Egy pohár sör beugrik, egy fél deci pálinka beugrik, egy szódavíz beugrik

Schiffer Pál a magyar dokumentumfilmezés egyik legfontosabb rendezője, összeállításunkban korábban már két filmjét is ajánlottuk. A Videoton-sztori és A Dunánál után most egyik legismertebb filmje következik, a Fekete vonat. Az úgynevezett „fekete vonat” a Kádár-korban heti rendszerességgel szerepelt a bűnügyi hírekben. A Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza vonalon közlekedő járat péntekenként tömegesen szállította haza a Budapesten, Csepelen, a Gázgyárban vagy éppen a metrónál, nagyobb építkezéseken dolgozó munkásokat Kelet-Magyarországra, Szabolcsba. A 6-10 órás vonatút, a zsúfoltság, a szegénység, a fáradtság és a nagy mennyiségű alkohol állandó konfliktusokat és közbiztonsági problémákat okozott.

Schiffer riportfilmjében a feket vonat néhány utasának életébe ad betekintést. Sokan közülük már évtizedek  óta ingáztak, idejük nagyrészét a családjuktól távol töltötték, és többnyire kemény fizikai munkát végeztek nyomorúságosan kevés pénzért. A megszólalók azt mesélték, hogy körülbelül 1000 forintot kaptak havonta, plusz a családi pótlék, de ebből csak a vonatjegyre elment havi 400 forint, ha a családfő minden hétvégén haza akart látogatni. Már pedig haza kellett menni, mert otthon a legtöbbjüket 6-10 gyerek várta, akiket hétköznap egyedül neveltek az asszonyok. Már ahol élt még a feleség. Megszólal olyan munkás is, akinek 13 éves lánya nevelte, etette, iskolázta a 7 kisebb testvért. 

“Csak udvarolni járunk haza a családhoz”. 

Így viccelődött az egyik riportalany. De abból a hazajárásból sem volt mindig köszönet. Sokan már a hosszú úton leitták magukat, másoknak érkezés után az első útja a kocsmába vezetett, és vasárnapig csak aludni mentek haza a családhoz, akiknek így a pénzből se, a családfőből se nagyon jutott. „Mit csinál apád, amikor itthon van” – kérdezte Schiffer a maszatos, 8 év körüli fiút.

  • fiú: Elmegy a kocsmába. Egy pohár sör beugrik. Egy fél deci pálinka beugrik. Egy szódavíz beugrik.
  • SP: Bántani nem szokott?
  • fiú: De szokott az. 
  • SP: Miért?
  • fiú: Brant tudja. Én nem tudom, miért pofoz meg.

Aki pedig nem piált, az végigdolgozta a hétvégét is, hogy ki tudja egészíteni a sovány bérét. Kubikoltak, vályogot vetettek, de a villany nélküli viskók körül is sok munka gyűlt fel a hét közben. A környéken az ilyen alacsonyan iskolázott munkások csak a TSZ-ben találtak volna helyet, de ott még kevesebbet fizettek, ráadásul a cigányokat nem látták szívesen, nekik nem is volt más választásuk, mint heti kétszer felszállni a fekete vonatra, ahol a vasárnapi visszaút volt az igazán leghangoló: sötétben zakatoló szerelvény, zsúfolt, egymáson részegen elfekvő, üveges tekintetű emberek, az ablak üvegén lecsorgó hányadék. 

(Fekete Vonat, 1970, 40 perc; Rendező: Schiffer Pál Operatőr: Andor Tamás Forgatókönyvíró: Vágó: Rigó Mária Gyártásvezető: Breier György Hangmérnök: Wechter Ernő Gyártó: BBS)

A Videotéka rovat korábbi ajánlói itt elérhetők.