A genetikától és még sok más dologtól függ, szexel-e valaki azonos neműekkel

• Egy új, nagyszabású kutatás azt vizsgálta, mennyiben befolyásolják az ember génjei, hogy lefekszik-e azonos neműekkel.
• Kiderült, hogy nincs egyetlen „meleggén", hanem sok-sok gén szerepet játszik ebben. Ezen kívül más biológiai okok is fontosak lehetnek, ahogy a társadalmi közeg is. 
• A Science-ben megjelent, részben meleg tudósok által készített kutatást a homofóbok is könnyen a maguk szája íze szerint értelmezhetik. 
• Pedig a kutatók szerint pont azt mutatták meg, mennyire természetes és normális, ha valaki azonos nemű emberekkel szexel. 

Az egész világsajtót bejárta, és pénteken mi is beszámoltunk a kutatásról, amely közel félmillió ember adatai alapján vizsgálta, milyen szerepet játszik a genetika abban, hogy valaki szexuális kapcsolatba lép-e azonos neműekkel.

Kiderült, hogy az ember génjei befolyásolják a szexuális viselkedését, de nincs egyetlen „meleggén”, ami ezt meghatározná. Helyette több ezer gén, egyenként nagyon kis mértékben „felelős” érte, erre jönnek rá más biológiai és környezeti-társadalmi okok.

A kutatás érthetően nagy érdeklődést váltott ki, hiszen azzal az alapvető dilemmával foglalkozik, hogy a biológiai jellemzők, vagy a külső hatások befolyásolják-e inkább az ember viselkedését. Sokan azt a következtetést vonták le, hogy a homoszexualitást valamiféle külső propaganda váltja ki, pedig a kutatók semmi ilyesmit nem állítottak. 

Sőt, tisztában voltak vele, hogy érzékeny témáról van szó, ezért nemcsak a világ egyik legrangosabb természettudományi folyóiratában, a Science-ben publikálták az írásukat, hanem létrehoztak egy honlapot is, ahol elmagyarázzák, mire jutottak. A kutatás során végig egyeztettek LMBTQ-szervezetekkel, és egy esszégyűjteményben külsős szerzők véleményét is megjelentették.

Nem lehet a génekből megjósolni

A kutatócsoportot - aminek brit, amerikai, holland, ausztrál, svéd és dán tagjai is voltak, köztük biológusok, pszichológusok és szociológusok - Benjamin Neale, az M.I.T.-n és a Harvard Egyetemen működő Broad Institute genetikusa vezette. „Elakadt a lélegzetem, amikor megláttam a tanulmányt” - mondta a New York Timesnak az oxfordi egyetem szociológusa, Melinda Mills. „De a legjobb genetikusok és a területen dolgozó társadalomtudósok legjobbjai írták. Örülök, hogy ha már valaki, akkor ők dolgoztak ezen.”

A kutatás alapját egy 408 ezer fős brit adatbázis, a U.K. Biobank adta. Ez 40 és 69 év közti férfiak és nők válaszait tartalmazza, akiket 2006 és 2010 közt kérdeztek az egészségi állapotukról és viselkedési jellemzőikről. Ezen kívül a 23andMe nevű DNS-elemző cég 70 ezer, többnyire amerikai ügyfelének adatait is felhasználták. Az ehhez kapcsolódó kérdőíves kutatásban az emberek szexuális viselkedésére és orientációjára is rákérdeztek. 

Az adatbázis tehát csak fehér, európai származású emberek adatait tartalmazza, de így is alaposabb bármelyik korábbi, hasonló témájú kutatásnál. Azok ugyanis kisebb mintával dolgoztak, és elsősorban meleg férfiakkal foglalkoztak, különösen olyanokkal, akik rokonságban álltak egymással, akár ikrek voltak.

Összesen öt olyan génvariánst azonosítottak, ami befolyásolja, lefekszik-e valaki azonos nemű emberekkel. Ebből kettőt férfiaknál és nőknél is megtalálták, egyet csak nőknél, kettőt pedig csak férfiaknál. A kutatók szerint az utóbbinak a kopaszodáshoz is köze van, tehát kapcsolódhat a nemihormon-szabályozáshoz is.

Ez az öt génvariáns 8-25 százalékban határozza meg az ember szexuális viselkedését, de további variánsok százezrei játszanak még szerepet ebben, egyesével mindegyik nagyon kis mértékben. Úgy becsülik, a génállomány ezekkel együtt 32 százalékban befolyásolja, lefekszik-e valaki azonos nemű emberekkel. Ez egybevág azokkal a korábbi ikerkutatásokkal, amelyek 30-50 százalékról beszéltek. 

Ugyanakkor, mivel rengeteg apró génvariáns-hatásról van szó, és ezeket nem lehet precízen megmérni,

képtelenség megjósolni pusztán egy ember génállományából, hogy milyenek a szexuális szokásai. Ráadásul az idő függvényében is változik, valamint a társadalmi közeg is meghatározza, milyen válaszokat adnak az emberek ilyen típusú kérdésekre, és ebből milyen összefüggésekre bukkannak a kutatók. 

