Szegényektől kunyerálnak, közben elképesztő luxusban élnek

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

  • Az Egyesült Államokban népszerűek a tévéprédikátorok, akik keresztény csatornákon buzdítják a híveket adományozásra. Cserébe isteni gondviselést ígérnek.
  • Ezek a prédikátorok szokszor Ferrarikkal és saját magánrepülőkkel járnak, luxusházakban élnek.
  • A kaliforniai Larry elmesélte a BBC-nek, hogyan adta szinte minden pénzét ilyen prédikátoroknak, miközben tönkrement az élete.
  • Egy texasi keresztény alapítvány felvette a harcot az anyagi jólétet hirdető gyülekezetekkel szemben, hogy aztán kiderüljön: az amerikai törvények értelmében ezek az emberek szinte érinthetetlenek.

Todd Coontz prédikátornak bejáratott és jól működő rutinja van: megjelenik a tévé képernyőjén öltönyben, előhúz egy Bibliát és ráveszi a nézőket, hogy adományozzanak pénzt. “Ne késlekedjenek” - mondja nyugodtan, empatikusan. A műsora késő éjszaka fut keresztény csatornákon, így a nézői leginkább olyan emberek, akiknek a pénzügyi tudatossága minimális, viszont kétségbe vannak esve. “Isten úgy tekint rám, mint egy pénzügyi közvetítőre” - mondta egyszer Coontz mélyen a kamerába nézve.

A prédikátor a pénzt “magnak” nevezi, amelyet elültetve a tulajdonosa a sokszorosát kapja majd vissza. Befektetés ez a hitbe és a jövőbe, lehetőleg több száz dolláros befektetés.

2011-ben Coontz éjjeli műsorának egy nézője biztosan volt a kaliforniai Larry Fardette személyében. Larry gyakran nézett a tévében Coontz-éhoz hasonló prédikációkat. Larrynek nagy szüksége volt Isten segítségére, szerencsére, pénzre. Larry lánya súlyos beteg volt, és a férfinak magának is egészségügyi gondjai voltak. A vállalkozása rosszul ment, az autója és a furgonja és lerobbant. Amikor egy helyi bontó 600 dollárt kínált az egyik tragacsért, Larry emlékezett a prédikátor szavaira, és elkezdett adományozni.

A BBC sokkoló cikkben számol be arról, hogyan adta Larry szinte minden pénzét a Ferrarikkal és magánrepülőgépekkel száguldozó, luxuséletet élő prédikátoroknak, akik az amerikai törvények értelmében szinte érinthetetlenek, és teljesen szabadon kihasználhatják az olyan kétségbeesett emberek helyzetét, mint amilyen a kaliforniai férfi.

Dollárezreket adományott, végül már bútorra sem tellett

273 dollár - Larry szerint Todd Coontz állandóan ezt az összeget kérte, és meg is magyarázta, hogy miért. “Isten egy nap egy egyszerű csodát nyújtott át nekem, és ehhez köze volt a kettes, hetes és hármas számoknak” - szokta mondani a prédikátor. Amúgy véletlenül ez a címe Coontz 1,4 millió dolláros házának is Dél-Karolinában, amelyet az gyülekezete, a Rockwealth fizetett neki.

Larry két csekket küldött Coontz gyülekezetének, egyet 273 dollárral, és egy másikat 333 dollárral, éppúgy, ahogy a prédikátor kérte a tévén keresztül. Aztán várta a csodát.

A képen Larry és a felesége Darcy:   

A BBC szerint a tévéprédikátoroknak ugyan ma már nincs akkora hatása, mint volt a 80-as és a 90-es években, de nagyon is jelen vannak. Sokan a kábelcsatornák helyett áttértek a közösségi médiára. Ezek a prédikátorok azt hirdetik, hogy az emberek jólétét Isten szabályozza, és Isten azt akarja, hogy prosperáljanak. Ezt elő lehet segíteni azzal, ha a hívő kimutatja a hitét adomány formájában. Az adományt aztán Isten többszörösen adja vissza, akár pénz, akár gyógyulás formájában.

