Félúton jártam a hídon, mikor rájöttem, mekkora hülye voltam

Június 3-án, hétfő este fél nyolc körül történt, hogy elindultál a margitszigeti futókörről, miután végeztél a nyújtással is. Világos barack színű ujjatlan póló volt rajtad, hosszú, összefogott barna hajad volt és fehér fülhallgató a füledben, rajtam sötét kapucnis felső és éppen a biciklim zárját oldottam ki. Kétszer rám néztél, másodszor hosszabban és már mosolyogtál is. Én meg zavaromban annyit szerencsétlenkedtem a bringámmal, hogy már vagy 20 méterre jártál, mikor elindulhattam én is a Margit híd felé. Közben még egyszer-kétszer hátranéztél, én pedig alig tudtam felcipelni a biciklit a lépcsőn, annyira remegett a lábam a gondolattól, hogy most mit is csináljak - a futás utáni fáradtság szinte semmi sem volt ahhoz képest.

Aztán csak mentem utánad, és nem tudom, miért tartottam mindig azt a 20 métert. Végig csak néztem, hol jársz, figyeltem, mikor nézel hátra, de vagy a tömegben lavírozás a biciklivel, vagy a futás miatti vízhólyag keltette fájdalom a talpamban, vagy csak szimplán az a megmagyarázhatatlan és helytelen félénkség, amit ott helyben ki kellett volna vernem a hülye fejemből... Valami nem hagyta, hogy utolérjelek.

Aztán te elkanyarodtál a 4-6 villamos megállója felé, én pedig a Buda irányába tartó bringaúton elindultam haza. Egyszer még visszanéztem rád, és úgy láttam (vagy csak úgy akartam látni), hogy te is rám.

Félúton jártam a hídon, mikor rájöttem, mekkora hülye voltam, hogy nem siettem jobban, és rettentően szégyelltem azt a pár pillanatnyi töketlenségemet.

Ha ezzel itt nem is talállak meg, remélem, a szigeten még találkozunk.

Név, cím a szerkesztőségben. Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.