De még ha valaki az öt azonosított génvariáns egyikével születik is, számos más tényező befolyásolhatja a szexuális viselkedését. Brendan Zietsch, a kutatás ausztrál társszerzője a Guardiannek azt mondta, olyan születést megelőző, nem genetikai, de biológiai tényezők is meghatározók lehetnek, mint az anyaméh hormonális környezete.  

Ezen kívül a családi, a kulturális és a társadalmi közeg, valamint az egyéni tapasztalatok is befolyásolhatják, szexel-e valaki azonos neműekkel. Ezeket a tényezőket azonban nem vizsgálták ebben a kutatásban. 

„Fontos kihangsúlyozni, hogy ez nem egy meleggén-kutatás. Azt vizsgálták, hogy mi készteti az embereket arra, hogy egyszer vagy többször azonos nemű emberekkel létesítsenek szexuális kapcsolatot” - mondta a New York Timesnak Dean Hamer, aki 1993-ban talált kapcsolatot bizonyos genetikai jellemzők és férfiak homoszexuális orientációja között. „Persze, hogy nem találtak meleggént, hiszen nem is keresték.” 

Hamer, aki ma már dokumentumfilm-készítéssel foglalkozik, huszonöt éve az X-kromoszóma bizonyos tulajdonságaival hozta összefüggésbe a férfiak egymáshoz való vonzódását. A most elkészült kutatásban úgy találták, ez a biológiai jellemző nincs hatással az ember szexuális viselkedésére. 

Nem stimmel a hétfokozatú skála

Kiderült viszont, hogy

egészen más genetikai háttere van annak, ha valaki többnyire ellentétes neműekkel, de időnként azonos neműekkel is, illetve ha kizárólag azonos neműekkel szexel.Tehát leegyszerűsítőnek tűnik azt mondani, hogy minél inkább vonzódik valaki a saját neméhez, annál kevésbé az ellentéteshez. Ez megkérdőjelezi a Kinsey-skála érvényességét is, ami egy hétfokozatú skálára osztja az embereket aszerint, hogy milyen nemű partnerekhez vonzódnak. Itt a nullás jelenti a teljesen heteroszexuálist, a hatos a teljesen homoszexuálist, és az elmélet szerint az emberek többsége valahol a kettő között van. 

Ehelyett vannak gének, amelyek az ellentétes, és vannak, amelyek az azonos nemhez való vonzódást befolyásolják. Zietsch szerint egy sima skála helyett inkább kettőre lenne szükség, amiből az egyik az azonos neműekhez, a másik pedig az ellentétes neműekhez való vonzódást méri. 

Meg se kellett volna írni? 

A tanulmány már a megjelenése előtt nagy vitákat váltott ki, többen attól tartottak, hogy az eredmények táptalajt adhatnak homofób véleményeknek is. Az egyik félelem szerint azt, hogy sikerült bizonyítani a genetika és a szexuális viselkedés közti összefüggést, melegellenes aktivisták arra fogják felhasználni, hogy génmódosítás mellett kampányoljanak.

Másrészt az, hogy kiderült, a genetika csak részben magyarázza, szexel-e valaki azonos neműekkel, megerősítheti azokat, akik szerint melegnek lenni pusztán választás kérdése, ami akár terápiával is könnyen „gyógyítható”. 

„Mélyen nem értek egyet azzal, hogy publikálták ezt a tanulmányt” - idézi a New York Times Steven Reilly genetikust, a Broad Institute LMBTQ-csoportjának (Out@Broad) tagját. „Egy diszkriminációmentes világban nemes cél megpróbálni megérteni az emberi viselkedést, de mi nem ilyen világban élünk.” 

Joe Vitti, az intézet másik kutatója esszéjében azt írja, queer emberként és genetikusként nehezen érti meg, mi motiválta egy ilyen kutatás elkészítését. „Még nem találkoztam olyan meggyőző érvvel, ami alátámasztotta volna, hogy ez a tanulmány több hasznot hoz, mint amennyi kárt okoz.” 

A kutatás vezetője, Benjamin Neale - aki maga is meleg - szintén tart attól, hogy a kutatásukat rossz célokra használhatják fel. Ugyanakkor azt reméli, a tudomány segítségével az embereket meg is lehet tanítani arra, mennyire természetes és normális az azonos neműek közti szexuális kapcsolat. 

A tanulmány szerzői a munka során végig konzultáltak az Out@Broad tagjaival. A New York Times cikke szerint Robbee Wedow szociológus volt az összekötő ember, aki elmondása szerint extrém vallásos családban nőtt fel, ahol azzal fenyegették, hogy pokolra jut, ha nem a nőkhöz vonzódik. „Sokáig próbáltam imádkozással megszüntetni, próbáltam lányokkal járni. Ezt nem én választottam, kell lennie biológiai okának is. De ha azt mondjuk: bocs, ezt nem kutathatod, azzal csak ráerősítünk arra a képre, hogy ez egy stigmatizálni való dolog.” 

A házon belüli kritikusok mellett egyeztettek más LBMTQ csoportokkal is, köztük az amerikai GLAAD-dal. Zeke Stokes, a szervezet egyik vezetője már hónapokkal ezelőtt elolvasta az eredményeket. Szerinte minden LMBTQ ember tudja, hogy az identitása bonyolult dolog, és jó, ha ezt a tudomány is alátámasztja.