A prédikátorok áldozatai számára ez nem hangzik totálisan őrülten, hiszen ők elsősorban beteg, szegény emberek, akik alapesetben erőt és inspirációt merítenek a hitből a kétségbeesésük közepette. Az adományozóknak sokszor fogalmuk sincs arról, hogy a prédikátorok milyen luxuskörülmények között élnek, vagy ha mégis, akkor a gazdagságot csak égi jelnek veszik. Ha a prédikátornak működött, akkor neki miért ne működne?

És ha a csoda nem jön? Ezt a prédikátorok gyülekezetei azzal magyarázzák, hogy az adományozók hite nem elég erős, vagy van valamilyen titkos bűnük. Larry hosszú időn keresztül azt mondgatta magának, hogy kisebb dolgokban néha szerencsés volt: ajándékot kapott a szomszédjától, túlórázhatott.

A férfi pár év alatt összesen 20 ezer dollárt adományozott gyülekezeteknek, ez több mint öt és félmillió forint.

Persze, nem egyszerre, kicsit itt, kicsit ott. Pár éve a férfi össze is szedte, hogy kiknek, a listáról pedig az amerikai tévéprédikátorok nagy része visszaköszön: Coontz mellett például Kenneth Copeland vagy Creflo Dollar. Ő azok, akik magánrepülőkre költötték az összeharácsolt összeget. (Kenneth Copeland-ről nemrég írtunk cikket, amikor az Inside Edition nevű tévéműsor riportere elé állt és kérdéseket kezdett feltenni a prédikátornak a magánrepülőiről).

Kenneth Copeland

Larry élete eközben csak rosszabbra fordult. Alabamába kellett költözniük, a házukban alig vannak bútorok, a falakon csak keresztek láthatóak. “Az élet nem könnyű, de meg vagyunk áldva” - mondta a BBC riporterének. Van étel a hűtőben, és vannak macskáik. A felesége részmunkaidőben dolgozik, ő pedig jogosult rokkantnyugdíjra.

Larry beszámolt róla, hogy keresztényként gyakran nézett vallási csatornákat és teljesen a prédikátorok hatása alá került. Úgy érezte magát, mint aki ismeri őket. Sok gyülekezet telefonvonalakat is működtetett, ahol a Larry-hez hasonló hívők telefonos operátorokkal imádkozhattak együtt. Ha ezek után pénzt kértek, Larry szívesen adott - még akkor is, ha nem igazán volt pénze, amiből adhatott volna.

A férfi végig abban a hitben volt, hogy ez a pénz jó helyre kerül akár Amerikában, akár külföldön, és reménykedett benne, hogy ha egyszer ő kerül igazán rossz helyzetbe, számíthat a segítségre.

Egy motelszobában jött rá, hogy átvágták

Végül, 2013-ra Larry úgy érezte, nincs tovább. A lánya állapota válságossá vált, Larry pedig megígérte neki, hogy segít. Az ígért csodák nem történtek meg, így Larry írt egy ötoldalas levelet, amit aztán elküldött több gyülekezetnek is, amelyeket az évek során pénzzel támogatott. Leírta a szorult helyzetét, és segítséget kért.

“Hittünk ezekben a gyülekezetekben. Partnernek, barátnak, családtagnak neveztek minket, azt hittük, ott lesznek az oldalunkon” - magyarázta Larry. A levélben elmagyarázta, milyen rossz állapotban van a lánya, hogy a biztosító nem fedezi a kezelését, és hogy apaként tehetetlennek érzi magát. “Kérem, megfontolnák a lányunk megmentésének a támogatását?” - írta a levelekben.

