A brit konzervatív párt tagsága Boris Johnsont választotta a párt új elnökének, és ezzel az egykori újságíró, londoni polgármester és külügyminiszter lesz szerdától Nagy-Britannia miniszterelnöke. 

Johnson meggyőző többséggel nyert: 92 153 szavazatot kapott, míg ellenfele, Jeremy Hunt csak 46 656-ot. A 159 ezer szavazásra jogosult párttag 87,4%-a szavazott.

Johnson karrierje három éve szorosan kötődik a Brexithez, és most ennek köszönhetően ért fel a csúcsra. Ugyanakkor sok jel utal arra, hogy a Brexit lehet a veszte is: kilépési terve mögött nincs parlamenti többség, és emiatt teljesen reális forgatókönyvnek tűnik, hogy miniszterelnöksége legfeljebb ősz közepéig tarthat.

A hőbörgés mestere

Boris Johnson megválasztásával határozott jobboldali - populista fordulatot vett Nagy-Britannia, az új brit miniszterelnök rendszeresen kifejezte már, hogy Donald Trump amerikai elnök stílusához és politikájához érzi magát közel. 

Külügyminiszterként udvariatlan beszólásaival és tárgybeli tévedéseivel hívta fel magára a figyelmet, magánéleti botrányok is kísérték, és az a jellemző kommunikációs technikája, hogy a logikai érveket érzelmi töltetű kirohanásokkal söpri le. A Brexitről szóló népszavazási kampányban hirdetett ígéretei közül semmi sem teljesült. Mindezt szörnyülködve nézték a megfontoltabb és méltóságteljesebb politizálás hívei, pártbeli és ellenzéki kollégái egyaránt, de az is kiderült közben, hogy ez a hőbörgő stílus nagyon sok választónak kifejezetten szimpatikus. 

Ráadásul a konzervatívok súlyos válságba kerültek: a Brexit körüli szerencsétlenkedés nagyon kikezdte a párt népszerűségét, a májusi EP-választáson 9 százalékot sem kaptak, és ez az 1834-ben alakult párt történetének legrosszabb eredménye volt. Így logikusnak látszik, hogy a párttagok azt a politikust választották vezetőnek, aki a leghatározottabb, legradikálisabb megoldást ígérte az országot és a pártot teljesen megbénító dilemmára. 

Johnson azt ígéri, hogy október 31-én ha a fene fenét eszik is, Nagy-Britannia kilép az EU-ból. 

Csakhogy eddig nem azért nem léptek ki, mert az eddigi kormányok nem akarták megoldani a Brexitet, hanem azért nem, mert úgy látták, hogy a radikális, alku nélküli kilépés jóval több kárt okozna Nagy-Britanniának, mint a maradás. És még mindig többségben vannak a brit parlamentben akik ezt gondolják, és ezért Boris Johnson egyáltalán nem biztos, hogy képes lesz betartani egyetlen ígéretét.

Cameron ellen vett fel pozíciót

A brit önrendelkezést és szuverenitást programjának fókuszába állító Boris Johnson egyszemélyben testesíti meg a multikluti olvasztótégelyt: felmenői között van litvániai rabbi, muzulmán török újságíró, francia katolikus és angol nemes is. Az USA-ban, New York-ban született, mert édesapja éppen ott járt akkor egyetemre, de élete nagy részét Nagy-Britanniában töltötte. Sokáig újságíró volt, egy ideig brüsszeli tudósítóként is dolgozott, 2001-ben lett először parlamenti képviselő. 2008-2016 között két cikluson át London polgármestere volt, majd visszatért a parlamentbe. 

A 2016-os Brexitről szóló népszavazáskor a konzervatív párton belül ő lett a kilépéspártiak egyik leghangosabb vezetője. Több róla szóló portréban is azt írják, hogy nem volt meggyőződéses kilépéspárti, és még a népszavazás előtti nap is arra számított, hogy a többség úgyis a maradásra szavaz. Sokan vélik úgy, hogy azért állt bele a kilépési kampányba, mert felmérte, hogy a maradásra buzdító pártelnök-miniszterelnök David Cameron nem számít rá komolyabb pozícióban, és azzal számolt, hogy karrierjét a belső pártellenzék vezetőjeként könnyebben építheti majd. Ha volt ilyen számítása, akkor az most maradéktalanul bejött.

Amikor kiderült, hogy a többség (52%) a kilépésre szavazott, Cameron lemondott, és megindult a párton belüli vetélkedés az utódlásért. Felmerült, hogy Johnson is bejelentkezik, de aztán végül nem indult el, túlságosan megosztó stílusa akkor még nem kecsegtetett győzelemmel. A nála jóval visszafogottabb, a Brexitet a kampányban még ellenző Theresa May belügyminiszter vette át a párt irányítását, aki kormányfőként már a Brexit végrehajtását tűzte zászlajára. May igyekezett a párton belüli Brexit-vonal képviselőire támaszkodni kormányzása elején, és Boris Johnsont külügyminiszterévé nevezte ki. 

