Ha rajtuk múlik, kövéren és fiatalon halunk meg

Tavaly a világ egyik legszigorúbb élelmiszercímkézési rendszerét készültek elfogadni Indiában. A terv az volt, hogy piros figyelmeztető címkéket kell rakni az egészségtelen előrecsomagolt ételekre, de az erről szóló döntést végül elhalasztották. A kormány megadta magát a legnagyobb élelmiszeripari cégeknek, amelyek sikeresen fúrták meg az őket nyilván nem túl jól érintő, az elhízás elleni küzdelem miatt kieszelt tervet. A tisztviselők azzal próbálták magyarázni a bizonyítványukat, hogy összehívtak egy szakértői panelt, hogy vizsgálják felül a címkézési rendszert. Azonban a háromtagú bizottság elnöke, a Nestlé egykori táplálkozási szakértője, Dr. Boindala Sesikeran csak még jobban felbosszantotta azokat, akik az egészséget előrevalóbbnak tartják az élelmiszeripar érdekeinél. Dr. Sesikeran ugyanis egy olyan intézetnek dolgozik, ami jól csengő neve ellenére egyáltalán nem biztos, hogy az emberek egészségét tartja a legfontosabbnak. 

A Nemzetközi Élettudományi Intézetet (International Life Sciences Institute, ILSI) négy évtizede alapította a Coca-Cola egykori fejese. Az ILSI már 17 országban van jelen, működését teljes egészében az agrár-, az élelmiszer- és a gyógyszeripar területén működő cégek finanszírozzák. A szervezet a nyolcvanas és a kilencvenes években a dohányipar érdekeit képviselte Európában és az Egyesült Államokban, ma már azonban Ázsiában, Latin-Amerikában is tevékenykedik, olyan területeken, ahol az élelmiszeripari vállalatok egyre komolyabb profitot termelnek. Különösen aktív Kínában, Indiában és Brazíliában, tehát a világ legnépesebb, második és hatodik legnépesebb országaiban. A szervezet nemzetközi tevékenységéről a New York Times írt részletesen, de van magyar vonatkozása is az ügynek - erről kicsit később.

Lobbizás álruhában

Kínában az ILSI nemcsak irodáit osztja meg az országot sújtó, az elhízással kapcsolatos betegségek ellen küzdő hivatalos ügynökséggel, de dolgozóik is ugyanazok. Brazíliában a szervezet képviselői számos olyan élelmiszer- és táplálkozástudományi bizottságban foglalnak helyet, amelyekben korábban csak egyetemi kutatók ülhettek. Nem csoda, hogy sokan nem örülnek az élelmiszerek címkézéséről döntő bizottságban elnöklő Dr. Sesikeran szerepének, és attól tartanak, az ügyesen lobbizó óriáscégek végül sikeresen fúrják meg az új terveket. „Rossz, és nyilvánvalóan összeférhetetlen, hogy egy titokban az élelmiszeriparnak lobbizó csoport dönt az egészségpolitikáról” - mondta egy indiai jogvédő szervezet koordinátora. 

Az ILSI évtizedeken keresztül kényelmesen tevékenykedhetett, de ma már egyre több kritika éri őket. Sokan úgy tartják, a szervezet valójában annak a 400 cégnek az érdekeit képviseli, amelyek 17 milliós dolláros költségvetését adják, köztük olyan óriások találhatók, mint a Coca-Cola, a DuPont, a PepsiCo vagy a Danone. 

2015 óta Dr. Sesikeran az ILSI-India és a szervezet nemzetközi munkáját irányító, washingtoni központban is dolgozott, az intézet eseményein rendszeres előad, és ezeken rendszerint a mesterséges édesítőszerek és a genetikailag módosított növények előnyeiről beszél. Bár az ILSI fizetést nem ad, de minden utazás minden költségét teljes egészében megtérítik.
Tavaly, amikor az indiai élelmiszeripari felügyelet rendezvényéhez kerestek olyan előadót, aki a figyelmeztető címkékről beszélne, a választásuk Dr. Sesikeranra esett. Pawan Kumar Agarwal, a hatóság vezetője az ILSI szemináriumán Dr. Sesikerannal közösen tartott előadást, 2016-ban pedig Sesikerant választotta egy olyan bizottságba, melyben a genetikailag módosított mustárültetvényekről tartottak megbeszélést. Az indiai törvények szerint az ilyen testületekben csak független szakértők lehetnek, ahogy arra az India Resource Center nemrégiben figyelmeztette is az élelmiszeripari hatóságot. Arra is emlékeztetett, hogy az ILSI szabályzata szerint a tagoknak mindennél előbbre kell helyezniük a szervezet érdekeit. Dr. Sesikeran nem válaszolt a New York Times megkereséseire. Viszont Dr. Arun Gupta gyermekorvos azt mondta, hogy egy privát beszélgetés során Dr. Sesikeran védte az iparhoz fűződő szoros kapcsolatát, mondván, abban hisz, a szükséges változtatásokat a nagy élelmiszervállalatokkal együttműködve, nem ellenük harcolva lehet elérni. Rekha Sinha, az ILSI- India ügyvezető igazgatója szerint szó sincs arról, hogy a szervezet az ipar érdekeit hirdetné. Hozzátette, az ILSI-India az alapítása óta eltelt két évtizedben a cukorbetegséget célzó kutatásokat támogatott, és tanácsokat adott a kormánynak arról, hogy a táplálkozás hogyan befolyásolja a HIV-fertőzöttek és az AIDS-betegek életét.

