. A Teremtővel, az emberekkel és az egész teremtéssel való összhangot leromboltuk azáltal, hogy megpróbáltuk elfoglalni Isten helyét, és megtagadtuk, hogy korlátozott lényeknek ismerjük el magunkat. Ez eltorzította az embernek azt a megbízatását is, hogy uralkodjon a földön (vö. Ter 1,28), hogy művelje és őrizze azt (vö. Ter 2,15). Ennek eredményeként az ember és a természet közötti eredetileg harmonikus viszony ellenségessé vált (vö. Ter 3,17–19).”

Ezek alapján a teremtés rombolása az igazi bűn, ezzel ugyanis az ember az Istentől kapott feladatát tagadja meg, azt, hogy őrizze a teremtett világot. A pápa szerint azonban a környezetkárosítás és az emberek közti hatalmas egyenlőtlenségek fenntartása nem különálló, egymástól elszigetelt bűnök, hanem egyetlen bűn különböző következményei. A fejlett országok fogyasztási szintje, energia- és vízhasználata, a légszennyezés és a szeméttermelés egyszerre vezet a környezet károsításához, és ahhoz, hogy a világ szerencsétlenebb részein élők és a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok életkörülményei drasztikusan romolhatnak a közeli jövőben. 

A pápa szerint minden embernek el kell gondolkodnia azon, mit jelent pontosan a Ne ölj! isteni parancsa ma, amikor nagyon jól tudjuk, hogy az általunk elfogyasztott állatok takarmánya olyan helyekről jön, ahol erdőket kellett kivágni a takarmány termelése érdekében, és ezekről a területekről gyakran kistermelőket, őslakosokat üldöznek el, amikor tudjuk, hogy az autónkból kipöfögő gázok rövidíthetik a saját és embertársaink életét is, tudjuk, hogy ha mi annyi energiát használunk el, amennyit, akkor másoknak kevesebb jut, ha mi annyit fogyasztunk, amennyit, mások kevesebbet tudnak.

A Laudato si’ tehát túlmutat a legtöbb, környezettudatos életmódra buzdító szlogenen, és többet mond az szegénység és az egyenlőtlenség felszámolására, az elesettek megsegítésére szólító szövegeknél is. A pápa célja ezzel az enciklikával az volt, hogy a 21. századi keresztény életmód részévé tegye az általános törődést és a természeti-gazdasági-politikai összefüggések folyamatos kutatását, de elsősorban azt, hogy legyünk tisztában azzal, mivel jár az életmódunk. Ahogy a Laudato si' is többször írja: minden mindennel összefügg.

A pápai enciklika a technológia logikáját teszi felelőssé a helyzet romlásáért, azt írja, a technológia lényege, hogy nagyobb hatalmat adjon a használójának és tulajdonosának, akit segít a környezet és más emberek fölötti uralkodásban. Ezzel egy határig persze semmi gond nincsen, mára azonban a technológiai fejlődés olyan brutális mértékű hatalmat akkumulált, amit élő ember nemhogy megfelelően használni, de még felfogni sem tud. Ez a hatalom pedig így nem sok jóval kecsegtet, hiszen kontrollálhatatlanságával együtt is magában hordozza a lehetőségét annak, hogy akaratlanul, sőt öntudatlanul visszafordíthatatlan károkat okozunk vele a teremtésben.

A pápa gondolatai ezen ponton egyébként sok kortárs filozófushoz és művészhez is kapcsolódnak, Adam Curtis brit dokumentumfilmes például ebben, az Economistnak adott, elég érdekes interjújában szintén beszél az irányíthatatlan méretűvé akkumulált hatalomról, ő ebből eredezteti az algoritmusok uralmát, és az emberi jövő öntudatlan feláldozását a kiegyensúlyozott fogyasztás és gazdasági növekedés érdekében.

Ferenc pápának nem titkoltan célja volt az is, hogy a klímaváltozás és a környezetszennyezés elleni harc hangsúlyozásával a jelenben is potens politikai szereplőként láttassa a Katolikus Egyházat, és szimpatikusabbá tegye a keresztény vallást a környezettudatos fiatalok között. Azonban ha a világon élő 1,2-1,3 milliárd római katolikusnak csak egy része is komolyan veszi a pápa tanításait, azzal már jelentős változást ér el az enciklika.

A Laudato si’ amellett, hogy természetesen mindent a Bibliából és a hitből eredeztet, tele van üdvözlendően tiszta és pontos tudományos hivatkozásokkal mind a klímatudomány, mind a biológia, mind a társadalomtudományok területén. A pápa különösen nagy hangsúlyt fektetett a tudományos pontosságra, számos szakértő közreműködött az enciklika elkészítésében, köztük Hans Joachim Schellnhuber légkörfizikus, a Potsdami Klímakutató Intézet alapítója és vezetője is. Egy olyan világban, ahol az amerikai elnök a klímaváltozás létét is tagadja, Brazíliát pedig egy olyan ember vezeti, akinek az egyik legfontosabb gazdasági terve az amazóniai esőerdők megnyomorítása, üdítő látni, hogy vannak olyan politikusok is, akik tényleg a tisztában vannak az emberiségre leselkedő igazi veszélyekkel.

A pápa lehetőségei persze sokkal korlátozottabbak egy ország választott vezetőjénél, és veszítenivalója is kisebb, hiszen Ferenc nem tud károsanyag-kibocsátási adót kivetni semmire, és nem is kell tartania attól, hogy ilyen lépésekkel feldühíti a kényelmes élethez szokott választóit, akik majd a következő választáson nem őt fogják támogatni. 

Az viszont tagadhatatlan, hogy még a 21. században is súlya és hatása van annak, amit a pápa mond, még ha nem is annyi, amennyi évszázadokkal ezelőtt volt. Ezzel egybecseng, hogy több szakértő szerint a Laudato si’ enciklikának volt hatása a körlevél kiadása után nem sokkal megrendezett párizsi klímakonferenciára is, ahol 2015-ben a jelenlévők elfogadtak egy nagy jelentőségű záróokmányt, amiben a legtöbb ország vállalta, hogy határidőre csökkenti a károsanyag-kibocsátást, ezzel igyekezve jóval 2 fok alatt tartani a bolygó átlaghőmérsékletének növekedését. Az enciklikában a pápa közös gondolkodásra hívja a Föld minden lakóját, és felszólítja a döntéshozókat arra, hogy foglalkozzanak közös otthonunk védelmével. Az, hogy a párizsi klímaegyezményből néhány állam, köztük az egyik legnagyobb szennyező, az Egyesült Államok is igyekszik kifarolni, már nem a pápa sara.