2014. március 8-án a Malaysia Airlines 370-es, Kuala Lumpurból Pekingbe tartó járata 239 emberrel a fedélzetén eltűnt a radarokról. A gép éppen vietnami légtérbe lépett, a kapitány Zaharie Ahmad Shah rendben elbúcsúzott a malajziai légiirányítástól, de Ho Si Minh-várossal már nem vette fel a kapcsolatot. A roncs azóta sem lett meg, nem találták meg egyetlen utas testét sem, több mint 5 éve megy a találgatás a gép sorsát illetően.

A repülő eltűnése körül rengeteg a máig megoldatlan rejtély, és ezek jelentős része csak bonyolódott a mentést végző malajziai hatóságok inkompetenciája miatt. A malajziai légiirányítás figyelmetlensége miatt órákig nem értesítették a megfelelő hatóságokat az MH370-es járat eltűnéséről, és a roncsok meg az esetleges túlélők utáni kutatás is késve indult meg a Dél-kínai-tengeren, ami fölött a repülő eltűnt a radarokról.

Napokkal később viszont a katonai radarjelek és a műholdas kapcsolat elemzése után kiderült, hogy a roncsok nem is lehetnek a Dél-kínai-tengeren, a repülő ugyanis percekkel a vietnami légtérbe lépése után visszafordult, a malajziai Penang-sziget környékén átkelt a Malakai-szoroson, majd Szumátrát megkerülve dél felé fordult, egyenesen neki az Indiai-óceánnak az Antarktisz felé úgy, hogy reménye sem lehetett semmilyen szárazföld elérésére a tank kiürülése előtt.

Aztán kiderült az is, hogy a malajziai hadsereg észlelte a repülőt, és tudták, hogy az nem lehet a Dél-kínai-tengerben, mégis napokig hagyták, hogy ott kutakodjon a nemzetközi mentőcsoport az Indiai-óceán helyett. Erre és a malajziai hatóságok más balfogásaira azóta sem érkezett ésszerű magyarázat a felkészületlenségen túl.

A furcsa körülmények miatt világszerte meredekebbnél meredekebb összeesküvéselméletek láttak napvilágot arról, hogy a kínai hadsereg lőtte le a gépet, hogy az amerikaiak lőtték le, hogy az oroszok elrabolták, hogy a malajziai dzsungelben parkol teljesen épen, hogy valaki a Google Mapsen megtalálta, hogy a pilóta egy tajvani kórházban fekszik amnéziásan, hogy fekete lyukba zuhant és hogy földönkívüliek rabolták el, másfél évvel később azonban Réunion, Madagaszkár és Mozambik partjairól jelenteni kezdtek repülőgépdarabokat, amikről később kiderült, hogy Malaysia Airlines eltűnt Boeing-777-esének részei. Ezután a kétkedők nagyobb része beletörődött, hogy a gép minden bizonnyal tényleg az Indiai-óceánba zuhant, ahogyan a keresést vezető ausztrál és malajziai jelentések állították.

A malajziai vizsgálatok azzal zárultak le, hogy gépeltérítés történhetett, de senkit nem vontak felelősségre. A malajziai rendőrség az FBI segítségével a repülő minden utasát átvilágította, de senkinél nem találtak semmit, ami gyanúra adhatna okot.

Az MH370-es járat tragédiájának okait kutató nemzetközi szakértői csoport azonban most nyilvánosságra hozott egy újabb jelentést, amiben leírják a legvalószínűbb forgatókönyvet. Az Atlantic hosszú cikkben számol be a jelentés megállapításairól, és az eddigi keresésről.

A szakértők szerint szinte lehetetlen, hogy valaki a pilótafülkébe kívülről bejutva tudta volna ilyen hatékonyan, és pontosan a légtérhatárok átlépésére időzítve eltüntetni a gépet a radarról. Sokkal valószínűbb, hogy a pilóta vagy a másodpilóta állhat a dolog mögött, ők ugyanis pontosan tudták, mikor és milyen műszerek áramtalanításával tűnhetnek el a radarról.

Mivel a tragédiát azóta sem vállalta merényletként semmilyen terrorszervezet, az is valószínű, hogy a felelős egyedül cselekedett. A személyzet profilozásakor a malajziai hatóságok a pilóta és a másodpilóta felelősségét is gyorsan kizárták, szakértők szerint azonban a nyomozóknak észre kellett volna venniük, hogy a kapitány életében számos jel utalt depresszióra. A másodpilóta fiatal volt, házasodni készült, úgy tűnt sínen volt az élete, nem volt semmilyen mentális betegségre utaló nyom a múltjában. A kapitánynak viszont éppen abban az időben ment tönkre a házassága, gyerekei elköltöztek tőle, és egyre több időt töltött közösségimédia-felületeken, ami szakértők szerint súlyosbíthatja a depressziót.

A szakértők megmagyarázták azt is, miért emelkedhetett fel a repülő nem sokkal a radarjel eltűnése után 12,2 kilométeres magasságba. Szerintük azért, mert a kapitány tudta, hogy ha még órákon keresztül vezetni akarja a gépet az Indiai-óceán fölött a biztos halál felé, akkor kezdenie kell valamit az utasokkal és a személyzettel, akik várhatóan ellenállnának. Így aztán a kapitány valószínűleg valamilyen ürüggyel kiküldte a pilótafülkéből a másodpilótát, majd erősen emelkedni kezdett, és kikapcsolta az utastér nyomáskiegyenlítőjét.

Ha ilyen magasságban ez történik, az utastéri oxigénmaszkok semmit nem érnek, az emberek néhány perc alatt elájulnak, aztán fulladás nélkül, hamar meghalnak.

Arról, hogy a gépet irányító ember nem halt meg egészen a zuhanásig, a zuhanás radarképekből összeállított, feltételezett pályája tanúskodik, a gép ugyanis nem úgy kezdett veszíteni a magasságából, ahogyan irányítás nélkül, simán csak az üzemanyagtankok kiürülése miatt tette volna.

Hogy a malajziai hatóságok miért nem hozták nyilvánosságra az információkat, amik a kapitány esetleges depressziójára és öngyilkossági vágyára utalhattak, egyelőre nem tudni, talán tényleg nem vették észre. A kapitány rossz mentális állapota viszont felveteti a légitársaság felelősségét is, ahogyan a világon eddig történt hasonló esetek (legutóbb 2015-ben a Germanwings depressziós másodpilótája, aki hegynek vezette a gépét maga mellett minden utasát is megölve) után szintén csattant ostor a légitársaságokon. Az állami tulajdonú Malaysia Airlines ráadásul nem sokkal az MH370-es gép eltűnése után, 2014. júliusában újra a nemzetközi lapok címoldalára került, miután egy, a spórolás érdekében a háborús Kelet-Ukrajna fölött szálló repülőjét eltalálta egy orosz rakéta. Ha ezután még az is kiderült volna, hogy nem vetik alá megfelelő pszichológiai vizsgálatoknak a pilótáikat, az tovább rontotta volna a társaság helyzetét.