A szervezetet terjeszkedésével párhuzamosan övezi egyre nagyobb gyanakvás. 

Tavaly kutatók dokumentálták, hogy az ILSI kínai szervezete hogyan segített elérni, hogy az elhízás elleni kampányban ne az étkezési szokásos megváltoztatásának szükségességét, hanem a sportolás fontosságát hangsúlyozzák. Ez pontosan az a stratégia, melyet a Coca-Cola követ, és ami a kritikusok szerint csak arra lett kitalálva, hogy a cég érdekeit szolgálja.

Kínában olyannyira szoros az együttműködés a hatóságokkal, hogy az ILSI csúcsvezetői egyben a kínai elhízás elleni központ tisztviselői. Nemrégiben egy amerikai tanulmány derített fényt arra, hogy az ILSI vezetősége arra kérte tagjait és szövetségeseit, hogy lépjenek fel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyre keményebb cukorellenes harca ellen. A tanulmány szerzői emaileket szereztek meg, az egyikben Alex Malaspina, az ILSI alapítója - még 2015-ben - arról érdeklődött, hogyan lehetne befolyásolni Dr. Margaret Chant, a WHO akkori igazgatóját.
„Muszáj párbeszédet kezdenünk” - írta Malaspina, aki 2001-ben vonult vissza a szervezet éléről. Hozzátette, az elnök tevékenysége nemzetközi szinten sújtja őket, és jelentős fenyegetést jelent a „bizniszünkre”. James Hill, az ILSI elhízási szakértője azt válaszolta: „Egyetértek, muszáj tennünk valamit, hogy megpróbáljuk megakadályozni a WHO-t abban, hogy egy teljesen élelmiszeripar-ellenes álláspontot képviseljen az elhízás területén. Az ILSI közleményben tagadta, hogy bármilyen formában befolyásolni akarta a WHO munkáját.

A glifozát „valószínűleg nem rákkeltő”

A szervezetnek van egy kutatóintézete és egy másik alszervezete, ami az egészségügyet és a környezetet érintő problémákkal foglalkozik, utóbbit főként a vegyipar pénzeli. Van saját kiadványuk és tudományos konferenciákat szerveznek világszerte, az elmúlt években főleg a fejlődő országokban kezdtek erősebb kapcsolatokat kiépíteni.

Laura A. Schmidt, a San Francisco-i University of California egészségpolitika-professzora szerint ezekben az országokban az egészségügyi infrastruktúra még nem túl jó, és a lakosság kevesebbet tud az egészségügyi kockázatokról. Ha a vállalatok sikerrel vetik itt meg a lábukat, ők alakíthatják a narratívát az egészségtelen termékről.

A szervezet éves beszámolója és honlapja szerint az ILSI maximálisan támogatja az átláthatóságot, és elkötelezettek a közegészségügy felé. Valójában azonban úgy tűnik, elég régóta képviselik inkább a céges érdekeket. 

2001-ben a WHO jelentése azért kritizálta a szervezetet, mert részben ők finanszíroztak olyan tanulmányokat, melyek megkérdőjelezték a dohányzás veszélyességét, 

2006-ban pedig el is tiltották őket minden olyan tevékenységtől, melyekben élelmiszerekre, illetve vízre vonatkozó szabványokat állítottak fel. Az elmúlt évtizedben az ILSI több mint 2 millió dollárt kapott vegyipari vállalatoktól, köztük a Monsantótól, melyet tavaly vett meg a Bayer. 2016-ban egy ENSZ-bizottság azzal állt elő, a glifozát, a Monsanto által gyártott, Roundup nevű szer fő hatóanyaga „valószínűleg nem rákkeltő”. Ezzel teljesen szembementek a WHO egy korábbi jelentésével. A glifozátról rég kiderült, hogy nagyon is rákkeltő, a bizottságról pedig az, hogy az ILSI két tisztviselője vezette, egyikük Alan Boobis, az ILSI-Europe alelnöke, aki korábban a vegyipari szektorban dolgozott tanácsadóként.

