Megszavazták a kulturális törvényt a kormánypártok

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Az új törvény értelmében az ún. stratégiai intézmények vezetőiből és az MMA elnökéből álló, Kásler Miklós miniszter vezette Nemzeti Kulturális Tanács tesz javaslatot a kormány részére „a kultúra kormányzati stratégiájára”, illetve „véleményezi és összehangolja a kulturális ágazati fejlesztési terveket.”

Az immár megszavazott törvény indoklása szerint a „címében a nemzeti jelző egyrészt arra utal, hogy a törvény hatálya alá tartozó tevékenységekkel szemben támasztott alapvető elvárás, hogy 

aktívan védelmezzék a nemzet megmaradásának, jólétének és gyarapodásának érdekeit. 

Másrészt arra, hogy a Kormány országos hatókörű (nemzeti) intézmények révén biztosítja az ilyen tevékenységek kereteit. Harmadrészt pedig arra, hogy a nemzeti kultúra záloga a nemzeti összefogás, ezért az értékek létrehozásában, azok közvetítésében, megőrzésében szektortól függetlenül számítunk a nemzet minden tagjának tevékeny részvételére.”

A parlamenti szavazás alatt egyes ellenzéki képviselők fekete színházi maszkot tartottak az arcuk elé.

A legnagyobb visszhangot kiváltó új intézkedés szerint az önkormányzati színházak vezetőinek kinevezéséről ezentúl külön meg kell állapodni a kormánnyal, ha nem akarnak elesni a létfontosságú állami támogatástól. Ez ellen többezres tömeg, a színházi szakma jelentős része és a főváros vezetése is tiltakozott.

A kormányoldal fő színházi embere, Vidnyánszky Attila a köztévében ugyanakkor kifejtette, hogy a törvény az igazságtalanságokat szünteti meg, mert például a színházak támogatásának majdnem a 80 százaléka a fenntartó minisztériumtól jön, miközben a tárcának nincs beleszólása a társulatok ügyeibe. Szerinte az Emberi Erőforrások Minisztériuma átlátható gazdálkodást vár a színházaktól, de 

„én még attól sem félnék, hogy esetleg témák kapcsán prioritásokat nevez meg”.

A kormányzati kommunikáció szerint „konkrétan a Katona József Színházban kialakult állapotok miatt készül megváltoztatni a kormány a kultúra finanszírozásának eddigi gyakorlatát”, vagyis a sok ezer embert foglalkoztató és milliókat kiszolgáló ágazat irányításának teljes átalakítása azért szükséges, mert Gothár Péter zaklatási ügyét a kormány szerint nem jól kezelte a Katona József Színház. 

Ez nem csak abszurd érvelés, hanem tényszerűen is cáfolható, hiszen az eredeti, a tiltakozások után sokat finomított előterjesztést már az ügy kipattanása előtt tárgyalta a kormány, és természetesen egy szó sem esett benne zaklatásról. 

A Semjén által benyújtott törvényszövegben azonban már igen. Az általános indoklás ezzel a bekezdéssel zárul: „A szabályozást az is indokolttá teszi, hogy az elmúlt időszakban köztörvényes, nem pénzügyi jellegű visszaélések gyanúja merült fel állami és önkormányzati forrásokból is működő előadóművészeti szervezetekben, ami önmagában is indokolttá teszi a felelősségi viszonyok tisztázását.”