Irigylésre méltó munkát végzett pár héten át német neurológusok egy csoportja. Gondosan berendeztek dobozokkal egy harminc négyzetméteres szobát, majd naphosszat patkányokkal bújócskáztak. Mármint a szó szoros értelmében, vagyis nem megszökött patkányokat kergettek, hanem a dobozok közt bujkálva játszottak a rágcsálókkal.

Amik tapasztalataik szerint kifejezetten élvezték ezt, legalábbis rendre ugrálással és ultrahangos visítozással ünnepelték azt, ha sikerült megtalálniuk egy elbújt tudóst, vagy éppen rájuk talált rá játszópajtásuk. Márpedig erről a korábbi kutatások alapján tudják, hogy az öröm jelei.

"Ha éveken át dolgozol patkányokkal, rájössz, hogy milyen intelligens, milyen társasági lények" - nyilatkozta a Guardiannek Konstantint Hartmann, a berlini Humboldt Egyetem kutatója, a kísérletről írt tanulmány társszerzője.

A tudósok a 30 négyzetméteres szobában hol maguk bújtak el egy nagy dobozban, hol ők indultak a - nyilván kisebb - dobozokban elbújt patkányok keresésére. A patkányoknak egy-két hetükbe tellett megtanulni, hogy ha zárt dobozból indítják őket, akkor ők a hunyók, ha nyitott dobozból indítják őket, akkor viszont elbújniuk kell.

Ezután a patkányok már gyorsan kifejlesztették stratégiájukat, melynek része volt, hogy elsőként azokat a rejtekhelyeket keresik fel, ahol már bukkantak tudósra. Ahogy arra is hamar rájöttek, hogy átlátszó helyett átlátszatlan dobozokba érdemes elbújniuk.

A tudósok a patkányok tréningezéséhez nem jutalomfalatkákat használtak - az idomítás lett volna, ami hiteltelenítené az eredményeiket. Ehelyett társas érintkezéssel, vagyis cirógatással jutalmazták őket. "Kergették a kezünket, mi meg csikiztük a hasukat, ebből olyasmi civódás lett, mint amikor kiscicákkal vagy kölyökkutyákkal játszunk" - mondta Hartmann.

Hartman szerint az állatokat nem csupán a kényeztetés motiválta, hanem maga a játék is. Ezt jelezte ultrahangos - az ember számára nem hallható - vihogásuk és ugrabugrálásuk is. Például amikor megtalálták őket, akkor is ugráltak, és újra és újra elbújtak - amivel elnyújtották a játékot, még ha ezzel el is halasztották a jutalmazást.

A tudósok persze nem maguk és a patkányok szórakoztatására bújócskáztak heteken át. A játék nagyon fontos eleme az emlősök kognitív fejlődésének, a patkányok pedig ideális modellek az emberi agytevékenység vizsgálatára, mert evolúciósan közel állnak hozzánk, írja a Guardian.