Egy pohár sör beugrik, egy fél deci pálinka beugrik, egy szódavíz beugrik

Még 12 millió forintot szeretnénk összegyűjteni az év végéig. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

Schiffer Pál a magyar dokumentumfilmezés egyik legfontosabb rendezője, összeállításunkban korábban már két filmjét is ajánlottuk. A Videoton-sztori és A Dunánál után most egyik legismertebb filmje következik, a Fekete vonat. Az úgynevezett „fekete vonat” a Kádár-korban heti rendszerességgel szerepelt a bűnügyi hírekben. A Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza vonalon közlekedő járat péntekenként tömegesen szállította haza a Budapesten, Csepelen, a Gázgyárban vagy éppen a metrónál, nagyobb építkezéseken dolgozó munkásokat Kelet-Magyarországra, Szabolcsba. A 6-10 órás vonatút, a zsúfoltság, a szegénység, a fáradtság és a nagy mennyiségű alkohol állandó konfliktusokat és közbiztonsági problémákat okozott.

Schiffer riportfilmjében a feket vonat néhány utasának életébe ad betekintést. Sokan közülük már évtizedek  óta ingáztak, idejük nagyrészét a családjuktól távol töltötték, és többnyire kemény fizikai munkát végeztek nyomorúságosan kevés pénzért. A megszólalók azt mesélték, hogy körülbelül 1000 forintot kaptak havonta, plusz a családi pótlék, de ebből csak a vonatjegyre elment havi 400 forint, ha a családfő minden hétvégén haza akart látogatni. Már pedig haza kellett menni, mert otthon a legtöbbjüket 6-10 gyerek várta, akiket hétköznap egyedül neveltek az asszonyok. Már ahol élt még a feleség. Megszólal olyan munkás is, akinek 13 éves lánya nevelte, etette, iskolázta a 7 kisebb testvért. 

“Csak udvarolni járunk haza a családhoz”. 

Így viccelődött az egyik riportalany. De abból a hazajárásból sem volt mindig köszönet. Sokan már a hosszú úton leitták magukat, másoknak érkezés után az első útja a kocsmába vezetett, és vasárnapig csak aludni mentek haza a családhoz, akiknek így a pénzből se, a családfőből se nagyon jutott. „Mit csinál apád, amikor itthon van” – kérdezte Schiffer a maszatos, 8 év körüli fiút.

  • fiú: Elmegy a kocsmába. Egy pohár sör beugrik. Egy fél deci pálinka beugrik. Egy szódavíz beugrik.
  • SP: Bántani nem szokott?
  • fiú: De szokott az. 
  • SP: Miért?
  • fiú: Brant tudja. Én nem tudom, miért pofoz meg.

Aki pedig nem piált, az végigdolgozta a hétvégét is, hogy ki tudja egészíteni a sovány bérét. Kubikoltak, vályogot vetettek, de a villany nélküli viskók körül is sok munka gyűlt fel a hét közben. A környéken az ilyen alacsonyan iskolázott munkások csak a TSZ-ben találtak volna helyet, de ott még kevesebbet fizettek, ráadásul a cigányokat nem látták szívesen, nekik nem is volt más választásuk, mint heti kétszer felszállni a fekete vonatra, ahol a vasárnapi visszaút volt az igazán leghangoló: sötétben zakatoló szerelvény, zsúfolt, egymáson részegen elfekvő, üveges tekintetű emberek, az ablak üvegén lecsorgó hányadék. 

(Fekete Vonat, 1970, 40 perc; Rendező: Schiffer Pál Operatőr: Andor Tamás Forgatókönyvíró: Vágó: Rigó Mária Gyártásvezető: Breier György Hangmérnök: Wechter Ernő Gyártó: BBS)

A Videotéka rovat korábbi ajánlói itt elérhetők.   

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.