A mailek elmentek, volt amelyekre csak egy automata üzenet volt a válasz, máshonnan postán jött az elutasítás. “A gyülekezetünk mandátuma meggátol minket abban, hogy segíthessünk magának” - írták. Egy hivatalnok telefonon azzal mentegette a gyülekezetét, hogy 6-7 hasonló kérés fut be hozzájuk egy héten, ha az egyiküknek segítenének, akkor mindenkinek kellene. Larry szerint ez a konkrét gyülekezet úgy hirdeti magát a nyilvánosságban, mint amelyik orvosi kezeléseket segít az Egyesült Államokban

2014 nyarára Larry és a felesége, Darcy, felélték az összes tartalékukat. Eladva mindenüket Floridába költöztek, hogy a lányuk közelében lehessenek, lényegében hajléktalanként.

Larry azt mondta, ezután még egy év kellett, mire megértette, miért engedték el a kezét, és valójában mi történt vele. 2015-ben egy jacksonville-i motelszobában kapcsolgatták a tévét, amikor belefutottak John Oliver műsorába, aki éppen a pénzrabló tévéprédikátorokat figurázta ki.

Larry korábban soha nem hallott a műsorról, de most elhűlve hallgatta, ahogy a műsorvezető sorra veszi azokat a neveket, akiknek ő korábban dollárezreket adományozott. Olyan volt, mintha Isten fellebentett volna egy függönyt - mondta Larry.

Másnap már a helyi könyvtárban voltak, ahonnan előtúrták egy texasi alapítványnak nevét, amelyet feltárcsáztak. Ez volt az az alapítvány, amely információkkal segítette John Oliver műsorát. A telefont egy férfi vette fel, azt mondta, minden egyes prédikátort ismer, akiről Larry beszélt neki, és mindegyik gazdagságáról voltak információi. Larry teljesen maga alatt volt.

Hiába teljesen nyilvánvaló a lehúzás, az állam nem mozdul

A texasi Trinity Alapítványt a 70-es években alapították. A BBC szerint akkoriban a közösség eléd vad hely volt, ahol a Biblia-felolvasások akár ökölharccal is végződhettek. A közösség alapítója az egykori heroinista, Ole Anthony volt, aki a 30-as éveire már veterán katona, cégvezető és bukott politikus volt, idővel azonban megtalálta Istent, és mélyen vallásos közösségépítő lett.

Ő volt az, aki idővel - a közösségépítés során - felfigyelt rá, hogy a hajléktalanságuk küszöbén a hívők egy meglepően nagy száma ajánlja fel az utolsó dollárait a tévéprédikátoroknak, akik jólétet ígérnek nekik. Ole úgy döntött, ez így nem jó, és ő közbelép.

  • Először megpróbálta elérni a prédikátorok gyülekezetét, megmagyarázni nekik, hogy a szorult helyzetekben lévő embereknek szükségük van a pénzükre, és kérte őket, hogy azt utalják vissza. Eredmény: senki sem akart beszélni vele.
  • Második lépésként a keresztény tévéhálózatokhoz fordult. Ők sem akartak hallani róla.
  • Ezután felkereste a helyi ügyészséget, akik viszont elmagyarázták neki, hogy a legtöbb prédikátort védi az első alkotmánykiegészítés, azaz a vallás- és szólásszabadság. Így nem tehetnek semmit.
  • Végső elkeseredésében a médiához fordult, ahonnan meg azt a választ kapta, hogy az oknyomozó anyagok elkészítése túl sok időt venne igénybe.

Ekkor történt, hogy a kis gyülekezet nyomozói irodává alakult, és felvállalta a prédikátorok elleni harcot, mert más nem volt hajlandó megtenni.

Az évek során a Trinity egyfajta watchdog szervezetté alakult (miközben megmaradt a gyülekezet is). Fájlokat, információkat kezdtek gyűjteni a prédikátorok tevékenységéről és gazdagságáról, amelyeket aztán az érdeklődő újságírók rendelkezésére bocsátottak.

Elhivatottak voltak, volt, hogy a kukákból bányászták ki a prédikátorok gyülekezeteinek kidobott pénzügyi papírjait.