Indiában épp akkor növekszik egyre jobban az ILSI befolyása, amikor az elhízás és az azzal összefüggő betegségek, különösen a cukorbetegség egyre súlyosabb problémát jelent, közel 70 millió lakost érint. A szakértők szerint ez a szám a következő évtizedben majdnem megduplázódhat, mivel egyre több zsírban, cukorban és sóban gazdag ételeket fogyasztanak az emberek. A kormány merész döntéseket hozott,2017-ben például 40 százalékos adóval sújtották a cukros üdítőitalokat. Más erőfeszítéseik, például hogy kitiltották az egészségtelen ételeket az iskolákból, óriási ellenállást váltottak ki az élelmiszeripari és üdítőitalgyártó cégekből. Az Új-Delhiben székelő Tudományos és Környezetvédelmi Központ (Center for Science and Environment) igazgatója, Sunita Narain azt mondta, az élelmiszeripar hatalma jelenleg nagyobb, mint a dohányiparé. Négy évvel ezelőtt ő is részt vett egy kormányzati programban, melyben a címkézés szabályozásáról tárgyaltak, de jelentése gyorsan a polcra került. „De úgy játszanak, hogy nem is mernek azzal a tárgyalóasztalhoz ülni, hogy az élelmiszeripart képviselik, mert úgyse engedné be senki a szobába a Coca-Colát vagy a Pepsit” - mondta. Az ILSI-India viszont simán bejutott.

Amellett, hogy Dr. Sesikeran fúrja a címkézési szabályozást, egy másik ILSI-tag, korábban az indiai egészségügyi minisztérium tisztviselője, Dr. Debabrata Kanungo két tudományos panelben is részt vesz: az egyik a növényvédőszer-maradványok biztonságosságát vizsgálja, a másik pedig a feldolgozott élelmiszerek adalékanyagait. Az ILSI-India vezérigazgatója, a közgazdász végzettségű Rekha Sinha korábban Dr. Sesikerannal együtt részt vett kormányzati táplálkozási panelekben, de mindkettejüket elmozdították, mivel nem jelezték az ILSI miatti összeférhetetlenséget.

Bár a szervezetnek egyre nagyobb a befolyása a fejlődő országokban, néha azért beletörik a bicskája a szervezkedésbe. Egy ILSI által finanszírozott, a gyerekek elhízása elleni projektet három év után állítottak le, azután, hogy a tanulmányban részt vevő gyerekek szülei kicsit jobban utánanéztek a szervezet ügyeinek. 2015-ben az ILSI egy időre lehúzta a redőnyt Mexikóban, miután a helyi sajtó számukra kedvezőtlen dolgokat írt a konferenciáról, amit az édesítőszerekről szerveztek. Sok előadóról ugyanis kiderült, hogy az üdítőipar jól ismert szekértolói voltak, és akkoriban a mexikói kormány azt tervezte, hogy megváltoztatnak egy éppen hatályba lépett, a cukros üdítőkre kivetett adót. Az sem sokat segített, hogy az ILSI- Mexico feje Raul Portill, egy korábbi Coca-Cola-fejes volt. Az ILSI alapítója egy belsős emailben sopánkodott az incidens miatt, és azt írta, reméli, ezzel elérték a mélypontot, és innen már csak jobb lesz a helyzet, mert „a Coke és az ILSI
is nagyon aggódnak. A felfüggesztés mindenesetre kevesebb mint egy évig tartott csak, az ILSI-Mexico él és virul, annyit történt csupán, hogy új igazgatót kapott, mégpedig J. Eduardo Cervantes személyében, aki korábban a mexikói Coca-Cola PR-főnöke volt.

Magyar vezető

Az ILSI neve a magyar olvasóknak onnan lehet ismerős, hogy európai szervezetének éveken keresztül magyar igazgatója és tudományos vezetője volt Bánáti Diána személyében. Az ő neve 2012-ben pörgött nagyot a nemzetközi sajtóban, miután lemondott az Európai Élelmiszterbiztonsági Ügynökség (EFSA) vezetői pozíciójáról. 2010 szeptemberében derült ki, hogy Bánáti már akkor tagja volt az ILSI vezetésének, amikor még nagyon fontos szerepe volt az uniós élelmiszer-engedélyeztetéssel foglalkozó ügynökség munkájában. A civilek felháborítónak tartották, hogy ekkor már a lobbitevékenységgel vádolt szervezetnek is dolgozott. Bánáti akkor a HVG-nek úgy nyilatkozott, szabad akaratából döntött úgy, hogy elfogadja az ILSI felkérését, és otthagyja az EFSA-t, de már akkor sejteni lehetett, hogy nem nagyon volt más választása. Az EB sajtószolgálata tagadta, hogy az összeférhetetlenség miatt kellett Bánátinak távoznia, de végül annyit elismertek, hogy „szégyen, ami történt”. Bánáti jelenleg a Debreceni Egyetem tanára, július elseje óta a Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar dékánja.