Tehetetlen Királyság

Ahogy azonban közeledett a Brexit előre kitűzött dátuma (2019 március), egyre világosabban látszott, hogy az EU-val csak puha feltételekkel lehet megegyezni, olyanokban, amely ezer szálon kötné az országot továbbra is az unióhoz. Brüsszel nem engedte Londonnak, hogy ami tetszik neki az EU-ból azt megtartsa (hozzáférés a közös piachoz), és ami nem tetszik, azt elengedje (rengeteg előírás, tagdíj, az EU bíróságának felügyelete). Az alku nélküli kilépés viszont nagyon komoly gazdasági károkkal fenyegetett, ezért May igyekezett ezt elkerülni. 

Amikor May belement a puha kilépési feltételekbe - amely alapján egy csomó nagyon fontos ügyben évekre kitolták volna a megegyezést, és a kilépés inkább csak névleges lett volna - akkor Johnson lemondott a külügyminiszteri posztról.

2018 nyarától Theresa May miniszterelnök sorra vesztette el támogatóit a konzervatív pártban: a brexitistáknak nagyon puha volt, a maradáspártiaknak pedig túlságosan kemény, és az ellenzéki oldalon sem talált megértő támogatókra. A brit parlament példátlan többséggel, három alkalommal is leszavazta a kilépési alkut, amiben megállapodott az EU-val, miközben az EU jelezte, hogy nem hajlandó új alkura. A parlament azonban leszavazta az alku nélküli kilépés lehetőségét is, de az új népszavazás kiírását is. Ahogy May tavasszal fogalmazott: az világos, hogy miket nem akar a parlament, csak az nem látszik, hogy mit akar. Semmilyen kilépési forgatókönyv sem kapott sohasem többséget, pedig volt olyan nap, amikor egymás után nyolc változattól is szavaztak. 

Theresa May végül a parlamenten és Brüsszelen annyit tudott átnyomni, hogy többszöri halogatással a kilépési dátumot kitolta idén október 31-ig, Halloween éjszakájáig, és ezzel párhuzamosan megígérte a pártjának, hogy lemond hivataláról. May szerdán hivatalos a királynőhöz, akkortól nem lesz miniszterelnök, és veheti át a helyét Boris Johnson. 

Lehet nem vacakolni?

Johnson 2016 óta azt képviseli, hogy nem kell megijedni, keményen kell tárgyalni az EU-val, és ha nem puhulnak, akkor ki kell lépni alku nélkül, és Nagy-Britannia ismét felvirágzik, ahogy a saját kezébe veheti sorsát. A részletekkel sosem untatta hallgatóságát, senki sem tudja, hogyan akarja kezelni a vámhatárok visszaállítását, a több ezer EU-s szerződés felmondását, az ír határ visszaállítása miatt várható konfliktusokat. 

Ráadásul a brit közvélemény kezd átállni: az utóbbi egy évben a felmérések szerint már a maradáspártiak győzelme látszana valószínűbbnek, ha ismét kiírnák a népszavazást. Az ellenzéki Munkáspárt is egyre inkább elkötelezi magát az új népszavazás mellett, ahogy ezt támogatná az egyre népszerűbb liberális demokrata párt is. Most viszont úgy látszik, hogy a konzervatív párt 160 ezres tagsága szavazta meg a 66 milliós ország politikai irányát, aminek fókuszában a minél gyorsabb kilépés áll. 

Már ha Johnson tényleg képes lesz kiléptetni az országot az EU-ból. Sok intő jel utal arra, hogy ami nem ment a kompromisszumokra törekedő Maynek, az nem fog menni az asztalt verő Johnsonnak sem. A parlamentben ugyanis nagyon törékeny a konzervatívok többsége: eleve egy északír kispárt segítségére szorulnak, akik kívülről támogatják a kormányt - amikor éppen elégedettek annak politikájával. 

A konzervatív frakcióban pedig körülbelül 40 olyan képviselő ül, aki semmiképpen sem fogadja el - mostani állás szerint - az alku nélküli kilépést, és hangadóik szerint inkább megbuktatják az ellenzékkel együttműködve Johnsont, minthogy alku nélkül kilépjen az ország. A mostani kormányból pedig sorra jelezték a miniszterek vasárnap óta, hogy lemondanak, ha Johnson győz.

A brit lapok szerint a munkáspárti és a konzervatív frakcióban is vannak olyan lázadók, akik megelégelve főnökeik szerencsétlenkedéseit egy nemzeti egységkormány felállításáról tárgyalnak, és alapvetően az egész Brexitet elutasítanák. Két időközi választás és egy szexuális zaklatási-per miatt még ezen a nyáron ráadásul három képviselői helyet is elveszthetnek a konzervatívok, még inkább reálissá téve, hogy Johnson elveszthet egy őszi bizalmatlansági indítványt. 

Johnson mellett szólhat ugyanakkor, ha a konzervatívok és északír szövetségeseik a végén jobban megijednek egy előrehozott parlamenti választástól, és ezzel a szélsőbalosnak tartott Jeremy Corbyn miniszterelnökségétől, mint az alku nélküli Brexittől, és ezért inkább kitartanak johnson mellett. És az is lehetséges, hogy az ősszel valahogy ismét kitolják a Brexit dátumát, akár még Johnson vezetésével is. Nem ez lenne az első ígérete, amit nem szó szerint tart be. 

A címlapkép Kiss Bence munkája, Darren Staples (AFP) fotója alapján.