A 90-es években Ole együttműködött az ABC-vel, mint egy kis gyülekezet pásztora, aki felvette a harcot a gazdag prédikátorokkal, és rejtett kamerákkal mentek utánuk. Kiderítették, hogy a gyülekezetek egy ravasz és jól ismert trükköt alkalmaznak: szentelt vizet vagy más értéktelen ajándékot küldenek a hívőknek, cserébe pedig adományozásra ösztökélik őket. A prédikátor, akit célbe vettek, beperelte őket, de végül bukta a pert, és a műsorát törölték (bár még ma is prédikátorként tevékenykedik)

A törvényi szabályozás változását viszont bárhogy is lobbiztak, nem tudták elérni.

A Szövetségi Kommunikációs Bizottság évtizedekkel ezelőtt jogszabályváltoztatást kezdeményezett, hogy vallási szervezetekre is érvényes legyen az az irányelv, miszerint csak bizonyított megtérülés esetében kérhessenek pénzt. Azaz ne ígérgethessenek felelőtlenül Isten által biztosított jólétet adományért cserébe. Ole sokat lobbizott a bevezetéséért, de végül a republikánusok megnyerték 1994-ben a képviselőházi választást, a módosításból pedig nem lett semmi.

Egy évtizeddel ezelőtt a szenátus pénzügyi bizottsága napirendre vette annak a vizsgálatát, hogy a prédikátorok gyülekezetei vajon betartják-e az adómentes státuszukat biztosító szabályok iránymutatásait, amelyt az IRS (Internal Revenue Service) ellenőriz. A gyülekezetekre Amerikában speciális szabályok vonatkoznak: az egyéb adómentességet élvező segélyszervezetektől eltérően nekik nem kell önbevallású jelentést tenni a pénzügyeikről. Azaz nem kell részletezniük a vezetőik keresetét vagy a közhasznúságuk részleteit az államnak sem.

A szenátorok 2007-ben felvetették, hogy a gyülekezetek talán megsérthetik ezt a privilégiumot azzal, hogy “ésszerűtlenül” javadalmazzák egyes munkatársaikat. A bizottság különösen hat prédikátor tevékenységét találta gyanúsnak: Joyce Meyer, Creflo Dollar, Eddie Long, Kenneth Copeland, Benny Hinn és Paula White. Mind a hatan tagadtak. Hármuknak Larry is adakozott.

Fotó: LM Otero/AP

2011-ben aztán a vizsgálat elült, a Trinity Alapítvány szerint azért, mert a 2008-as gazdasági válság után voltak fontosabb dolgok is a gyülekezetek pénzügyeinél. Azóta sem tűnik úgy, hogy a szentárok újra fel akarják venni a fonalat.

“Mélységesen csalódottak voltunk” - mondta a BBC-nek Pete Evans. Pete a Trinity Alapítvány fő nyomozója. Ő az, aki követi a prédikátorok magánrepülőinek az útját, és próbálja megállapítani, mikor használják őket gyülekezeti és mikor magáncélra

Pete volt az, aki fogadta Larry első hívását a motelszobás este után. Szintén Pete volt az, aki gyűjtést szervezett Larry érdekében. Kétezer dollár jött össze, ez a töredéke annak a pénznek, amit Larry az évek során a prédikátoroknak adományozott. “Kevesebb, mint amennyit reméltünk, de elég ahhoz, hogy átvészeljék” - mondta Pete.

Ha nagy nehezen mégis beindult az állam, annak volt eredménye

Mindebből úgy tűnik, mintha a tévéprédikátorok megfoghatatlanok lennének. A vallásra és a gyülekezetekre vonatkozó szabályok valóban nehezítik, hogy törvénytelenségen kapják őket, de egyáltalán nem lehetetlen törvény elé állítani őket.

Erra a példa épp az a prédikátor, akinek hatására Larry elsőként adományozott: Todd Coontz.

2013-ban Coontz szomszédai felhívták a helyi tévécsatornát azzal, hogy a prédikátor luxusautói túl sok helyet foglalnak el a háza előtt az utcán. A tévések pedig kiderítették, hogy ez a pali ugyanaz a pali, aki “magokat” kérve buzdítja adományozásra a híveit a tévében. A tévé kapcsolatba lépett a Trinity Alapítvánnyal is. Amikor megjelent a riport, az már nem csak a parkolóhelyekről szólt, hanem Coontz szerepléseiről, gazdagságáról és adományozási felhívásairól is.

Coontz gyülekezete nem számít nagynak, nincs repülőtere és magángépe se, ellentétben más prédikátorokkal. Mégis, a férfi Beverly Hills-i szállodákban lakik, gyémátokkal ékesített ékszerei vannak, plusz három BMW, két Ferrari, egy Maserati, egy Land Rover és egy motorcsónak. Illetve egy részük csak volt.

Todd Coontz

Ugyanabban az évben, amikor lement a riport a tévében, Coontz ellen vizsgálat indult, amit az IRS speciális egysége indított. Azaz lényegében az adóhatóság. Pete szerint nem véletlen, tuti, hogy látták ott is a riportot. Az IRS nem a prédikátor gyülekezetét vizsgálta, nem is az adománykérési gyakorlatát, hanem kifejezetten a személyes adóügyeit.

Coontz szabadúszóként is prédikált más gyülekezetek gyűlésein, két for-profit bizniszt vitt, könyveket, CD-ket, DVD-ket adott el. Kiderült, hogy az ezeket érintő adóbevallásai messze nem voltak megfelelőek, és Coontz alulbecsülte a bevételeit.

Plusz:

  • Nem egyszer turistaosztályon repült, de elsőosztályról állított ki számlát. A különbözetet zsebre tette.
  • Ha külsősként adott elő, akkor duplán számlázott, egyszer a saját gyülekezetének, egyszer a külsős gyülekezetnek.
  • Többezer dollárnyi ruha- és mozijegyköltést számolt el, amit az IRS egyszerűen indokolatlannak nevezett.

Végül, többéves nyomozás után Coontz-t 2019 januárjában öt év börtönbüntetésre és 755 ezer dollár megfizetésére ítélték adócsalás miatt. Áprilisban jelentkezett a börtönben, de a fellebbezési kérelme miatt végül nem kellett bevonulnia.

A prédikátor nem reagált a BBC megkeresésére, korábban viszont tagadta, hogy bármi törvénytelenséget követett volna el. A weboldalán azt állítja, több mint egymillió dollárt fordított jótékony célra. Manapság is rendszeresen posztol a Twitterre, ezekben viszont soha nem utal a börtönbüntetésére. Jelenleg is prédikál, a gyülekezetének a forróvonala is működik, és még mindig adományokat várnak.

Olyan ez, mint a függőség

A Trinity Alapítvány a közelmúltban elküldött egy jelentést az IRS-nek, indítványozva, hogy vonják meg a Rockwealth gyülekezettől az adómentes státuszt. Ki tudja, lesz-e belőle bármi is. Ole és Pete azt mondták, úgy érzik, az erőfeszítéseik sokszor kudarcba fulladnak. Egy alkalommal segítettek egy nőnek visszakövetelni egy ezerdolláros adományt az egyik gyülekezettől. Másnap újra felajánlotta, végül megint megkérte Pete-et, hogy segítsen visszaszerezni. “Azt hiszem, ez egyfajta függőség. Visszaült a tévé elé, és újra hitt nekik” - mondta.

Ole ma már 80 éves, egyre rosszabb az egészsége, és kevésbé hisz abban, hogy a hatóságok majd fellépnek az elesettek védelmében. “Változásban reménykedtünk, de nem működött. Nem akarnak változást” - mondta.

Larry és Darcy lánya él, de alig beszél a szüleivel. Csalódott bennük, amiért az ígéreteik ellenére nem tudtak neki anyagilag segíteni. A pár azért volt hajlandó beszélni a történetükről, mert azt remélik, mások így kétszer is meggondolják, kinek adják a pénzüket.

“Az ember idejét, tehetségét és pénzét a helyi közösségbe érdemes befektetni” - mondta Larry. Hozzátette, így biztos, hogy olyan emberekkel lehet majd találkozni, akik tényleg ott lesznek, ha valami baj történik.

A cikk forrása a BBC remek cikke.

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.